Gergely Árpád blogja

Azt mondja az egyik szomszédom (aki lusta, mint a dög), hogy el akart menni dolgozni, mert a neje kiteszi a szűrét, ha nem keres hamarosan valami munkát magának. A baj csak az, hogy egy életunt lajhár is kapkodó idegbolondnak tűnik ehhez az emberhez képest. Mivel, undorodik mindenféle fizikai tevékenységtől, kevésbé megerőltető munkára jelentkezett. Bement a rendőrségre, hogy vegyék fel Őt, fekvőrendőrnek. Ott meg azt mondták neki, hogy sajnos ezt a munkakört már reggel betöltötték, de jöjjön vissza délben, mert akkorra már biztosan lesz üresedés. Vissza is ment volna ez a hígvelejű, de a hidegfront (ami közelgett) kissé megemelte az IQ-ját és emiatt ágynak esett. Ilyenkor meleg sót szokott alkalmazni, ami lehúzza azt neki, 50 alá. A meleg sót vagy a homlokára teszi vagy a zsíros kenyérre. (A hatás ugyanaz.) Népi gyógymód még erre a nyavalyára az is, hogy ha érezzük a „bajt”, száraz gyertyalángot hordunk körbe a spájzban addig, ameddig az ott tárolt tokaszalonna meg nem ...

Néhány hónapja annak, hogy a népszerű operaénekest, Plácido Domingot, 70. születésnapjára egy gálakoncerttel lepték meg tisztelői. A koncerten ajándékként egy kortárs „mű” is elhangzott. A zenészek a mű részeként, prüsszögtek, kolompoltak, autó-felnit ütögettek, huhogtak a közönség és az ünnepelt nagy örömére. (Igaz, a „mű” hallatán én is könnyesre röhögtem magamat.)    Látva ezt az elsöprő sikert elhatároztam, összehozok egy kortárs zenekart. Igaz, semmi képzettségem és tehetségem nincs hozzá, de ehhez nem is kell - ugyanúgy, mint a „kortársfestészethez”. Lényeg, hogy a „muzsika” a kor szellemét idézze.  Koncertet már holnap este akarunk tartani, mivel itt (a kortárs-zenészeknél) nincs szükség zenekari próbákra. Sőt, az kifejezetten ártalmas lehet! (Még majd, tévedésből valamiféle dallamot és harmóniát hoznánk ki a „szerszámokból”, amitől rögtön meg lehetne kérdőjelezni a „kortársiasságot”.) Ki is néztem már néhány tehetséget, hangszerfajták szerint. Rézfúvósoknak, P...

A két haverom, akikről már írtam a Valentin nap kapcsán, azzal állt elő, hogy illedelmesen meg kéne ünnepelnünk a Halloweent, mert tavaly is kitűnően szórakoztak vele, meg mit mondanak az amcsik, ha nem majmoljuk őket szakadatlanul. Így is lemaradásban vagyunk hozzájuk képest, mert ők már régen magukévá tették a mohácsi busójárást, meg a hollókői locsolkodást.    Az egyik cimbora, amelyiknek az IQ-ja szinte mérhetetlen, azt vette az agyába, hogy az idén, az anyósát fogja ijesztgetni, mert az most hatvankilenc éves és jobb állapotban van, mint Ő, ez pedig tűrhetetlen - szerinte.  A múltkor, amikor a hátsó udvarban a kandisznó megkergette az öreglányt (a havernál szerencsére mindig van stopperóra), akkor százon, 7,2 másodpercet futott úgy, hogy a kertkaput is „csont nélkül” ugrotta.  A haver, könyörgésre sem nyitotta ki neki, mondván, nem azért zárta be, hogy most meg nyitogassa! A disznó is értetlenül nézett maga elé, mert ilyet még ő sem látott. A cimbora, meg is vet...

Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthona .   2100 Gödöllő , Dózsa György u. 65.  (2011. okt. 5. - 2011. nov. 5.) Az alábbi írást azért adom közre, mert egy olyan ember írta - a most megnyílt gödöllői kiállításom megnyitójára - akinek a sors nem méri bőkezűen a földi örömöket. Súlyosan mozgássérült és csak gondozói segítségével tudja gondolatait papírra vetni. A református teológiát is végzett, bámulatos szellemi képességekkel rendelkező és a művészetek háza táján kitűnő ismeretekkel rendelkező Witz Erik írását érdemes elolvasni! Az írást egyébként a megnyitón, az intézmény egyik vezetőnője olvasta fel a szerző jelenlétében. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Árpád! Műértő és műpártoló Közönség! Az ölelés Újfent módomban áll   szeretettel köszönteni Önöket, egy újabb kiállítás megnyitó alkalmából. Szeretném néhány keresetlen szóval, gondolattal - csupán csak képei alapján - bemutatni az alkotót, aki úgy gondolom (legalábbis remélem) nem fog megsértődni, ha az alkotásai...

A helytartó az emelvényről elégedetten nézett szét a tömegen, és miközben az éljenezte és tapsolta, pökhendi stílusban szónokolni kezdett: - Polgárok! Én azt mondom, fehér! A tömeg hálásan tapsolt, ujjongott, és lelkesedésükben többen is a helyszínen elhatározták, a következő csemetéjüket a helytartóról fogják elnevezni. Amikor elcsendesedtek, a szónok így folytatta: - Mindig is kiálltam amellett, hogy fekete! A tömeg megint üdvrivalgott egy darabig. Lentről valaki bekiabált, hogy „az anyádat kábítsd, te, rühes patkány”, de azonnal el is vezették, mint paraszt a belvizet, mire a helytartó így folytatta: - Már számtalanszor megerősítettem nektek, hogy se nem fehér, se nem fekete! A tömeg üsmét tombolni kezdett, és vastapssal jutalmazta a helytartót, de most is valaki hangosan beszólt: „Ne pofázz annyit, hanem cselekedj, te, agyament barom!” Ez is úgy járt, mint az előbbi, plusz(!) kiöblítették a száját egy flakonnyi paprika spray-vel, amitől gyorsan helyre állt a cimbora ...

A házelnök, aki az egyik „magyarszerető” pártból származik, nehezményezte, hogy a másik „magyarszerető” párt egyik tagja, büfének nézte az ország házát: "A képviselő úr lesz szíves levenni a teás flakont az asztaláról. Legközelebb sört hoz be?" – kérdezte. Továbbgondolva: Ha már az egyik sört hozna be, a másik hozhatna valami nassolni valót sörkorcsolyának.  Amelyik nem szereti a sört, laptop helyett becipelhetne egy demizsont, dugóig töltve tavalyi veressel. Ehhez természetesen valamilyen jobbfajta sonkát is kellene kajeszolni előbb, hogy a „honatya”, nehogy korábban kerüljön pad alá, mint ahogy illene, vagy ahogy szokott.  A hátsó padsorokban például lehetne disznót vágni. (A következő parlament már úgy is kisebb létszámú lesz. Az állatvédelmi törvényre tekintettel, a disznót önkéntes alapon kellene kiválasztani. Birkát ne vágjanak, mert ha elfogy, nem lesz aki tűrjön.) Azt az asztalt, ahol a jegyzők körmölnek, kidobni és helyére bográcsot állítani.  Aki éppen nem alsz...

Képzelt riport a Kalahári sivatagból.   -Busman úr! Ismerve országuk sivatagi viszonyait, szeretnénk megtudni, Ön hogyan jutott milliárdos vagyonhoz és került be a száz leggazdagabb busman közé, miközben polgártársai olyan soványak, mint a gyári tej. - Kérem szépen!  Én kitűnő családi háttérrel indultam. Apósom egy kecske-ól vezérigazgatója volt, és amikor a szavannák felől új szelek kezdtek fújdogálni, Isten tudja miért és hogy-hogy nem, de valahogyan mégis, a tulajdonunkba került az ól mind az öt kecskéje. Pedig, nem akartuk magunkévá tenni egyiket sem! - Hogy-hogy pont az ön apósához pártolt mind az öt jószág, más jelentkező nem volt? - A sivatagi „infrastruktúra” miatt nem lehetett meghirdetni a kitűzött versenytárgyalást. Ennek ellenére egy jelentkező mégis akadt rajtunk kívül, de Ő sajnos az előtte való napon nem tudott elugrani egy mérgezett hegyű nyílvessző elől. A rendőrség azóta is vizsgálja, hogy az elhalt volt e nagyon lusta, vagy a nyílvessző volt túl...

Az alábbi monológ természetesen nem Magyarországon hangzott el, mert nálunk az ilyesmi elképzelhetetlen - mármint, hogy az illetékeseknek eszébe jusson ilyen, vagy hasonló feltételeket szabni.  * Hová akarsz te menni kisfiam, külföldre, praktizálni? 1 . Mehetsz, ha visszafizeted azt az összeget, amibe az államnak és az adófizetőknek kerültél 6-8 év alatt azért, hogy orvos lehess. 2. Mehetsz, ha megfizeted azt a költséget is, amin a helyedre egy újabb orvost képezünk ki. Ezt az összeget úgy tudod kiszámolni, ha az előbbit megszorzod kettővel. 3. Mehetsz, ha megfizeted annak a fiatalnak a kárát, aki nem jutott be az orvosegyetemre, azért mert te elfoglaltad a helyét. 4. Mehetsz, ha megfizeted azoknak a betegeknek a kárát is, akik nem jutnak idejében orvoshoz, azért mert te hitvány módon cserbenhagyod őket. ( Amennyiben a fenti négy tételt elmulasztod megfizetni, a szüleid teljes vagyon elkobzása jöhet szóba, mert egy pondrót neveltek belőled.) 5. Mehetsz, ha tudo...

- Julis néni! A GAGYI TV-től jöttünk és arra vagyunk kíváncsiak, hogyan bánt el minap öt támadójával is (akik megpróbálták nemcsak kirabolni, de agyon is verni), különös tekintettel arra, hogy most már az alkotmány is megengedi az önvédelmet az arányosság elvének betartásával. - Amikor ezek öten rám rúgták az ajtót - hajnali fél háromkor, 88 éves létemre kipattantam az ágyból, mint Einstein fejéből a relativitáselmélet és azonnal kung-fu állást vettem fel, majd belesuhintottam a levegőbe jobbról is meg balról is egyet-egyet. Erre az öt lator olyan röhögésbe kezdett, hogy csakúgy dőltek jobbra, balra. De, hogy lássák, mire számíthatnak még, bemutattam nekik egy hármas hátraszáltót, amire egyikük még tapsra is vetemedett. - És mi történt ezek után? - Egyik zsivány sem gondolta komolyan, hogy én komolyan veszem az önvédelemhez való jogot és ez volt a vesztük. Öt vascsővel ugrottak nekem, de én az alsó karjaimmal, villámgyors mozdulatokkal vertem vissza a felém záporozó va...

Kedves hallgatók! Most egy riportot hallhatnak Bárány Benő birkával, abból az alkalomból, hogy ma egy éve annak, hogy letette voksát a neki felajánlott három lehetőség közül az egyikre. Bárány urat a bográcsban értük utol: Riporter (R): Uram! Abba hagyná egy kis időre a rotyogást, hogy beszélgetni tudjunk? Bárány (B): De csak röviden, mert délre meg kell főnöm! R: Hogyan értékeli az elmúlt év tükrében azt, hogy annak idején az üde zöld rét, a hűtőláda és a bogrács közül, az utóbbit választotta? B: Nézze! A hűtőládában – amiben nyolc évet töltöttem önként és dalolva - igen fagyossá vált a légkör az utóbbi időkben, a zöld rétről pedig a hentesem azt állította, hogy az egy faszista terep. Nem maradt más, mint az egyszer már jól bevált bográcsra ikszelnem. R: Nem bosszantja Önt az, hogy most meg főhet a saját levében? B: Marha Misi, a sógorom (akit a faluban csak fehér ökör néven ismernek), biztatott: Öregem, válaszd a „kondért”!  Jó meleg és – bolondításként - mé...