Gergely Árpád blogja

- Kedves rabló úr, hogyan szólíthatnám, melyik a vezetékneve? - Baba a vezeték, Ali meg a keresztnevem. - Beszélgethetnénk egy keveset, Baba úr – egy interjú formájában - két rablás között? - Igen, de fogja rövidre, mert sohasem tudhatom, mikor szólít a „kötelesség”, és melyik „zsíros projektben” kell hirtelen részt vennem. - A bandája 40 főre tehető, hogyan sikerült összeszedni őket?   - Feladtam egy hirdetést, amiben busás havi koncot és háborítatlan „szakmai” előmenetelt ígértem nekik. (Itt a hangsúly a háborítatlanságon van!) A negyven helyre negyvenezren jelentkeztek, így csak a leggátlástalanabbakat tudtuk felvenni. - Kikből áll a haramiabanda, milyen egyéb követelményeket tetszett még támasztani? - A kizáró okok között szerepelt például olyasmi is, mint a tisztesség, a becsület, a tisztakezűség, az adott szó tisztelete, a szavahihetőség és az igazmondás. Úgyhogy tagjaink felvételénél hazugságvizsgáló detektort is kellett alkalmaznunk. Csak akkor felelt meg az illet...

Portrék, német ikrekről: KURT     40x50 cm. Olaj KARL     40X50 cm. Olaj HORGÁSZAT KÖZBEN    70x50cm. Olaj                                            

Nyakkendőben járunk lopni, A közvagyont hagyjuk kopni. Kezünk ragad, mint a kovász, Rabolj te is, ne csak pofázz! Dagadjon a zsebed, haver, Nyúlj le mindent te is, ha kell! Ne maradjon másnak semmi, Minek nekik annyit enni?! Az a jó, ha felvet a „lé”, Hát csörtess te is mások elé! Két kanállal zabálj, öreg, Hadd nézzen a bamba tömeg. Nem lőhetnek ők egyébre, Túzok helyett csak verébre. Boldogok is ettől nagyon, Jobb, ha másé minden vagyon! (Mondván!) Ezért mondom: lopjunk, komám! Rég járatom már a pofám… Addig, amíg van mit csenni, Két tányérból tudunk „enni”! (Egyszerre!) Spájzoljunk be, amíg lehet, Hogy „átvészeljük” majd a „telet”. A Bahamákon nincsen hideg, Ám itthon a nép tiszta ideg. Üres zsebű, csóró banda, Úgy kell neki, miért bamba! A hónap vége, jaj, de távol, A birka: birka - legyen bárhol! *

- Jani bá! Hallom, hogy beválasztották a nemzet cipészei közé, amiről a többi elaggott nemzet-cipésze döntött, miután megüresedett egy hely közöttük. Mivel érdemelte ezt ki?   - Hát (mi cipészek), egy alomból valók vagyunk. Így aztán természetes, hogy a cipészek a cipészek közé csak suszterokat választanak. Mit keresne ott például egy kőműves? Még az is nyomott valamicskét a latba, hogy cipéket talpaltam napi 3 órában - mielőtt meg nem vényültem.  - De hát ez vót a dóga, Jani bá! Amikor kész vót a cipe, megkapta érte a munka díját, ami után járulékot fizetett, ami miatt most nyugdíjat kap. Miért kellene azért külön hálálkodnunk, mert maga a cipészkedést választotta - valamilyen oknál fogva. Van „arca” hozzá, hogy a „nemzet cipésze” címén felmarkolja azt a kis „pízecskét” ami ezzel jár – ráadásul a semmiért?   - A nyugdíjam nem sok mindenre elég. A luxusnyaralóm rezsijét sem fedezi. A rózsadombi villám személyzetének is kell vetnem valamit, nem is beszélve a cipé...

- Adjon az Isten, Árpi bá! - Adjon neked is, jó gyerek! - Festeget még, festeget még? - Festegetek, festegetek. Mit csináljon az ember reggeltől estig, ha már egyszer  erre kapott rá? - Azt mondja meg, Árpi bá, hogy van az, hogy miközben tömérdek vásznat összekent idáig (igen szorgalmasan), szórta a festéket, mint bolond a lisztet, ennek ellenére egy nyamvadt Munkácsy-díjat sem tudott eddig bezsebelni magának. Mindannyiunk szégyenére! Én például azt is letagadom, hogy egy alkalommal véletlenül ugyanarra a vonatra ültem, amin maga is rajta volt. - Hát…hát…. - Ne hápogjon, Árpi bá! Az utcánkban már a legvisszamaradottabb  hülyegyerek is 8-10 Kossuth-díjjal a nyakában játszadozik az árokparton, maga meg díjtalan, mint egy „nyeretlen kétéves”. Nem pironkodik emiatt? - Mit mondjak erre? - Ne is szabadkozzon! Ember az olyan, akinek egy megveszekedett Prima Primissima díja sincs akkor, amikor már mind a tízmillióan kaptunk, csak maga nem? Ha lenne egy kis szégyenérzete, égne ...

A KAKAS 50 x 40 cm. Olaj RÓKÁK II. 50 x 40 cm. Olaj KEMENCE SZÁNTÓDPUSZTÁN 70 x50 cm. Olaj Szt. KRISTÓF KÁPOLNA / SZÁNTÓDPUSZTA 70 x 50 cm. Olaj *

Kis virágcsendélet  / 50 x 40 cm. olaj Csendélet zöld flaskával / 40 x 50 cm. olaj Havas jelenet / 45 x 55 cm. olaj Kápolna / 40 x 50 cm. olaj Tél / 70 x 50 cm. olaj Az eső lába / 70 x 50 cm. olaj Gyümölcs találkozó / 40 x 50 cm. olaj Az öreg csónak / 70 x 50 cm. olaj Erdélyi boglyák / 70 x 50 cm. olaj Mocsaras faluvég / 23 x 30 cm. olaj *

- Jani bá! Hallom, megint „móresre tanította” a nyaraló-szomszédját. - Naná! Ez a tetű odáig aljasodott, hogy a saját kerítése tövébe - ami eléggé el nem ítélhető módon a telkünk mellett húzódik - trombitavirágot ültetett, és ennek egy része átlógott a portánkra. A vadszőlője is - aminek a felnevelésére nem kapott tőlünk engedélyt - átbújt hozzánk 4,8 centiméterre. Persze, hogy a fiammal meg a vejemmel nekiugrottunk, mint tót az anyja valagának, és megkopasztottuk úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. (Marx összes művei: Döntsd a tőkét, ne siránkozz! c. kötete, 1. fejezet, utolsó bekezdés, 3. sor. "Fordította": József Attila.) - Az utcabeliek mondják, hogy igencsak barbár rombolást tetszettek végezni. Miért nem örültek annak, hogy a szépen pompázó rengeteg trombitavirág és az üde zöld vadszőlő az önök portáját is díszítette? - Ennek a mocsoknak a növényei és a virágai ne díszítsék a mi, jogkövető diplomásokból álló családunk portáját. Még távolról se! - Azt mondják, hog...

Azt mondja a haverom - az, amelyiknek igen homályos és zavaros az előélete, mert állítólag a negyedik anyja szülte (tévedésből). Ráadásul, először nem őt, hanem a bátyját akarta világra hozni, de hogy, hogy nem, így sikeredett.  Így most nem ő az öccse a terv szerinti bátyjának, hanem a korábbra várt csemetének kell megelégednie ezzel a titulussal - a kusza sorrend miatt.  A haver pedig (emiatt a szervezetlenség miatt) bátyusként funkcionálhat élete végéig.   De nem csak ez az egyetlen probléma a sráccal. Valami miatt olyan okos lett, hogy nem lehet vele bírni. A sittről is elengedték hamarabb, mert a fegyőrök már nem bírták idegekkel az okoskodását. Volt olyan smasszer, amelyik azt mondta: Inkább leüli a haver helyett a hátralévő tizenöt évet, csak ne lássa többé ezt a tudálékos figurát. Na szóval! A cimbora azzal dicsekedett a minap, hogy brókerházat alapított a faluban. Az engedélyt soron kívül meg is kapta a szomszédasszonytól, akinek a kikötése csak az volt, h...

A római  császárok (annak idején) hamar felismerték - ha azt akarják, hogy az istenadta nép ne morogjon (vagy rosszabb esetben, ne kösse fel őket a legközelebbi lámpavasra), akkor bizony el kell látni a „keményen dolgozó kisembert” „kulturális” programmal és megfelelő mennyiségű harapnivalóval. Kitalálták a cirkuszt, ami kitűnően elterelte az akkori polgárok figyelmét az akkori bajokról. Baromi jól szórakozott a csőcselék azon, hogy esténként a gladiátorok - szabadulásuk reményében – kardélre hányták egymást, fő műsoridőben és egyenes adásban.  Amelyik pankrátor megúszta az esti fellépést élve, azt a másnapi előadáson rágcsálta meg egy termetes hímoroszlán, mint templom egere a harangkötelet – a közönség nagy örömére és mámoros tombolásának közepette. (Az oroszlán szájától már hetekkel előbb megvonták a jó kis grillezett sült tarját, a majonézes burgonyasalátát és a vörösbort, azért, hogy amikor majd ráengedik a „harcosra”, ne legyen kedve fintorogni a „menü” miatt, és ...