Gergely Árpád blogja

- Bika úr, a tv-től jövünk, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy igazak-e azok sajtóhírek, melyek szerint ön szexuálisan zaklatta T. Riskát – még kezdő üsző korában. Ha ez így van, mi késztette erre a galád tettre?  - A faterom az oka mindennek. Tőle örököltem azokat a géneket, amelyeknek köszönhető, hogy nem bírok magammal, amikor meglátok egy fényes szőrű magyar tarkát.  - A kedves papa is ilyen bővérű pára volt, mint ön? Mondjon néhány szót róla is!  - Ő egy ököruszályon volt kormányos fiatalkorában. Ezért aztán sokat látott marhaként- később a falujában - kinevezték tenyészbikának. Döglöttek érte a tehenek. (Meg miatta is!) Munkabírására jellemző volt, hogy a környék összes borja rá hasonlított - akkoriban. De régen még helyén kezelték a dolgokat, és ezért nem meghurcoltatás járt, hanem kitüntetés. Négy egymást követő évben is elnyerte a megtisztelő „Falu bikája” címet. Sajna nem érhette meg a nyugdíjazását, mert a hülye sofőrje egy alkalommal rosszul táplálta be GPS-ébe az úti

1.) Gondosan válasszuk meg leendő ellenfeleinket!!!  A szűkös kínálat a következő: Grönland, Antarktisz, Vatikán, Nauru, Tuvalu, Marshall-szigetek, esetleg a Seychelle-szigetek. 2.) Érjük el a FIFA-nál, hogy – a hátrányos futballhelyzetünkre való tekintettel – a saját kapunkat 10 centivel az ellenfél kapuja mögött helyezhessük el, komoly fejtörést okozva ezzel az ellenfél csatárainak, mert így csak a saját kapujukon keresztül tudnák a miénkbe juttatni a labdát. Mindig öngólt kellene rúgniuk ahhoz, hogy nekünk is gólt rúghassanak. Így a legrosszabb eredményünk is csak a döntetlen lehetne.  3.) Ha a 2. pontban felvetett megoldás nem kivitelezhető, akkor legalább azt engedjék meg, hogy a kapunk a saját gólvonalunktól legalább egy méterrel hátrább kerüljön. Így a gólvonal alapvonallá alakulna át, és a labda azon túljutva nem középkezdést eredményezne, hanem kirúgást. A nyavalyás ellenfél meg csak nézne, mint kóbor kutya a küszöbön.  4.) A csapatunk felszerelésén is változtatni

- Aggyon az Isten, Jani bá! - Mire gondolsz, kis haver, mit adhatna még nekem?  - Hát például józan észt, több tartást, felelősségtudatot, a tisztánlátás képességét - és így tovább!  - Micsoda, már így is akkora eszem van, hogy alig fér el a fejemben!  - Akik meg ismerik magát, Jani bá, azt mondják, hogy nem az esze nagy, hanem a feje kicsi. Ezért van ez a helyszűke. A szomszédja szerint is maga olyan sötét, mint a csukott bőrönd. Bözsi néném is csak azért ment magához annak idején, mert elnézte a házszámot. Az esküvőjükön is - a pap áldása után - a vőfélyt csókolta meg inkább, a násznép legnagyobb megdöbbenésére. A rokonság ki is fütyülte őt emiatt, és aprósüteménnyel dobálta meg - ott a helyszínen.  - Kezdetben nem is akart velem lefeküdni az asszony. Azt mondta: ő inkább állva alszik! (Mint a fuvaros ló.)  - Mit tetszett erre lépni, Jani bá?  - Egyet előre és kettőt hátra.  - Azannyát! Ilyen erőszakosnak tetszett lenni? Kész csoda, hogy nem áll elő Bözsi néném a sz