Gergely Árpád blogja

Azt mondja a haver, hogy az anyósának - ma reggelre - annyira lecsökkent a rezsije, hogy ki kellett hívni hozzá a háziorvost. Tegnap még semmi baja nem volt az öreglánynak, ma viszont tíz százalékkal lejjebb ment a rezsi benne, ami idáig kórosan magas volt nála. Most már, nem haladja meg az infláció mértékét sem. Az orvos azt mondta neki, hogy ha még ettől is nagyobb rezsicsökkentést akar, akkor csavarja ki a összes villanykörtét a lámpákból és a villanybojlert is alakíttassa át madáretetőnek, mert hosszú lesz a tél, ne fázzanak a cinegék. A gőzölős vasalót pedig, véletlenül se használja tusoláshoz, mert emiatt vízköves lehet majd a tarkója.   A cimbora „aggódva” kérdezte a dokitól, hogy meddig tarthat ez a rezsi-csökkent állapot a mamánál. De az, semmi jóval nem biztatta vejkót. Ugyanis azt mondta, hogy a betegnek holnap délre már kutyabaja sem lesz. Az idióta ivópajtásom ezen diagnózison felháborodva, egy petáknyi hálapénzt sem adott az orvosnak, sőt a kutyákat is szabadon en...

A csúszómászó Csúszni-mászni nem tanultam, született a tudásom Embereknél, megalázó tulajdonság a másom De nem tudok én versengeni, ilyenekkel szerintem Nem tehetek én róla, hogy hiányzik a gerincem A szajkó Jár a pofám naphosszat és körülöttem jó' idő Viszem a hírt, hozom a hírt, én vagyok a szóvivő Nyelvezetem kevés szóból és betűből nyerhető Mondandómból ő-betű és semmi más nem érthető A majom Állatkertben az a dolgom, mulattassam a népem Hiszik azt hogy celeb vagyok, ezért majom a képem Nagy az Isten állatkertje, szórakoznak is rajtam Vicces nekik, hogy a banánt a héjából kifaltam A lajhár Lusta dög a becenevem, renyheségem mérvadó A munkámat ezért aztán, nem terheli még' adó Példaképe vagyok a sok élhetetlen disznónak Nem számít az, hogy a dolgos eltartóim mit szólnak A tetű Tetűéknél az a trendi, szívjuk a vért ezerrel Nem fontos hogy a gazdatest, bír-e majd a teherrel Tetű módra élősködünk, a n...

Jön a tavasz, megy a tél A természet újból él Elég volt a hidegből A sárga csekkes idegből Jó lesz majd ha nem fázunk A tavak partján pecázunk Nem kell fűtés a partra Úgy várhatunk sült halra Vigyünk sok pénzt a tóra Meg apró manit, klotyóra Felejtsük el a telet Dideregtünk eleget Süt majd ránk a napsugár Mit nekünk a benzinár Eszünk, iszunk keveset Mert nem elég a kereset Ám a víznél felejtünk A télen csak tejeltünk Fosztogattak innen-onnan Jött a „döglégy”, vajon honnan Jó lesz már napra menni A melegből ingyen venni Könnyebb lesz a sárga csekkünk De így is ki' van már a seggünk * (Elnézést a vulgáris megfogalmazásért, de ezt a rímet nem hagyhattam ki!) * *

A részigazság - mint politikai fegyver – kitűnő találmány! A hülyítés leghatékonyabb fegyvere. Még a leghitványabb és a legostobább politikus is tudja azt az alapvető szabályt, hogy ha a mondanivalója száz százalékban hazugságokra épül, akkor azt csak nehezen, vagy sehogyan sem tudja majd lenyomni a célközönsége torkán. Csak a full-idióták vevők rá, gondolkodás nélkül. A jóhiszemű, de könnyen megvezethető bamba tömeg esetleg szagot is kaphat és elkezdhet kételkedni – ami ugye nem szerencsés. Az értelmeseknek meg feldobott labda, amit csak le kell ütni. Ezért jól be vált módszer a tendenciózus maszlag rafinált elfogadtatására, ha minden összetett mondatuk tartalmaz nyilvánvaló igazságot – akár, a mondani valójuk nagyobb részében is és elég, ha zárójelben, vagy „mellesleg” illesztenek be egy-egy, a tényektől teljesen idegen baromságot, vagy aljas rágalmat. Magyarul: Ha szilvalekvárba keverjük a taposóaknát, az könnyebben lecsúszik a gyanútlan nassoló torkán, mintha pőrén, körít...

Így, hogy az országban már mindenki tartott évértékelő beszédet – elhatároztam - én is tartok egyet. Hölgyeim és Uraim, Kedves barátaim és barátnőim! Szeretett rajongóim és mélyen utált ellenségeim! (Akit kifelejtettem, az ne figyeljen ide!) Most, hogy szerencsésen belegázoltunk a 2013. évbe, nyugodtan, hátradőlve tekinthetünk vissza az elmúlt esztendő legfontosabb eseményeire. De mielőtt hátradőlnétek, gondosan győződjetek meg arról, nem ágaskodik-e mögöttetek egy szamuráj kard! Kezdjük az elején! Tavaly február másodikán, Jani-sógornak beleszorult a lába a tyúkitatóba. Pechére, mert a bádogos csak április közepén ért rá lemezollóval levágni azt, a bedagadt csülkéről. Tetézte a bajt, hogy a benne lévő víz kezdetben többször is megfagyott, március közepétől pedig poshadni kezdett. Mondogatta is a sógor: Most már igazán jöhetne a bádogos mert úgy érzi, hogy néhány béka is tanyát vert az edényben. Éjjelente, a paplan alól kihallatszó brekegés viselte meg a legjobban...

Azt mondja egyik haverom, hogy az anyósa - aki rúdtáncos volt egészen a nyugdíjazásáig és csak azért nem foglalkoztatja a bártulajdonos tovább félállásban, mert a Night Clubból a vascsövet (amin a mama vonaglott esténként) valaki elvitte a MÉH telepre és most nincs amibe kapaszkodhatna tánc közben és akinek most ezért a helyi tévénél kell celebkednie a minimálbér negyedéért - részt akart venni a mohácsi busójáráson. Mint busó. Mindenáron azt akarta, hogy a cimbora (az Ő veje), szerezze be neki a busó maskarát. Mire ez, azt mondta: Anyuka, minek dobnánk ki a sok pénzt fölöslegesen, elég az is, ha maga odamegy álarc nélkül. Biztos vagyok benne, hogy félórán belül elnéptelenedne Mohács. Különben is – mondta neki a vő – nem volt elég magának az, hogy egy vasrudat kínozott negyven évig egy lebujban, éjszakánként? Van fogalma magának arról, hogy a szerencsétlen vascsőnek mit kellett átélnie, amíg maga - még rágondolni is rossz - egy szál tangában cirógatta, mint hülye gyerek a h...

A haverom - akinek hozott észből kell gazdálkodnia, mert a sajátját már rég elitta - azt mondja,  hogy az idén egy tematikus jelmezbálba mennek mindannyian a családból. Mindenki olyan jelmezt viselhet csak, aminek köze van a politikához. Már be is szerezték a kellékeket, ami igen egyszerű volt, mert nem kellett messzire menni érte. Ő például, hazug disznónak öltözik majd és már tanulja is azt a viselkedési formát, ami az ilyen figuráknál természetes és szinte követelmény. Nem mintha idáig nem vezette volna meg a csaját, napi rendszerességgel, de ez az "alakítás" más "embert" kíván. Itt, úgy kell disznónak lennie (no meg persze hazugnak is), hogy akit majd táncba visz, abban a hitben ringatózzon, hogy egy talpig úriember karjaiba ájult bele. Egy kicsit izgul is mert nem tudja, hogyan bír majd hajnalig pofátlanul hazudozni úgy, hogy el ne röhögje magát, vagy hogy, ez miatt az álarc le ne süljön a képéről. A jelmezkölcsönző biztosan nem örülne neki. A n...

Az alábbihoz hasonló párbeszéd, valahol Magyarországon zajlott le egy olyan falu határában, amelyikről levált egy másik község. Az ottaniak 90%-a helyén kezelte a dolgot, de egy, a lokálpatriotizmust túllihegő csoport, sehogyan sem tudta elviselni a válást. Gyűlöltek mindent és mindenkit, aminek, vagy akinek köze volt a levált községhez. A vonatot is megköpködték. Azt is, amelyik onnan jött és azt is, amelyik oda tartott. Az elhagyott falut nevezzük Tamárkinak, az elhagyót meg Tárnódnak! Az írást, csak akkor olvassa el, ha biztos abban, hogy elmúlt már 18 éves! -          Jó napot kívánok! Megmondaná, hogyan juthatok el Tárnódra? -          Úgy hogy a rosszseb oda esz! -          Hát, én csak azt akartam kérdezni, merre van Tárnód? -          Innen nézve semerre, te köcsög! - ...

A gnú, egy mérsékelt állat. A hiéna meg, demokrata. A gnú csordákban él, és csak legelészik, csak legelészik… Ha, van mit! A hiéna hordákban él, és csak eszi, csak eszi, csak eszi - a gnút. A gnú meg bambán tűri, csak tűri, csak tűri… Azt mondták neki, hogy az afrikai értékeknek az felel meg, ha hagyja magát enni. A hiéna meg úgy van vele, ha a gnúnak ez jó, akkor miért ne egye! A gnú meg már megszokta. Tegnap is megette a hiéna, meg tegnapelőtt is, meg azelőtt is. A hiénának nem is kell titkolnia, hogy imádja a gnút – megenni. De csak, megenni! A gnú, amikor megunja, hogy mindig ez a hiéna eszi, akkor választ egy másik hiénát - szabadon. (Legalább is azt hiszi, hogy szabadon.) A másik hiéna meg, tovább eszi a gnút. Azt, ami még megvan belőle. A gnú meg boldog, hogy választhatott „szabadon”, a két hiéna közül. A hiéna állítja (ez a másik), hogy Ő nem is eszi a gnút, hanem csak nyalogatja és azon töri magát, hogy a gnúnak minél jobb legyen. A gn...

Azt mondja az egyik haverom - az, amelyiken már hatéves korában mutatkoztak az öregkori elbutulás jelei, és akit a helyi kocsmából is kiutáltak, mert négy-öt feles után, erőszakosan a kocsmáros fülébe bömbölt valami ismeretlen „dalt”, az meg kínjában a kocsmapultot harapdálta, mint prosti a stricije fülét, ha kevés a zseton - hogy ő is szervez a faluban egy x-faktoros vetélkedőt. Zsűribe már be is szervezte a sógorát, akinek olyan „kifinomult” zenei hallása van, hogy rendszeresen összetéveszti a hárfát a nyárfával. Ez az idióta, tavaly ősszel bement az egyik faiskola kertészetébe, hogy néhány hárfacsemetét vásároljon ültetni. Lapáttal kergették ki. Zsűri tagnak lett felkérve a szomszédja is, aki szintén vájt fülű. Legutóbb a háziorvosa vájta ki a füléből az ott pangó zsiradékot – nagy nehezen. Mondta is neki a doki: Feri bá! Ha legközelebb jön, hozzon magával fúrópajzsot is! Ha nincs otthon, kunyeráljon egyet a metróépítőktől! Harmadik zsűri tagnak az anyósát nyerte meg.  Enne...