Gergely Árpád blogja

A magamfajta öreg jampinak, aki a „zenei” fesztiválok fékezhetetlen rajongója, a zamárdi Sound különös kikapcsolódást jelent. Ilyenkor ellepik a környéket a legváltozatosabb kultúrából érkező és a legkülönbözőbb családi, anyagi háttérrel rendelkező fiatalok. Már a puszta érkezésük is felélénkíti a falut. Bocs’ a „várost”! (2366 fő!) A nagyon vidám „csemeték”, elég zsetonnal, teli piasüvegekkel és saját Hi-Fi berendezésekkel felmálházva érkeznek. Kezdeti viháncos kedvük pedig attól függ, mennyi hiányzik whiskysüvegből ahhoz képest, amikor a vonatra szálltak. Természetesen a többség, józan az érkezéskor, de nem sokáig. Akadnak persze olyanok is, akiknek nem a cefre a fontos - hanem a hatása.    Az egyik CBA-ban, a fehérköpenyes kiszolgálóhölgy szidalmazza az egyik „cimborát”, aki alig áll a lában és a bermudagatyáját is csak a bimballója tartja vissza attól, hogy lecsússzon a bokájára:  - Maga tegnap is itt randalírozott részegen, kérem, hogy távozzon!  Mire emez:...

A föld az, amin járni tanulsz, ha meglátod a világot A föld az, ami neked terem életet és virágot A föld az, amely felnöveszt és ad enni A föld az, ahonnan a szíved nem hagy elmenni A föld az, amiért a hazafi él, küzdelmesen megharcol A föld az, amit a hódítója kizsigerel, megsarcol A föld az, amit a kufár és a szolgalelkű veszni hagy A föld az, amin, hogyha nem tiéd - csak szolga vagy A föld az, amit őseidtől hagyatékként megkaptál A föld az, amit unokáknak, mint kenyeret, adhatnál A föld az, ami hazád és a nemzetednek lakhelye A föld az, ami befogadja hamvaid, ha eljön majd az ideje A verset azoknak ajánlom, akik bátran kimernek állni a magyar föld védelméért!

– Jani bácsi! Azt beszélik a faluban, hogy 10.000 hektár földet akart venni Ausztriában (kihasználva az ottani gazdák szégyenletesen gyenge, kiszolgáltatott és siralmas anyagi helyzetét), de onnan magát - a szóbeszéd szerint - úgy elhajtották, mint javasasszony a magzatot. – El, a nyavalyás labancok! De, túljárok az eszükön hamarosan. Az volt a bajuk, hogy nincs ott állandó lakásom. – Mi a terve Jani bátyám? – Már be is jelentkeztem ott, egy helyi kocsmába, állandó lakosnak. – De hát az is kikötés (úgy tudjuk), hogy életvitelszerűen ott kell tartózkodnia. – Tudom! Ezért választottam a csehót, és nem egy könyvtárat. – Meg aztán feltétel az is, hogy anyanyelvi szinten kell beszélni az ország nyelvét. – Igen, ezért már a múlt héten megbíztam egy nyelvtanárt, hogy oktasson engem (meg az asszonyt is) osztrák nyelvre – havi negyedórában. – De maga jól beszél németül Jani bá! Az anyósa sváb. A Feketeerdőből ered, mint a Tisza! (Vagy, mint a Duna?) – Ez igaz, de én ...

Valamelyik, a magyarokért „rajongó”, költségtérítéses jellemhalmaz kitalálta, ünnepeljük meg(!) a trianoni évfordulót. Ez eddig ugyebár gyásznapnak, de minimum emléknapnak számított. Most, hogy divat lett idiótának és megalkuvónak lenni (no meg, a megfelelési kényszer is tombol bennünk), naná hogy élünk az ünneplés lehetőségével!. Gondoltam, én is hozzájárulok az „ünnepi” programok színesítéséhez néhány ötlettel: 8 óra. Reggeli zenés ébresztő, amikor is a román, ukrán, szlovák, szerb és osztrák népviseletbe öltözött zenészek játszanák el a „Tiszán innen, Dunán túl, viszünk mindent nyájastul!” c. „slágert”. Majd a „Nem, nem, nem! Nem megyünk mi innen el, ameddig a házigazda bunkósbottal ki nem ver” című mulatós nótára vonulnának át a helyi piactérre, ahol:  10 órakor kezdődne a főzőverseny. Itt tilos lenne magyaros ételeket főzni, a rendezvény fővédnökének pedig, Clemenceau valamelyik leszármazottját kérnénk fel. (Ha ugyan, van neki!) Ha valaki mégis magyaros ízeket c...

Eddig azt hittem, jó néhány hozzám hasonló, tájékozatlan hazámfiával együtt, hogy a nemzeti összetartozás „dala” nem más, mint a Magyar Himnusz, a Székely Himnusz és a Szózat.  Tévedtem!  Az összetartozás dalát, csak most szerkesztették meg. Tele olyan mondatokkal, ami "egyértelműen" a trianoni tragédiával és a békediktátum gyalázatával kapcsolatos. A dal szövege "világos" és "nyílt tiltakozás" hazánk szétdarabolása, a magyarság szétszakítása ellen. A „magyar” mint szó, megnyugtatóan „sokszor” le van írva benne. Így, más nációknak, más országokban, nem nagyon érdemes dudorászniuk. A barackfa említése, meg egyenesen "sokkoló" az ország-szétszaggatók számára. Különösen, ha megtévesztés gyanánt, még táncolunk is alatta. (Mert ugye, kevesen táncolnak bánatukban – még ha az embert, hajtja is a vére.) Attól meg biztosan kirázza őket a hideg, ha megtudják, hogy Mi, az összetartozás demonstrálása végett képesek vagyunk egymás talpára is lépni. A tech...

Így pontozták ByeAlexet a nézők, meg amit én gondolok erről: 12 pont Németország Akikre mindig is számíthattunk! Zene-ügyben (is) ritkán tévednek. 10 pont Svájc,  Finnország Ahol a dallam és a ritmus, még mindig érték! 8 pont Albánia  Ismerik a sláger fogalmát és értékelik is! 7 pont Hollandia Van zenei hallásuk, most is éltek vele! 6 pont San Marino, Bulgária Mertek az árral szemben úszni. Van ilyen is! 5 pont Litvánia Tudják, mi az hogy muzsika! Dallam, ritmus, harmónia. 4 pont Észtország, Horvátország Horvátoktól a minimum, Észtországtól ajándék. 3 pont Olaszország, Svédország Svédektől érthető, az olaszoktól meglepően kevés.  2 pont Szerbia, Norvégia, Görögország A szerbektől realitás. A másik kettőtől...? (Több, mint a semmi!) És akik, nem sajnálták tőlünk a nulla pontot: Ausztria,  F@sz@ sógoraink vannak, büszkék lehetünk rájuk! Nem először hagytak cserben minket.  Határ-menti fogorvosok! Spóroljatok a fájdalomcsi...

Az egyik tanult cimborám - akivel csak nagy nehezen sikerült megértetni, a ranglétra nem arra való, hogy a tyúkól padlására könnyebben feljuthassunk megnézni, tojt-e már a kopasz nyakú tik, hanem arra, hogyha valaki vinni akarja valamire, annak ne kelljen órákat a liftre várni. Na szóval!  Ez a vadbarom a múlt héten úgy tréfálta meg az anyósát, hogy a vénlánynak ajakrúzs helyett, egy tubus pillanatragasztót adott a kezébe. Azt mondta neki: Anyuka! Ne azt a lejárt szavatosságú meggypiros vackot kenegesse a szájára már évek óta - amitől úgy néz ki, mint hülye gyerek a bodza-kúra után - hanem vettem magának egy színtelen, modernebb szájfestéket, olyat, ami most divat. Szegény, rögtön ki is próbálta! Azóta kitartóan hallgat. A lánya (a haver neje), már az inkvizíciót is kihívatta, hátha azok szóra tudják bírni az öregasszonyt. A fő inkvizítor, tizenkét órás sikertelen próbálkozás után azt mondta az ott várakozó újságíróknak: Nincs mit tenni, vagy beledőlök a kardomba, vagy...

Riporter (R): Mester! Mi az oka annak, hogy amióta Ön irányítja a válogatottat, sorozatban érnek minket a csúfos kudarcok? Most is 14:0-ra kaptunk ki. Mester (M): Szerencsére, ezúttal sikerült elkerülnünk a múlthavi fiaskót, amikor is 28:0-ra vertek ronggyá bennünket. Vagyis, most kétszer olyan jól játszottunk mint akkor.  R: Milyen taktikai utasítással engedte pályára a fiúkat? M: Azt mondtam nekik, ha az ellenfelet látják futni, akkor meneküljenek ők is - amíg nem késő! R: Hogyan fordulhatott elő az, hogy a kilencven perc alatt szinte egyszer sem találkoztak játékosaink a labdával? M: Nézze! A labda is eléggé elfoglalt, meg Mi is. Nehéz a megfelelő időpontot egyeztetni.  R: Miért nem játszhatott például Lajhár (Pici) Ede (bal és jobbszélső), aki labdaszedőgyerekként is kiválóan megállná a helyét? M: Ő, három napja előzetesben van, mert sportemberhez méltatlan módon félrevezette és megtévesztette az anyósát. Digitális szobamérlegnek álcázott rezsót vett...

Díjat osztunk haveroknak, csókosoknak eleget, Kirekesztett „rossz fiúknak”, hideget és meleget Puszi-pajtás jöhetsz megint, zsetonért és maniért Dörgölődhetsz mihozzánk, mert van az a pénz, amiért ... Ha véletlenül kitüntetünk GERINCESET, HAZAFIT Csahos bandánk „toleránsan” robban mint a dinamit Visszakérjük frissiben és odaadjuk másnak azt Igyekezünk megfelelni, s' bajra rakni sártapaszt Meggondoljuk kinek osztunk hűségérmet ezután Ilyen szégyen ne törjön ránk, idehaza Pest-Budán Világ szerte piros pontot gyűjtögetünk ez ügyben Nem kell hogy a becsületünk, maradjon a kezünkben Ki a jó és ki a rossz, majd megmondják azt minekünk Elég ha a gerincünk „fáj”, ne törjük hát a fejünk Lényeg az, hogy igazodjunk a trendihez görnyedve Az a jó ha gyarmattartónk nem morog ránk förmedve A „rossz fiúk” meg bevarrt szájjal várjanak a sorukra Majd kapnak díjat posztumuszként, ötszáz éves korukra Addig is a mi kutyánknak kölyke, jó ha gyarapszik...

Azt mondja a haver, hogy az anyósának - ma reggelre - annyira lecsökkent a rezsije, hogy ki kellett hívni hozzá a háziorvost. Tegnap még semmi baja nem volt az öreglánynak, ma viszont tíz százalékkal lejjebb ment a rezsi benne, ami idáig kórosan magas volt nála. Most már, nem haladja meg az infláció mértékét sem. Az orvos azt mondta neki, hogy ha még ettől is nagyobb rezsicsökkentést akar, akkor csavarja ki a összes villanykörtét a lámpákból és a villanybojlert is alakíttassa át madáretetőnek, mert hosszú lesz a tél, ne fázzanak a cinegék. A gőzölős vasalót pedig, véletlenül se használja tusoláshoz, mert emiatt vízköves lehet majd a tarkója.   A cimbora „aggódva” kérdezte a dokitól, hogy meddig tarthat ez a rezsi-csökkent állapot a mamánál. De az, semmi jóval nem biztatta vejkót. Ugyanis azt mondta, hogy a betegnek holnap délre már kutyabaja sem lesz. Az idióta ivópajtásom ezen diagnózison felháborodva, egy petáknyi hálapénzt sem adott az orvosnak, sőt a kutyákat is szabadon en...