Gergely Árpád blogja

Az egyik tanult cimborám - akivel csak nagy nehezen sikerült megértetni, a ranglétra nem arra való, hogy a tyúkól padlására könnyebben feljuthassunk megnézni, tojt-e már a kopasz nyakú tik, hanem arra, hogyha valaki vinni akarja valamire, annak ne kelljen órákat a liftre várni. Na szóval!  Ez a vadbarom a múlt héten úgy tréfálta meg az anyósát, hogy a vénlánynak ajakrúzs helyett, egy tubus pillanatragasztót adott a kezébe. Azt mondta neki: Anyuka! Ne azt a lejárt szavatosságú meggypiros vackot kenegesse a szájára már évek óta - amitől úgy néz ki, mint hülye gyerek a bodza-kúra után - hanem vettem magának egy színtelen, modernebb szájfestéket, olyat, ami most divat. Szegény, rögtön ki is próbálta! Azóta kitartóan hallgat. A lánya (a haver neje), már az inkvizíciót is kihívatta, hátha azok szóra tudják bírni az öregasszonyt. A fő inkvizítor, tizenkét órás sikertelen próbálkozás után azt mondta az ott várakozó újságíróknak: Nincs mit tenni, vagy beledőlök a kardomba, vagy...

Riporter (R): Mester! Mi az oka annak, hogy amióta Ön irányítja a válogatottat, sorozatban érnek minket a csúfos kudarcok? Most is 14:0-ra kaptunk ki. Mester (M): Szerencsére, ezúttal sikerült elkerülnünk a múlthavi fiaskót, amikor is 28:0-ra vertek ronggyá bennünket. Vagyis, most kétszer olyan jól játszottunk mint akkor.  R: Milyen taktikai utasítással engedte pályára a fiúkat? M: Azt mondtam nekik, ha az ellenfelet látják futni, akkor meneküljenek ők is - amíg nem késő! R: Hogyan fordulhatott elő az, hogy a kilencven perc alatt szinte egyszer sem találkoztak játékosaink a labdával? M: Nézze! A labda is eléggé elfoglalt, meg Mi is. Nehéz a megfelelő időpontot egyeztetni.  R: Miért nem játszhatott például Lajhár (Pici) Ede (bal és jobbszélső), aki labdaszedőgyerekként is kiválóan megállná a helyét? M: Ő, három napja előzetesben van, mert sportemberhez méltatlan módon félrevezette és megtévesztette az anyósát. Digitális szobamérlegnek álcázott rezsót vett...

Díjat osztunk haveroknak, csókosoknak eleget, Kirekesztett „rossz fiúknak”, hideget és meleget Puszi-pajtás jöhetsz megint, zsetonért és maniért Dörgölődhetsz mihozzánk, mert van az a pénz, amiért ... Ha véletlenül kitüntetünk GERINCESET, HAZAFIT Csahos bandánk „toleránsan” robban mint a dinamit Visszakérjük frissiben és odaadjuk másnak azt Igyekezünk megfelelni, s' bajra rakni sártapaszt Meggondoljuk kinek osztunk hűségérmet ezután Ilyen szégyen ne törjön ránk, idehaza Pest-Budán Világ szerte piros pontot gyűjtögetünk ez ügyben Nem kell hogy a becsületünk, maradjon a kezünkben Ki a jó és ki a rossz, majd megmondják azt minekünk Elég ha a gerincünk „fáj”, ne törjük hát a fejünk Lényeg az, hogy igazodjunk a trendihez görnyedve Az a jó ha gyarmattartónk nem morog ránk förmedve A „rossz fiúk” meg bevarrt szájjal várjanak a sorukra Majd kapnak díjat posztumuszként, ötszáz éves korukra Addig is a mi kutyánknak kölyke, jó ha gyarapszik...

Azt mondja a haver, hogy az anyósának - ma reggelre - annyira lecsökkent a rezsije, hogy ki kellett hívni hozzá a háziorvost. Tegnap még semmi baja nem volt az öreglánynak, ma viszont tíz százalékkal lejjebb ment a rezsi benne, ami idáig kórosan magas volt nála. Most már, nem haladja meg az infláció mértékét sem. Az orvos azt mondta neki, hogy ha még ettől is nagyobb rezsicsökkentést akar, akkor csavarja ki a összes villanykörtét a lámpákból és a villanybojlert is alakíttassa át madáretetőnek, mert hosszú lesz a tél, ne fázzanak a cinegék. A gőzölős vasalót pedig, véletlenül se használja tusoláshoz, mert emiatt vízköves lehet majd a tarkója.   A cimbora „aggódva” kérdezte a dokitól, hogy meddig tarthat ez a rezsi-csökkent állapot a mamánál. De az, semmi jóval nem biztatta vejkót. Ugyanis azt mondta, hogy a betegnek holnap délre már kutyabaja sem lesz. Az idióta ivópajtásom ezen diagnózison felháborodva, egy petáknyi hálapénzt sem adott az orvosnak, sőt a kutyákat is szabadon en...

A csúszómászó Csúszni-mászni nem tanultam, született a tudásom Embereknél, megalázó tulajdonság a másom De nem tudok én versengeni, ilyenekkel szerintem Nem tehetek én róla, hogy hiányzik a gerincem A szajkó Jár a pofám naphosszat és körülöttem jó' idő Viszem a hírt, hozom a hírt, én vagyok a szóvivő Nyelvezetem kevés szóból és betűből nyerhető Mondandómból ő-betű és semmi más nem érthető A majom Állatkertben az a dolgom, mulattassam a népem Hiszik azt hogy celeb vagyok, ezért majom a képem Nagy az Isten állatkertje, szórakoznak is rajtam Vicces nekik, hogy a banánt a héjából kifaltam A lajhár Lusta dög a becenevem, renyheségem mérvadó A munkámat ezért aztán, nem terheli még' adó Példaképe vagyok a sok élhetetlen disznónak Nem számít az, hogy a dolgos eltartóim mit szólnak A tetű Tetűéknél az a trendi, szívjuk a vért ezerrel Nem fontos hogy a gazdatest, bír-e majd a teherrel Tetű módra élősködünk, a n...

Jön a tavasz, megy a tél A természet újból él Elég volt a hidegből A sárga csekkes idegből Jó lesz majd ha nem fázunk A tavak partján pecázunk Nem kell fűtés a partra Úgy várhatunk sült halra Vigyünk sok pénzt a tóra Meg apró manit, klotyóra Felejtsük el a telet Dideregtünk eleget Süt majd ránk a napsugár Mit nekünk a benzinár Eszünk, iszunk keveset Mert nem elég a kereset Ám a víznél felejtünk A télen csak tejeltünk Fosztogattak innen-onnan Jött a „döglégy”, vajon honnan Jó lesz már napra menni A melegből ingyen venni Könnyebb lesz a sárga csekkünk De így is ki' van már a seggünk * (Elnézést a vulgáris megfogalmazásért, de ezt a rímet nem hagyhattam ki!) * *

A részigazság - mint politikai fegyver – kitűnő találmány! A hülyítés leghatékonyabb fegyvere. Még a leghitványabb és a legostobább politikus is tudja azt az alapvető szabályt, hogy ha a mondanivalója száz százalékban hazugságokra épül, akkor azt csak nehezen, vagy sehogyan sem tudja majd lenyomni a célközönsége torkán. Csak a full-idióták vevők rá, gondolkodás nélkül. A jóhiszemű, de könnyen megvezethető bamba tömeg esetleg szagot is kaphat és elkezdhet kételkedni – ami ugye nem szerencsés. Az értelmeseknek meg feldobott labda, amit csak le kell ütni. Ezért jól be vált módszer a tendenciózus maszlag rafinált elfogadtatására, ha minden összetett mondatuk tartalmaz nyilvánvaló igazságot – akár, a mondani valójuk nagyobb részében is és elég, ha zárójelben, vagy „mellesleg” illesztenek be egy-egy, a tényektől teljesen idegen baromságot, vagy aljas rágalmat. Magyarul: Ha szilvalekvárba keverjük a taposóaknát, az könnyebben lecsúszik a gyanútlan nassoló torkán, mintha pőrén, körít...

Így, hogy az országban már mindenki tartott évértékelő beszédet – elhatároztam - én is tartok egyet. Hölgyeim és Uraim, Kedves barátaim és barátnőim! Szeretett rajongóim és mélyen utált ellenségeim! (Akit kifelejtettem, az ne figyeljen ide!) Most, hogy szerencsésen belegázoltunk a 2013. évbe, nyugodtan, hátradőlve tekinthetünk vissza az elmúlt esztendő legfontosabb eseményeire. De mielőtt hátradőlnétek, gondosan győződjetek meg arról, nem ágaskodik-e mögöttetek egy szamuráj kard! Kezdjük az elején! Tavaly február másodikán, Jani-sógornak beleszorult a lába a tyúkitatóba. Pechére, mert a bádogos csak április közepén ért rá lemezollóval levágni azt, a bedagadt csülkéről. Tetézte a bajt, hogy a benne lévő víz kezdetben többször is megfagyott, március közepétől pedig poshadni kezdett. Mondogatta is a sógor: Most már igazán jöhetne a bádogos mert úgy érzi, hogy néhány béka is tanyát vert az edényben. Éjjelente, a paplan alól kihallatszó brekegés viselte meg a legjobban...

Azt mondja egyik haverom, hogy az anyósa - aki rúdtáncos volt egészen a nyugdíjazásáig és csak azért nem foglalkoztatja a bártulajdonos tovább félállásban, mert a Night Clubból a vascsövet (amin a mama vonaglott esténként) valaki elvitte a MÉH telepre és most nincs amibe kapaszkodhatna tánc közben és akinek most ezért a helyi tévénél kell celebkednie a minimálbér negyedéért - részt akart venni a mohácsi busójáráson. Mint busó. Mindenáron azt akarta, hogy a cimbora (az Ő veje), szerezze be neki a busó maskarát. Mire ez, azt mondta: Anyuka, minek dobnánk ki a sok pénzt fölöslegesen, elég az is, ha maga odamegy álarc nélkül. Biztos vagyok benne, hogy félórán belül elnéptelenedne Mohács. Különben is – mondta neki a vő – nem volt elég magának az, hogy egy vasrudat kínozott negyven évig egy lebujban, éjszakánként? Van fogalma magának arról, hogy a szerencsétlen vascsőnek mit kellett átélnie, amíg maga - még rágondolni is rossz - egy szál tangában cirógatta, mint hülye gyerek a h...

A haverom - akinek hozott észből kell gazdálkodnia, mert a sajátját már rég elitta - azt mondja,  hogy az idén egy tematikus jelmezbálba mennek mindannyian a családból. Mindenki olyan jelmezt viselhet csak, aminek köze van a politikához. Már be is szerezték a kellékeket, ami igen egyszerű volt, mert nem kellett messzire menni érte. Ő például, hazug disznónak öltözik majd és már tanulja is azt a viselkedési formát, ami az ilyen figuráknál természetes és szinte követelmény. Nem mintha idáig nem vezette volna meg a csaját, napi rendszerességgel, de ez az "alakítás" más "embert" kíván. Itt, úgy kell disznónak lennie (no meg persze hazugnak is), hogy akit majd táncba visz, abban a hitben ringatózzon, hogy egy talpig úriember karjaiba ájult bele. Egy kicsit izgul is mert nem tudja, hogyan bír majd hajnalig pofátlanul hazudozni úgy, hogy el ne röhögje magát, vagy hogy, ez miatt az álarc le ne süljön a képéről. A jelmezkölcsönző biztosan nem örülne neki. A n...