Gergely Árpád blogja

Gondoltam, én is beszállok a választási kampány össznépi vitájába. Rámentem a Facebookra, hogy hallassam a hangomat, mint a nép egyszerű fia. Arra nem számítottam, hogy tőlem egyszerűbbek is vannak ott. Az első kommentemre kisvártatva meg is érkezett egy rövid, de annál tartalmasabb válasz: „ Te vén fax, ki kíváncsi a véleményedre már!” „Azannyát, itt gatya a helyzet!” – mondtam magamban -, és gyorsan átgörgettem egy másik posztra. Ott meg egy - vélhetően felüliskolázott - „művészettörténész” elemezte röviden azt, hogy ki vagyok: „ Nagy Pikasszó vagy, barom!” A két jelző közül csak az utóbbit sikerült helyesen leírnia. Talán, mert ott hazai pályán van a cimbora. De az is lehet, hogy ez a Pikasszó nem az a Picasso! Na, mindegy. Alighogy lehiggadt bennem az ideg, egy újabb kommentemre is rámozdult valaki: ” Mit keresel itt? Menj vissza az eladhatatlan képeidhez!” Ennek gyorsan meg is köszöntem, hogy önzetlenül a segítségemre sietett, és kimentett az adóhivatalnál. Soha nem fe...

Azt mondja a haverom – az, amelyik még nálam is étkesebb, hogy nagyon boldogok az asszonnyal, mert hatóságilag „megolcsították” a csirke far-hátat. El is határozták, hogy a belőle készíthető ételeket eszik egy héten keresztül – a legkülönfélébb receptek útmutatásai szerint. Össze is állították a heti menüt, ami így néz ki, receptjeivel együtt! Hétfő:  Csirke far-hát gazdagon Egy jómódú, elhízott jérce far-hátát sós vízben addig főzzük, ameddig az azt nem mondja, hogy most már elég, majd egy üres tányérra helyezve két pofára megtömjük magunkat vele. Az étel gazdagságát az adja, hogy kajolása közben egy dúsgazdag milliárdos fotóját nézegetjük az okos telefonunkon (ha van), miként eszi a kanadai királyrákot, vörös kaviáros mangósalátával, mindezek mellé Taste of Diamons pezsgőt kortyolgatva, luxusjachtja fedélzetén. Kedd:  Csirke far-hát szegényesen (kímélősen) Ugyanúgy készül, mint a gazdag változat, csak itt egy girhes, magát agyontojt tikocska hátsófelét kell elfogyasztanun...

- Adjon az isten, Jani bá! Négy éve is megkérdeztem, kikre tetszik majd szavazni tavasszal. Mondjon valami irányadót megint, mert a maga bölcsessége még mindig mérvadó a számomra! - Hát csakis azokra, akik szerint „Piros volt a paradicsom, nem sárga, Magyarország előre megy, nem hátra!” - Ez igen! Ha jól tudom, Erkel vagy Kodály zenésítette meg ezt a gondolatot, amely Petőfitől vagy Arany Jánostól származik, és eddig csak kultúrkörökben volt ismert. - Látom, neked is könnyeket csalt a szemedbe. Csak nem meghatódtál? - Dehogyis! Csak muszáj volt röhögnöm. - Csak nem a paradicsommal van bajod, kis pupák? - Nem, nem, de a színek helytelenül vannak megemlítve ebben a (tájékozott, felső tízezernek szóló) „zeneműben”. - Oszt mé? -Azért, mert a piros és a vörös nem ugyanaz, és a sárga is más, mint a narancsszín. Nekem elhiheti! Az viszont fedi a valóságot, hogy a mostani narancssárga 30 évvel ezelőtt még keményen vörös volt. - Ott egye a fene, lényeg, hogy Magyarország előre megy nem hátra! -...

- Adjon az Isten, Jani bá! Mi ez a két nagy monokli a szeme körül? Úgy néz ki, mint egy pandamaci. Csak nem elkóborolt megint otthonról engedély nélkül? - Dehogyis, azért még soha nem vert meg a Csapájev-tekintetű anyósom, mert elmentem, csak amiatt, hogy visszajöttem. - Valamiért csak „meghintette” magát Maris néném, mert ok nélkül nem szokott ő helybenhagyni így senkit. Látlelet van? - Lett volna, de az orvos sem mer vele ujjat húzni. Annak is csak egy élete van! - A dokit tán csak nem meri eltángálni Mariska néni, mivel az orvos hivatalos személynek számít. - Először az orvos is azt hitte, de az élet nagy tanítómester. Szegény azóta is dadog. - Aztán mikor alakították ki a kedves anyósával, Maris nénémmel ezt a népies, hagyományteremtő gyakorlatot, Jani bá? - Először akkor páholt el alaposan, amikor megtudta, hogy nálam más politikus a nyerő, nem pedig az, akiért ő rajong. A szomszédok vettek ki a kezei közül. - Nem mondja?! - De biza! Mostanság csak az istállóban merek aludni, mert...

  Előző írásomban is nyomatékosan ajánlottam ennek a fickónak a megállítását, de most már komolyan mondom, hogy be kell vetnünk ellene mindent, mert ez nem ismeri a fair play szabályait, még távolról sem.       Odáig vetemedett, hogy Brüsszel megállítása helyett Brüsszel meglátogatását választotta álszent módon. Megilletődve kereste fel azt az emlékhelynek nyilvánított házat is, ahol (mementóként) az a bizonyos ereszcsatorna található, és amelyiket ereszkedésre (lecsúszásra) használt valaki nem is olyan régen. Nem igaz, mi mindent meg nem enged magának ez az ember! Még jó, hogy nem koszorúzott is! Ettől még az is kitelne! Megdöbbenve láthattuk volna a tévében, amint a vörös szőnyegen Petya, Brüsszel főpolgármesterével együtt ellép a díszszázad előtt, majd két szalutáló katona közreműködésével elhelyezik a megemlékezés és a tisztelet koszorúját minden idők leghíresebb horganyzott bádogcsöve előtt. De emléktáblát is avathatott volna ugyanott - ha ennyire nem ...

…., mert ez a manusz sem bír magával! A drága pénzen fenntartott titkosszolgálatnak éjjel-nappal kellett dolgoznia miatta. De legalább megérte! Petya el lett kapva, mint a nátha. Kiderült, hogy fényes nappal együtt ment be egy társasház kapuján egy hölggyel, ami már azért is elítélendő, mert a világtrendi szerint egy valamire való mai kandúr nem egy csajjal kever, hanem egy másik szakállassal. Így, hogy a nőkért bolondul ez a maradi fazon, könnyebb a dolgunk, ha le akarjuk járatni. Tehát mindenképp meg kell állítani ezt a nőfalót, mert közeleg a választás, és ha addigra ez becserkész legalább két- vagy háromezer macát, az mind rá fog szavazni, nem pedig ránk. Ezt nem engedhetjük meg magunknak, mert akkor a választásokon nagyobbat bukunk, mit kaptás ló az istálló küszöbön! Kidobott pénz lesz a határon túli turista-voksokra elszórt néhány milliárdocska is. Nincs mit tenni, keményen dolgoznunk kell! Az eddigi gyakorlatunkhoz híven ki kell agyalnunk még néhány, a fentieknél is aljasabb és ...

Miután a nyavalyás albán futballválogatott sehogyan sem akart megállni, pedig kétszer is próbáltuk rávenni őket (egyszer otthon, másodszor pedig itthon), ezért most a San Marino-i kétkezi munkásokon vettünk elégtételt a Puskás-stadion negyedházas (vagy még kisebb) közönségének határtalan örömujjongása közepette. (Valószínűleg senki nem szólt nekik - mármint a gyér számú szurkolótábornak -, hogy a San Marino-i fiúk többsége még „aznap délelőtt” dolgozott (pékségben, építkezésen, stb). Mellesleg csapatuk a világranglista utolsó helyén áll, mert az 1931-i alapításuk óta még soha senki ellen nem győztek (maximum egyszer), és történetük során is csak egy gólt rúgtak. A fizetésük említésre sem érdemes a mieink 3, 5, sőt 8 millás havi jövedelméhez képest. Ezért aztán örömmámorban lubickolni ezen a meccsen legalább annyira felesleges volt, mint jegyet váltani rá. Na szóval! A meccs előtt a „nemzeti” sportcsatornánkon 4 darab okostojás (kettő a stúdióban, kettő pedig a pálya szélén) osztotta a...

- Csókolom, Julis néni! Hova csoszog ilyen bizonytalanul? - Megyek, bejáratom a görbebotomat meg a meszes alvázamat. - A maga helyében én nem mutatkoznék az utcán! A faluban egyre gyorsabban terjed a hír, miszerint maga Brüsszel kottájából játszik. - Micsoda? Tudd ám, mit beszélsz itt összevissza, mert rögtön végigvágok rajtad ezzel a bottal! - Azt is rebesgetik, hogy Julis néni Putyin-bérenc, és ráadásul még Soros-ügynök is. - No, most már elég legyen! Hogy merészelsz így beszélni egy 95 éves öregasszonnyal? Azt is pusmogják, hogy maga mögött is Gyurcsány áll. - Hogy mi? Ki áll mögöttem? Mingyá’ hozzád vágok valamit! - Erre abból következtetnek, hogy még mindig nem tetszett megnézni a páratlan művészi értékekkel bíró „Elk*rtuk” című filmet. Ilyet csak a megrögzött Gyurcsány-cinkosok szabotálhatnak el. - Nincs is mozi a faluba’, te szerencsétlen! Na, mondd tovább, de röviden! - Mindenki tutira meg van győződve arról, hogy ha maga lenne itt hatalmon, ezrével engedné be ...

Kézikönyv kezdő és leendő agymosóknak    Az agy (agyak) mosását nem lehet amatőr módon művelni. Ennek megvannak a sok ezer éves szabályai és kidolgozott technikái. Az agymosás egy szakma, egy tudományág, sőt mi több, művészet is. Csak az válassza főfoglalkozásának, akinek megvannak az adottságai hozzá (gerinctelenség, vastag pofabőr, gátlástalanság, stb.). Aki megrögzött igazmondó és őszinte, szerény és becsületes, az kerülje el messzire ezt a pályát! Nem neki való!     1.) Ez a szakma csapatmunkát igényel, ezért egyénileg ne próbálkozzon vele senki, mert az eredménytelenséghez vezet, ami viszont pályaelhagyást eredményezhet. Elnéptelenedhet a szakma. (Rágondolni is „rossz”!)   2.) Munkatársaknak olyanokat válogassunk, akik ötletgazdagok, és a kiagyalt rágalmakért, lejárató hantabandáért, szemrebbenés nélküli mocskolódásért, de a hazug öndicsőítésért sem kell a szomszédban házalniuk.    3.) Csak azok vágjanak bele a szünetmentes és iparszerű agymo...

Hova tolja ezt a talicska húszezrest, Jani bátyám? Csak ide a kisboltba. Elzavart az asszony hat zsemlyéért. Biztos, hogy elég lesz rá ez a szerényke összeg? Talán, de ha kevésnek bizonyulna, majd hazaszólok a mobilomon, hogy egy bőröndnyit hozzon még utánam. A hat darab zsemle nem lesz sok egyszerre, Jani bá? Vagy lakodalom lesz maguknál? Dehogyis! Kettővel tartozunk a szomszédnak, egyet lefagyasztunk az ünnepekre, a maradék három meg kitart jövő keddig. Azannyát! Maguk aztán tudnak élni! Cirka hat nap alatt akarják magukba tömni ezt az irdatlan mennyiséget? Luculluszi zsemlepartikat tartanak akkor, amikor népünk nagyjai (családjaikkal, rokonaikkal együtt) a küszöböt rágják otthon, zsemle helyett? Van fogalma arról milyen az, amikor korgó gyomorral kell valakinek kihajózni a tengerre – a luxusjachtjával?  Hallom, Jani bá, hogy a benzinkúton is olyan nagyvonalúan költekezik, mint a zsemleboltban! Azt mondják, minden alkalommal (lezseren fütyörészve) bet...