Gergely Árpád blogja

Az egyik haverom - aki a legutóbbi választáskor hangosan anyázott a szavazófülkében azért, mert nem fogott az odakészített golyóstoll, és akit csak nagy nehezen tudtak rávenni arra, hogy próbálkozzon a másik végével írni - azzal dicsekedett, az idén autóval megy majd szavazni. Igaz, még nem tudja, hogy milyen márka illik a voksoláshoz, de rajta van a kiválasztásán. Mondom neki: - Honnan is tudhatnád, te majom! Egyfélét ismersz csak. Azt, amelyikkel szirénázva szoktak téged egészen a házadig kergetni. Azért csak mondj néhány autómárkát! Hallgatlak! Mire ez: - Jaguár, Február, Márc... - Te full-ökör – szakítottam félbe -, csak az első autómárka, a másik kettő női név. Ha nem tévedek! - Na, látod! Ezért se vennék az utóbbi kettőből, meg azért sem, mert azokat a típusokat nem gyártják ötajtós változatban. - Aztán kire, melyik pártra fogsz szavazni, kis pubi? (Hogy a hideg rázzon ki, amikor rossz helyre teszed az ikszet!) - Hát arra, amelyikre eddig is! Ezekben nem lehet csalódni. Ugyanis ...

Ha a Jóisten veled van, nem kell félned semmitől. Erőt ad és nagy tudást, hogy kijöhess a semmiből. Ha a Jóisten veled van, nem árthat a gonosz sem. A bajoknak ellenállhatsz, az út röge csak porszem. Ha a Jóisten veled van, csak napfény van és derű. Tisztelned kell és szeretned, ez csak ilyen egyszerű. De ne kísértsd a sorsot, a bajt meg nem kell kijárni, mert ha még sincs veled, (mert nem érdemled), azt meg is fogod találni. *

- Hé komám, értesz te a festészethez? - Értek hát, tegnap is kikékítettem az asszony szemét. Egész éjszaka ecetes ronggyal kellett borogatnia. - Úgy értem, tudod-e milyen a jó festmény. - Hát má' hogyne tudnám! A jó festmény kicsivel rosszabb mint a jobb festmény, viszont nem annyira vacak, mint egy nem jó festmény . - Hűha! Egy képzőművészeti zsűriben is helyed lehetne! - Hát, nem kell ahhoz tyúknak lenni, hogy megtudjam különböztetni a tojást a biliárdgolyótól. - Aztán ismered-e az izmusokat? - Csak egy izmust ismerek, a szomszéd gyereket. Izomserkentőket szed és fitness padokon gyúr. Ezért aztán, kevés izmusabb fazon van tőle a faluban. - Nem mondom, tájékozottabb vagy mint egy városi kofa, piac után. Akkor azt is tudod, mi az, hogy csendélet......? - Még szép! A sitten gyakran voltam magánzárkában. Meg aztán, az asszonnyal is sűrűn tartunk mosolyszünetet. - Voltál-e már kiállításon? - Hogyne lettem volna! Tavaly, amikor a szomszédfalu csapatával játszott...

- Már megint körülöttem ólálkodsz, lompos koma? A szemed sem áll jól. - Nem tehetek róla – sóhajtozott az ordas – amikor meglátlak, mindig összefut a nyál az arcomban. - Csakhogy engem, még egyszer nem viszel be a bozótosba és ha nem kotródsz azonnal innen, hívom a fess vadászt, aki majd szitává lövi az ülőgumódat.  Szellős leszel, mint a nyári pizsama. - Na, ne röhögtesd már ki magadat husika! A te vadászodtól már régen bevonták a fegyvertartási engedélyt, mert tévedésből dúvadnak nézte az anyósát és a szeme közé pörkölt egyet a dupla csövűvel. Utána hetekig sörétet köpött a vén bige. - Na jó, bökd már ki végre, mit akarsz tőlem és miért vetted elő a ruhásszekrényedből a legdrágább báránybőr öltönyödet - amiben most, itt kelleted magad? - Arra gondoltam, az volna a legjobb, ha a legközelebbi választásokon rám szavaznátok a nagyival, meg a fess vadászoddal együtt. Ígérem, nem csalódtok majd bennem! - Hogy is ne! A legutóbbi választások előtt is ígértél fűt-fát, de semm...

Azt mondja az egyik haverom (az, amelyiknek olyan büdös a munka, hogy a havat is csak parfümös zsebkendőt az orra előtt tartva képes ellapátolni a háza bejárati ajtójánál, egyméteres körzetben), hogy örömmel értesült a legújabb, a köztudatba bedobott megoldásról – az „alapjövedelemről” -, ami kisegítheti őt meg a családját a nincstelenségből. Hallotta a tévében, hogy hamarosan mindenkinek jár alanyi jogon a „LÉ”. Gyerekeknek 25 , felnőtteknek 50 , a várandós édesanyáknak meg 75 ezer forint havonta.  Azt mondja, már meg is beszélték a nejével a teendőket.  Az anyóst meg az apóst rendszeresen és rajtaütésszerűen fogják majd látogatni az öregek otthonában (nehogy azoknak idejük legyen a „lét” - magyarul a moneyt - a szalmazsákba rejteni).  Ez tisztán havi 100.000 forint.  Van most (momentán) 11 gyerekük, ez 275.000 forint.  Neki jár(na) 50.000 forint havonta, az asszonyának pedig, mivel télen-nyáron terhes (Non Stop!), ez 75.000 forintot jelenthet per...

Azt mondja az egyik haverom (az, amelyik csak akkor nem hazudik, amikor alszik és ezért töretlen a politikai pályafutása), hogy az idei szilvesztert Braziliában töltötték. Eredetileg csak ide a közelbe, Ausztriába akartak menni, de amikor kiderült, hogy az anyósa is velük tart, jobbnak látta az Amazonas vidékét megjelölni az utazás céljául Amikor megérkeztek, rögtön rá is vette az öreglányt, hogy gázoljon be a folyóba egy kis pancsikázásra, ő meg a nejével, majd a parton fognak szurkolni neki. Igaz hogy a vízben hemzsegnek a piranhák, de a hűsítő habok kárpótolnak a kis kellemetlenségért, amit ezek a falánk halak okozhatnak.  A húsevők nem is vesztegették az időt, rögtön rátámadtak az öreglányra, aminek az lett a következménye, hogy a brazil rádió félóra múlva - az adását megszakítva - jelentette a tömeges halpusztulást az Amazonason. A magyar nagykövetet meg azonnal kiutasították az országból, mert nem tudott elfogadható magyarázatot adni arra, hogy a kiemelten védett piranhák ...

Az alábbi eset valóban megtörtént. Az „elszenvedője” egy régi barátom, akinek a Balaton partján van egy teniszpályája, vízparti klubházzal, mellette egy szörf- és vízibicikli kölcsönzővel. A haver jó kondiban lévő, sportos figura, ám kissé már pocakos, enyhén tokás, egy nagy, szőke harcsabajusz tulajdonosa, és ha valaki felbosszantja, utánozhatatlanul bárgyú tekintete tud lenni. (De csak, akkor!) Ha ideges, úgy káromkodik  mint egy béres. Egyébként áldott jó ember. Télen sízőket oktat az Alpokban, nyáron meg tenisz- és szörfoktatással foglalkozik Zamárdiban.  A rekeszizmokat sem kímélő történetet teljesen felháborodva, magából kikelve mesélte el nekem, mondván: neki mindig csőstül jön a baj, és ő milyen szerencsétlen, milyen peches, és még a csecsszopók is ellene esküdtek össze!  Na szóval:  Néhány éve, a nyár kellős közepén, az egyik hajnalon arra ébredt, hogy zörög az állványra rakott vízibicikli. Kiugrott az ágyból, odarohant a nyitott ablakhoz, és látta, hogy...

Eredete:  Nincsenek pontos adatok. Brit tudósok a szélkakastól származtatják, de akadnak olyan tanulmányok is, melyek a  kardfogú hiéna egyenes leszármazottjaként tartják számon, ezt a napjainkra igen elterjedt alattomos ragadozót. Londoni elemzők pedig esküsznek rá, hogy a fentebb említett két ősgazember keveréke lehet a ma is jól ismert változat.  Élőhelye:   Megélhetési terepnek mindig olyan helyet választ, ahol hemzseg a bamba jószág, és bőven akadhat  préda. (Meg prédáné is!)   Táplálkozása:   Szívesen fogyasztja csemegeként a birka húsát, de szereti a marhát, az ökröt, a (buta) libát meg a szamarat is. Zsákmányát kábítással szerzi, de gyakran folyamodik különböző csalik kihelyezéséhez is. Az oktalan, megvezetett kérődző, gyanútlanul rá is harap erre rendszeresen. Az elsőnek említett módszer a következő: a rafinált és minden hájjal megkent „demokrata” addig susog a lábasjószág fülébe, ameddig az el nem szédül - mint kotló a pálinkás kuko...

Székely zászlót visz a tömeg,  összefog most ifjú s öreg. Dicséret a bátor népnek, a bérceken tüzek égnek. Tüzek égnek és hirdetik, a szabadságot Ők „kérhetik”. Kérhetik, mert otthon vannak, fiai a magyar honnak. Tatár, török – meg valahány, csak az tűri, aki hitvány. Kell nekik a gazdag gyarmat, de elillannak, mit a harmat. Így lesz ez majd bizonyára, jön még áldás a Hazára,  Mert: székely zászlót lenget a szél,  és nem adja fel - aki itt él! 

Videóról szól a nóta, szédül a nép, ámul. Kapkodja a tekintetét jó neki, ha kábul. Tv előtt ücsörgünk és várjuk már a „buktát”. Ki az álnok megrendelő, kik tömik a bukszát? De válasz nincs még, hát izgulunk is rajta. Ki az, aki bedől ennek,  és van-e annyi marha? Ócska cirkusz s kabaré, ehhez vagyunk szokva, Cupák helyett vacsorára, ez van nekünk osztva!