Gergely Árpád blogja

Azt mondja a haverom – az, amelyiknek 21 kamu profilja van a Facebookon –, hogy őt még soha nem korlátozták vagy tiltották le a közösségi oldalon, pedig ha valaki többet q-anyázik ott, mint ő, az csal, de legalábbis festi magát. • Oszt, mi a titka a „sikerednek”, kis Pupák? • A legfontosabb az, hogy anonim maradj mindenképpen, a második meg, hogy egyértelműen hatalompárti légy, mert akkor a kettős mércés cenzorok nem mernek szórakozni veled! Pláne, ha ők is azok! • Se név, se arckép, se foglalkozás, semmi? • Mindig kamu neved legyen, a fizimiskád helyét meg hagyd üresen, de felrakhatsz egy kutyafotót is az orcád helyett. (Az egyik kutya másik eb – alapján.) Az ál-foglalkozásodat pedig úgy válaszd meg, hogy az véletlenül se hasonlítson a valódi szakmádhoz! Én például mindig egyetemi tanárnak adom ki magamat: hol pécsi, hol szegedi, debreceni vagy pesti professzornak. • Nem mondod? Van pofád diplomásnak hazudni magadat, amikor a négy elemit is ...

Gondoltam, én is beszállok a választási kampány össznépi vitájába. Rámentem a Facebookra, hogy hallassam a hangomat, mint a nép egyszerű fia. Arra nem számítottam, hogy tőlem egyszerűbbek is vannak ott. Az első kommentemre kisvártatva meg is érkezett egy rövid, de annál tartalmasabb válasz: „ Te vén fax, ki kíváncsi a véleményedre már!” „Azannyát, itt gatya a helyzet!” – mondtam magamban -, és gyorsan átgörgettem egy másik posztra. Ott meg egy - vélhetően felüliskolázott - „művészettörténész” elemezte röviden azt, hogy ki vagyok: „ Nagy Pikasszó vagy, barom!” A két jelző közül csak az utóbbit sikerült helyesen leírnia. Talán, mert ott hazai pályán van a cimbora. De az is lehet, hogy ez a Pikasszó nem az a Picasso! Na, mindegy. Alighogy lehiggadt bennem az ideg, egy újabb kommentemre is rámozdult valaki: ” Mit keresel itt? Menj vissza az eladhatatlan képeidhez!” Ennek gyorsan meg is köszöntem, hogy önzetlenül a segítségemre sietett, és kimentett az adóhivatalnál. Soha nem fe...