Gergely Árpád blogja

Azt mondja a haverom – az, amelyiknek bőr   van a nyakán, de az arcára már nem jutott, hogy ő bizony   mindig megvédi a kedvenc politikusait a Facebookon, mert azok is megvédik őt. A jó illatú és könnyűvérű  édes anyukájába küldi vissza azokat, akik bántják az ő bálványait - akár egy szóval is. - Oszt mit kell tenned ezért? Kardozni kell az ellenfeleiddel, vagy csak keményen anyázni a bejegyzéseidben? - A Facebook csak az utóbbit támogatja, és ha ezt bőven habzó szájjal és vérben forgó szemekkel teszed, gondosan kihangsúlyozva a vitapartnered anyukájának az éjszakai életben betöltött fontos szerepét, akkor biztos a siker. - Mi van, ha a vitapartnered gyorsan lemegy a szintedre, és kioszt majd, mint mikulás a csomagot? - Ezért jó, ha előtte meggyőződsz arról, hogy eléggé alacsony-e az IQ-d az ilyen összecsapásokhoz. Én már  több IQ-tesztet is elvégeztem, mert biztos akartam lenni abban, hogy adott esetben kevesen tudnak majd alulmúlni engem – mint született ...

Gondoltam, én is beszállok a választási kampány össznépi vitájába. Rámentem a Facebookra, hogy hallassam a hangomat, mint a nép egyszerű fia. Arra nem számítottam, hogy tőlem egyszerűbbek is vannak ott. Az első kommentemre kisvártatva meg is érkezett egy rövid, de annál tartalmasabb válasz: „ Te vén fax, ki kíváncsi a véleményedre már!” „Azannyát, itt gatya a helyzet!” – mondtam magamban -, és gyorsan átgörgettem egy másik posztra. Ott meg egy - vélhetően felüliskolázott - „művészettörténész” elemezte röviden azt, hogy ki vagyok: „ Nagy Pikasszó vagy, barom!” A két jelző közül csak az utóbbit sikerült helyesen leírnia. Talán, mert ott hazai pályán van a cimbora. De az is lehet, hogy ez a Pikasszó nem az a Picasso! Na, mindegy. Alighogy lehiggadt bennem az ideg, egy újabb kommentemre is rámozdult valaki: ” Mit keresel itt? Menj vissza az eladhatatlan képeidhez!” Ennek gyorsan meg is köszöntem, hogy önzetlenül a segítségemre sietett, és kimentett az adóhivatalnál. Soha nem fe...