Gergely Árpád blogja

A hülyeséget, a kapzsiságot és a túlszaporodást egyre nehezebben bíró Földünkön háromféle embertípus létezik csak - nem több és nem kevesebb! Ők azok: a tájékozott, a tájékozatlan és a haszonélvező. A tájékozott térfogata legoptimistább becslések szerint is csak 18% , a tájékozatlané 80, a haszonélvezőé pedig mindösszesen 2, azaz kettő százalék. A tájékozottat arról ismerhetjük fel, hogy tájékozott. Igaz, nem sokra megy vele.  A tájékozatlant meg arról, hogy feltétel nélkül, betegesen imádja a haszonélvezőt. Szinte bolondul érte!  A haszonélvezőt pedig arról, hogy fáradhatatlanul tudja élvezni a hasznot – nemcsak a sajátját, hanem az előbbi kettőét is.  (Főleg azt!) A tájékozott tudja, hogy az ő hasznát is a „kétszázalékos” élvezi – ezért tájékozott. Szüntelenül morog érte, de a 18%, az csak 18% - akárhonnan is nézzük! A tájékozatlan pedig - aki gyárilag szintén tájékozottnak lett összerakva, de akit a tájékozatlanokból álló környezete, valamint a haszonélvező ...

- Adjon az Isten, Jani bá! Azt beszélik a faluban - miközben könnyesre röhögik magukat az emberek, hogy vadászni volt a messzi északon, és jobb híján ártatlan házi állatokat tetszett puskavégre keríteni. Azt mondják, hogy egy háziasított Rudolf nevű rénszarvas is a gyanútlan áldozatai között van. Úgy hírlik, hogy szegény pára annyira szelíd volt, hogy mit sem sejtve oda akart menni Jani bához, mire maga váratlanul lepuffantotta, mint egy veszett kutyát. Szegény, ott azon nyomban eldőlt, mint a krumplis zsák. De ez még semmi! Rá is tetszett térdelni a nyakára, és büszkén fényképezkedett, mint Kittenberger Kálmán annak idején Afrikában - a többmázsás elejtett hím oroszlánokkal. (Annyi különbséggel, hogy ő soha nem térdelt volna rá egy elejtett állat nyakára sem – tahó módon.) Meg aztán, annak ellenére, hogy a nyakán térdelt a jószágnak, nem tetszett észre venni a fülére rögzített krotáliát (bilétát), ami szegény Rudinak a házi „rendszáma” volt. Ilyen alapon, valamelyik jász, vagy csong...

- Hajrá, nevelőapám, hajrá, Gyuri bá! - Szerencséd, hogy nevelőapádnak szólítottál, nevelt fiam! - Segíts már nekem abban, nevi-api, hogyan kábíthatnám tovább a követőimet, mert az utóbbi időben sokan hátat fordítottak nekem, és ez a tendencia egyre fürgébb. Talán nem hiszik el a dedós meséimet, miszerint a rénszarvasok is tudnak repülni? Meg azt sem, hogy a Jancsi gyerek kerek erdeiben az a természetes jelenség, hogy gomba helyett luxus kastélyok bújnak ki az avar alól? Mit csináljak azért, hogy aki mostanra elalélt az emberi „nagyságomtól”, az úgy is maradjon? - Hát, ami igaz, az igaz – ha így haladsz – lassan már csak a vejed fog megsüvegelni. Ezért kiagyaltam egy ördögi tervet, ami késleltetheti a most még odaadó híveid elpárolgását (a közeledből is). - Mondj valamit, Gyuri apu, mert mi tagadás, már emiatt teljesen idegállapotban vagyok! Tegnap Vásárhely, most meg a csengeri mosónő! Mi jöhet még, nevelőfaterom? Tudom, hogy – mint mindig - rád számíthatok! - Na, figyelj, nevelt ...

A magyar nyelv sokszínűsége, árnyaltsága, találékonysága, rafinériája és logikája páratlan a világon. Egy idegennek nagyon nehéz megértenie, tágra nyílt szemmel csodálhatja csak, milyen bravúros ügyességgel használjuk, és teszünk különbséget pl. szóösszetételekben az elvileg ugyanazon élőlényt, tárgyat, fogalmat jelentő szavak szinonimáinak említésénél, mondatba foglalásánál.  Mert ugye:  A bótban nem sertéssajtot szoktunk vásárolni, hanem disznósajtot.  A gusztustalan, faragatlan ember sem sertéskedni szokott, hanem disznólkodni.  A sztrapacskára sem birkatúrót teszünk, hanem juhtúrót.  A gyerekünkkel sem marhatejet itatunk, hanem tehéntejet.  Viszont a jó pörkölt sem tehénhúsból van, hanem marhahúsból.  A bográcsban sem juhgulyás szokott főni, hanem birkagulyás.  De nem is birkasajtot nassolunk (már amikor néha-néha „fussa” rá), hanem juhsajtot.  A ludaskását sem libás kásának ismerjük, mint ahogyan a kutya hideget sem eb ...

Azt mondja a haverom - az, amelyiket az eszéért már többször is elloptak, de mindig visszatalált, mint a kóbor macska -, hogy: képzeljem csak el, ez a VéGé gyerek mecsetet fog építeni a miskolci „Avas” lakótelep egyik parkjában, és már szórólapon lehet is látni az építményt - a maga teljes pompájában.  - Aztán láttad-e az ehhez tartozó dokumentumokat, bizonyítékokat, (tervrajzokat, építési engedélyeket, földhivatali, tulajdonjogi bejegyzéseket, mi egyebet), te, hígagyú? - kérdeztem.  - Hogy, mit? Hát csak a szórólapot, de azt több példányban is. Ha csak egyet találtam volna a postaládámban, akkor kételkednék benne, de így, hogy négyet is.... Így már hihetőbb.  - És ez neked elég? Az meg sem fordult abban a tágas fejedben, hogy ez egy akkora orbitális hazugság, hogy ezen még egy naposcsibe is könnyesre röhögné magát, te meg minden gondolkodás nélkül belélegezted, mint göthös gyerek a kamillát? (De ha alpári akarnék lenni, akkor: mint paraszt a lófingot?) Hogy lehet...

A legfőbb hülyének néző - de ennek ellenére közszolgálatinak mondott - tv-ben üldögél 3 figura. Az egyik komoly pofával - emberfeletti erőfeszítésébe kerülhetett, hogy el ne röhögje magát - bizonygatta, ha ma lennének a választások, akkor az „X” párt toronymagasan, kb. 50%-kal nyerne megint.  Gondoltam: na akkor a mai napra betervezett hülyítésem meg is lenne, és elégedetten átkapcsoltam egy másik adóra, ahol egy szintén politikai beszélgetős műsor ment, öt manusz részvételével. Azt mondja az egyik - aki, valamelyik közvélemény-kutató intézet vezetője - : ahhoz, hogy egy ezer fős használható minta összejöjjön, kb. nyolcezer (8000!) embert kell megkérdezni. Vagyis nyolcezerből hétezer elhajtja őket a francba, és nem nyilatkozik, vagy mert fél, vagy mert a kérdezőt nem tartja annyira sem méltónak (éppen a hazug eredmények miatt), hogy válaszoljon neki. Az anyját, akkor számoljunk csak! A 8000-nek az 1000 (amit végül is felhasználhatnak), mindössze 1/8-a. Vagyis, 12,5%-a.  ...

- Aggyon az Isten Jani bá! Látom megint felnyalta a szemérmetlenül „nagy” nyugdíját.  - Oszt miből látod ezt, kis pubi?  - Abból, hogy három hét után megint füstöl a háza kéménye.  - Haggyad má! Emiatt fikáznak is az irigyeim naphosszat.  - Hát nem is csodálom, Jani bá! A garázsában is két luxusautó - egy Ferrari F12 és egy Lamborgini Aventador v12 - fotója van fel rajzszögezve a falra (fekete-fehérben).  - Azért nem színesben, mert az adóhivatal már ezért is szaglászni kezdett utánam.  - Azt mondják nem ezért figyelik, hanem azért, mert ami után megveszi az egyheti fűtéshez való akácot, a megmaradt összegből akkora rongyrázást folytat, ami példátlan. Svédasztalos Wellness hét végeket rendez magának, meg az asszonynak is. A „svédasztalt” az IKEA szórólapjából tetszenek kiollózni mindig. Ami még kell hozzá: az egy lavór, egy sámli, meg az áztatni való tyúkszem. A hétvége meg adva van - mert ingyenes!  - Mi tagadás szeressük a látványos és felhőtl...

Rámegyek a Faszabookra, egyszer csak mit látok – csoda, hogy nem kaptam szívbajt - az egyik politikus három kis vizslájával együtt (csak úgy) néz rám. Nem elég, hogy néz, még mosolyog is! Sem tolvajkulcs, sem símaszk, sem feszítővas nincs a keze ügyében, csak a kölyökkutyák. Nem igaz, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak! Kutyákat simogatnak ahelyett, hogy az ország szétlopásában segédkeznének.  Ilyen gátlástalanságra kevesen tudják ráadni a fejüket. Kutyákat simogatni! Na, ez aztán mindennek az alja! Más országokban az ilyeneket gyorsított eljárásban lökik a krokodilok közé - persze a kutyáik nélkül. Amíg mások, erejüket nem kímélve - mindannyiunk megelégedésére - fosztogatnak, addig ez az elvetemült figura csak simogat, csak simogat, csak simogat.......  Soha nem lesz ebből elismert politikus! Ez akar miniszterelnök lenni? Az ilyen - ha kormányra kerül - talán még arra is képes, hogy megfeledkezzen a gyors tollasodásról, meg a javaink lenyúlásáról, mert leköti a...

- Ó, nagy királyom, engedd meg, hogy hason csúszva cserkésszem be a lábfejedet, és alázatosan nyaljam le róla az út porát – hűségem jeléül!  - OK, de ugye, te, koszos szolga, nem a "zsúrpubi" nevű trónkövetelőnek vagy az ügynöke? A szemed sem áll jól!  - A szemem azért nem áll jól, felséges nagyuram, mert méltóztattál katonáiddal kinyomatni az eredetit, ami miatt most az üvegszemeimmel vagyok kénytelen bámulni az uralkodói nagyságodat.  - Áh, most már emlékszem! Te vagy az, akit nem hagytunk az út szélén. Katonáim gúzsba kötve vonszoltak be a palota udvarára, hogy azután (a csőcselék szórakoztatására) 200 botütéssel leverjék rólad a hitelre vásárolt, hamisított farmergatyádat és az Adidas-nak hitt, szakadt bocskorodat is.  - Igen, én voltam az, akit ekkora kegyben méltóztattál részesíteni. Talán soha sem tudom meghálálni neked ezt a nemes gesztust! Családom, rokonaim, felebarátaim (azért fele, mert feleannyi eszük sincs, mint egy búgócsigának), mélyen megh...

- Aggyon az Isten, Jani bá! Hallom, kapott tegnap valakitől 20 darab tojást ajándékba, szép narancssárga csomagolással és az ajándékozó nevével ellátva.  - Kaptam bizony! Hálát adhatunk a jó Istennek azért, hogy vannak ilyen politikusaink. Rájuk szavazunk majd ezután is a Bözsimmel - az már biztos!  - Aztán tud-e arról, Jani bá, hogy ugyanakkor, több ezer ideiglenesen hazánkban tartózkodó, kamu lakhellyel bejelentett külföldi (aki soha nem dolgozott Magyarországon, nem fizetett ide járulékot és adót, de még csak nem is magyar gyökerű), 360 ezer forintot is zsebre dughat röhögve - a maga 20 tojásával szemben! Ráadásul azok havonta, maga meg négyévente. Nem fél attól, hogy felveti magukat a jólét?  - Bözsimet kell majd talán egy kicsit visszafognom, mert hajlamos a rongyrázásra. Most is a 20 tojásból rögtön megsütött kettőt rántottának.   - Ezek szerint gyorsan úrrá lett rajta az újgazdag kivagyiság, pedig a mondás is azt tartja, hogy „több nap, mint toj...