Gergely Árpád blogja

- Julis néni! A GAGYI TV-től jöttünk és arra vagyunk kíváncsiak, hogyan bánt el minap öt támadójával is (akik megpróbálták nemcsak kirabolni, de agyon is verni), különös tekintettel arra, hogy most már az alkotmány is megengedi az önvédelmet az arányosság elvének betartásával. - Amikor ezek öten rám rúgták az ajtót - hajnali fél háromkor, 88 éves létemre kipattantam az ágyból, mint Einstein fejéből a relativitáselmélet és azonnal kung-fu állást vettem fel, majd belesuhintottam a levegőbe jobbról is meg balról is egyet-egyet. Erre az öt lator olyan röhögésbe kezdett, hogy csakúgy dőltek jobbra, balra. De, hogy lássák, mire számíthatnak még, bemutattam nekik egy hármas hátraszáltót, amire egyikük még tapsra is vetemedett. - És mi történt ezek után? - Egyik zsivány sem gondolta komolyan, hogy én komolyan veszem az önvédelemhez való jogot és ez volt a vesztük. Öt vascsővel ugrottak nekem, de én az alsó karjaimmal, villámgyors mozdulatokkal vertem vissza a felém záporozó va...

Kedves hallgatók! Most egy riportot hallhatnak Bárány Benő birkával, abból az alkalomból, hogy ma egy éve annak, hogy letette voksát a neki felajánlott három lehetőség közül az egyikre. Bárány urat a bográcsban értük utol: Riporter (R): Uram! Abba hagyná egy kis időre a rotyogást, hogy beszélgetni tudjunk? Bárány (B): De csak röviden, mert délre meg kell főnöm! R: Hogyan értékeli az elmúlt év tükrében azt, hogy annak idején az üde zöld rét, a hűtőláda és a bogrács közül, az utóbbit választotta? B: Nézze! A hűtőládában – amiben nyolc évet töltöttem önként és dalolva - igen fagyossá vált a légkör az utóbbi időkben, a zöld rétről pedig a hentesem azt állította, hogy az egy faszista terep. Nem maradt más, mint az egyszer már jól bevált bográcsra ikszelnem. R: Nem bosszantja Önt az, hogy most meg főhet a saját levében? B: Marha Misi, a sógorom (akit a faluban csak fehér ökör néven ismernek), biztatott: Öregem, válaszd a „kondért”!  Jó meleg és – bolondításként - mé...

Hazánkban az idei évben is megrendezték a nagyot mondók vetélkedőjét. A döntő, ahová a legjobb három süketelő jutott, a következőképpen zajlott le: A színpadon helyezkedtek el a versenyzők.  Az egyes széken Münchausen báró, a kettesen Andersen , a hármason pedig, Háry J ános foglalt helyt. A színpad előtt a zsűri, a nézőtéren a vihogásra éhes tömeg, a páholyokban pedig a hazánkban ideiglenesen tartózkodó díszvendégek foglaltak helyet. A versenyszabályok szerint mindegyik versenyző egy bővített mondatban mondhatott egy-egy velőtrázó marhaságot, két fordulóban. A zsűri pontozott, a közönség pedig a végén akart díjaz ni . Ez lett (volna) a közönségdíj.   Elsőnek , Mün c hausen állt fel, hogy mondjon valamit: Visszarántottuk az országot a szakadék széléről , biztonságba helyeztük minden magyar ember nyugdíját!   A közönség szil aj röhögésben tört ki, csak nagy nehezen lehetett csendre inteni a jót mulató publikumot. Másodiknak emelkedett szólásra Andersen: Két hé...

Egy derék győri plébános azzal állt elő (nem tudni ki biztatta fel), hogy mindenki adakozzon a saját belátása szerint az államadósság enyhítésére. Mert mint mondta, ”közös érdekünk annak csökkentése”. Ő tüstént fel is ajánlott egy egész millió forintot, miután valamilyen oknál fogva kitüntették. (Hogy miért éppen azután jutott eszébe, azt nem mondta.) Könnyes szemmel végig hallgatva ezt a derék embert, elő is kapartam a szalmazsákban eddig rejtegetett mínusz egymilliómat (pluszban már régen nem vagyok) és már majdnem adakozni kezdtem, amikor néhány keresetlen gondolat jutott az eszembe: Mi volna, ha azok adakoznának csak, akik az államadósságot előidézték és nagy részét ilyen vagy olyan formában bezsebelték! 1.) Adakozzon, aki az elmúlt több mint húsz évben milliós fizetéseket vett fel (képviselőként, kormánytagként) nulla teljesítményért, az ország tönkretételéért! (Igaz, lepusztítani valamit - az is munka) 2.) Adakozzon az, aki dobra verte a nemzeti vagyont, ami miatt most, se...

„Ma reggelben” ordas koma báránybőrben hiteget, vadászebek össztüzében álnok módon, mit tehet. De az össztűz ócska cirkusz, vaktöltényes dáridó, sompolygás a bogrács körül, erről füttyög a rigó. Véres szája hazug gyilok veszedelmes, agyaros, vicsorogva tép szét mindent, főleg ami magyaros. Farkas-odú összerabolt milliárdos palota, mindegy, hogy a lompos koma rosztovi vagy dakota. (Más nóta a Petőfi-vers kilyukasztott farkasa, harminc ezüst csúszópénztől nem dagad a mellkasa.) Nem különb a vörös fejű, polgárrá lett kis róka, látszólag Ő „tyúkbarát”, s járatos a tyúkólba De ragadozó, mint a másik, udvarlása színjáték, buta liba, szédült tyúkagy az Ő számára ajándék. A tisztáson élvezettel marakszik az ordassal, s e műcirkuszon jót röhögve elpihennek telt hassal. Közös céljuk fosztogatni, amíg lehet szabadon, csirkeólban, juhhodályban bambán alszik a barom. Jobbról csörtet az egyikük a másikuk meg balról, mindent lopnak, ami mozog a szent képet is a fa...

"Hiszek benne, hogy eljön az idő, mikor az álom és a valóság, ez a két, látszatra oly nagyon ellentétes állapot összeolvad valamilyen tökéletes valóságfelettiségben..." (Breton)   Ideje: 1924 – 1945 A szó eredete: 'sur réalisme' (francia) = realitáson túli, valóságfeletti. Központjai: Franciaország, Spanyolország A szürrealizmus célkitűzése szerint elvetette a középszerrel és önelégültséggel azonosított realista magatartást, a lélek mélyén lappangó erőknek az értelem ellenőrzésétől független, szabad működését hirdette – vagyis feloldja az álom és a valóság között korábban feltételezett ellentmondást. A kibontakozó szürrealizmus a megismerés lehetséges módjait az álomban, a tudattalanban és a 'valóságfölöttiségben' (francia surréalisme , super-réalialisme ), a dolgok, tárgyak jelenségek hagyományos összefüggésektől különböző, véletlenszerű kapcsolatában látta. Jellemző módszerük volt az automatizmus , a tudattalanból felszínre törő gondolatok és képek ellen...

Azt mondja a legjobb haverom, akinek az IQ-ja csak 38-cal több, mint az enyém (tegnapelőtt mérte meg egy szobamérlegen), de még így sem éri el a 26-ot, hogy a legközelebbi kormányfői beszédhez Ő is jelentkezik bértapsolónak a családjával együtt. Úgy kalkulál, hogy ha viszi az asszonyt, a két gyereket és az anyóst is, akkor szép summával térhetnek haza, mert ugye ötször kétezer forint, még családon belül is tíz kopott ezrest tesz ki. Baj csak a menyecskével lehet, mert az ötcentis műkörmeire már nincs szavatossági garancia, így bármikor eltapsolhat belőlük egyet vagy kettőt, amit nagyon nem szeretne, mert akkor fedél nélkül maradnának a körömgombái. Az anyósa meg süket. Úgy hallgat zenét, hogy az unokája ezer wattos hangfala, egy sállal van felkötve a fülére. (Meleg só helyett.) Az ágyúdörgést is csak akkor hallaná, ha szorosan az ágyúcső-torkolatához tapasztaná a fülét. A haver mondja is neki naponta: Anyuka, ne csak azt a nyavalyás technó zenét bújja állandóan, néha ha...

Ilyenkor még az is kokárdát tűz, aki egyébként velejéig magyarellenes, és mint politikus csak ártani tud az országnak. Most éppen a kokárdával szórakoznak. Valamelyik agyament kitalálta, hogy a kokárda olasz változata az igazi, mert annak idején, a huszárcsákón is így volt látható. Az osztrák katona csákóján valóban a csákó fekete gombja határozta meg a kokárda belső részét, de a magyar huszár és honvéd ezt a szokást csak azután vehette fel (mármint a kokárda kitűzését a csákógomb köré), miután a magyar honvédséget felállították. Ezt azonban megelőzte Szendrey Júlia  hazafias cselekedete, kokárdát varrt Petőfi Sándornak. Az pedig az eddig általunk is ismert formájúra sikeredett. A szennymédiában azt szajkózta az egyik magyarul jól beszélő okos, „hogyö ö..ö..ő aztö annak idejénö Szendrey Júlia eltévesztette ..ö..ő ésö azértö lettö ilyen..ö” Értitek ugye? Azt is megérhetjük, jövőre már az olasz himnuszt fogjuk énekelni március 15-én, a következő évben meg egy megszálló országét. Cél,...

Az alábbi írás egy pszichológus, KOCSIS KATALIN képelemzése.  Szerző a pszichológia mellett művészeti írásokkal is foglalkozik, melyek néha szokatlan nézőpontból közelítenek a művekhez és alkotóikhoz. Gergely Árpád : Labdázók című festményének nonfiguratív elemzése 1.)     Arabeszk azonosítása és lerajzolása Labdázók Ívelt, változó sebességű vonalak – egy lassú, nyugodt, halvány vonalbuborék körbefog (véd) egy mozgalmasabb vonalvezetést. A belső mozgalmas tér a baloldalon lassan emelkedő vonallal indul, félúton még inkább lelassul (pihen), majd újra lassan felfelé igyekszik. 2.)     A kép plasztikai terének bemutatása Háromdimenziós valóság közeli kép. A kép alsó-középső részére helyeződik a hangsúly. A kép jobb oldalán a legsűrűbb a tér. A kép bal oldalán és felső része felé egyre ritkább a tér, fent kinyílik, kitágul. Olyan, mintha erősen, biztosan állna a lábán. A kép négy részre különül el: -        ...

Amióta figyelem a benzin árának emelkedésére adott indoklásokat, arra jöttem rá, hogy a magyarországi benzin-haramiához el kellene szegődnöm „indok-kiagyaló” szakreferensnek. Az a indoklási stílus és repertoár, amit idáig használtak már elavult és csak röhög rajta mindenki. Újabbak kellenek! Ötleteim a következők:  Ne csak akkor emeljük a benzin árát, amikor például balhé van Egyiptomban vagy Líbiában, esetleg lemondott a dominikai elnök sofőrje, hanem akkor is, ha egész éjszaka nyüszít a kuvaiti olajminiszter kutyája.  De az is megnyugtathatja a bamba népet, ha nyomós okként megemlítjük, hogy az egyik szibériai fúrótoronyra kétszer is rá repült egy cecelégy. Ami már tényleg katasztrofális azért - mert mint tudjuk, Szibériában nem élnek ilyen legyek, már régen elkergették őket az ott élő krokodilok. Kitűnő ürügy lehet az emelésre az is, ha a Szaharában egy olajfúró munkás hasmenést kap – igaz ekkor, csak a benzin árát lehetne emelni, de ha ugyanezt a derék embert a székreked...