Gergely Árpád blogja

  * SZALAI TÍMEA és NÓRA  /Székesfehérvár / Az első bekeretezett rajz. AZ ŐSZ  /ceruza, pasztell/ A HUSZÁR ÉS LOVA /papír, színes ceruza/ --------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ÉN ÉS AZ ERDŐ / papír, színes ceruza /

Csendélet és vadász-témájú képek. VIRÁG CSENDÉLET - 50x40 cm. Olaj VADDISZNÓK IX. - 50x70 cm. Olaj HAJNALI ZSÁKMÁNY - 50x70 cm. Olaj VADDISZNÓK X. - 50x70 cm. Olaj ERDEI IDILL - 50x70 cm. olaj CSENDÉLET MAGDIKÁNAK - 50x40 cm. Olaj

  HORGÁSZOK A MÁTRAALJÁN - 50X70 cm. Olaj TÉLI REGGEL - 50X70 cm. Olaj ALKU - 50X70 cm. Olaj LEGELTETŐK - 40X50 cm. Olaj VIRÁGÁRUS - 50X70 cm. Olaj KUTYASÉTÁLTATÓK III. - 50x70 cm. Olaj ARATÓK - 50x70 cm. Olaj STÉGEN - 40x50 cm. Olaj PULYKÁS KÉP - 50x70 cm. Olaj PIACI JELENET - 50x70 cm. Olaj EDÉNYEK, GYÜMÖLCSÖKKEL - 40x50 cm. Olaj DINNYESZEDŐK - 40x50 cm. Olaj FALUSI HANGULAT - 40x50 cm. Olaj

Most az ellenzéki összefogás legnagyobb melléfogását írom le, ami miatt esélye sem volt nyerni a parlamenti választásokon. Ezek a balfácánok úgy gondolták, az ellenzékiség abból áll, hogy nekik mindig az ellenkezőjét kell hirdetniük annak, amit a kormánypárt hangoztat. Ha például a kormánypárt azt mondja hideg, akkor nekik kutya kötelességük azt állítani, hogy meleg. (Nem kell félreérteni, itt csak a hőmérsékletet hoztam fel példának!) Vagy: ha azok a magasra esküsznek, nekik az alacsonyért kell bolondulniuk hivatalból, akkor is, ha a választó az előbbire van hangolva. Azt hitték, a kolbász szeleteli a kést! Ezt aztán ki is használta a hatalmi propaganda, mert ilyen felkínált labdát illik leütni azonnal, pláne akkor, ha szinte semmit nem kell érte tenni, és még ingyen is szállítja a pancser politikai ellenfél. Pedig ha valamelyik óvoda kiscsoportjából az első ráérő gyereket megkérdezik a bizonytalankodó ellenzékiek - mi a teendő kampány ügyben - az csípőből megadta volna a helyes vál...

Annak ellenére, hogy hatalmas igény lett volna a jelenlegi kormány menesztésére, mindenki meglepetésére az továbbra is hatalmon maradt - méghozzá a tőle megszokott kétharmados „támogatottsággal”. Ezt minden politikai oldal a saját maga mentegetésére vagy dicsőítésére a legkülönbözőbb mesékkel próbálja magyarázni – pro és kontra. Én viszont megengedhetem magamnak – mint pártsemleges, de aki az ellenzékre szavazott – hogy a puszta valóságot írjam le: miért bukott megint a jelenlegi hatalom egyetlen számba vehető ellenfele, az ’ellenzéki összefogás’. Az összefogott pártok között olyan is volt, amelyiknek jelenleg is pozícióban lévő vezetője már régen kikopott, magát lejáratott figura, aki miatt annak idején a Fidesz győzhetett, sőt kétharmadot szerezhetett. A név közismert, fölösleges leírni. A pártvezér felesége sem csökkentette a választók ellenszenvét és bizalmatlanságát, sőt növelte azt, mert a papa nem tudott a háttérben meghúzódni, sőt nem is akart. Itt más kopott ’funk...

Gondoltam, én is beszállok a választási kampány össznépi vitájába. Rámentem a Facebookra, hogy hallassam a hangomat, mint a nép egyszerű fia. Arra nem számítottam, hogy tőlem egyszerűbbek is vannak ott. Az első kommentemre kisvártatva meg is érkezett egy rövid, de annál tartalmasabb válasz: „ Te vén fax, ki kíváncsi a véleményedre már!” „Azannyát, itt gatya a helyzet!” – mondtam magamban -, és gyorsan átgörgettem egy másik posztra. Ott meg egy - vélhetően felüliskolázott - „művészettörténész” elemezte röviden azt, hogy ki vagyok: „ Nagy Pikasszó vagy, barom!” A két jelző közül csak az utóbbit sikerült helyesen leírnia. Talán, mert ott hazai pályán van a cimbora. De az is lehet, hogy ez a Pikasszó nem az a Picasso! Na, mindegy. Alighogy lehiggadt bennem az ideg, egy újabb kommentemre is rámozdult valaki: ” Mit keresel itt? Menj vissza az eladhatatlan képeidhez!” Ennek gyorsan meg is köszöntem, hogy önzetlenül a segítségemre sietett, és kimentett az adóhivatalnál. Soha nem fe...

Azt mondja a haverom – az, amelyik még nálam is étkesebb, hogy nagyon boldogok az asszonnyal, mert hatóságilag „megolcsították” a csirke far-hátat. El is határozták, hogy a belőle készíthető ételeket eszik egy héten keresztül – a legkülönfélébb receptek útmutatásai szerint. Össze is állították a heti menüt, ami így néz ki, receptjeivel együtt! Hétfő:  Csirke far-hát gazdagon Egy jómódú, elhízott jérce far-hátát sós vízben addig főzzük, ameddig az azt nem mondja, hogy most már elég, majd egy üres tányérra helyezve két pofára megtömjük magunkat vele. Az étel gazdagságát az adja, hogy kajolása közben egy dúsgazdag milliárdos fotóját nézegetjük az okos telefonunkon (ha van), miként eszi a kanadai királyrákot, vörös kaviáros mangósalátával, mindezek mellé Taste of Diamons pezsgőt kortyolgatva, luxusjachtja fedélzetén. Kedd:  Csirke far-hát szegényesen (kímélősen) Ugyanúgy készül, mint a gazdag változat, csak itt egy girhes, magát agyontojt tikocska hátsófelét kell elfogyasztanun...

- Adjon az isten, Jani bá! Négy éve is megkérdeztem, kikre tetszik majd szavazni tavasszal. Mondjon valami irányadót megint, mert a maga bölcsessége még mindig mérvadó a számomra! - Hát csakis azokra, akik szerint „Piros volt a paradicsom, nem sárga, Magyarország előre megy, nem hátra!” - Ez igen! Ha jól tudom, Erkel vagy Kodály zenésítette meg ezt a gondolatot, amely Petőfitől vagy Arany Jánostól származik, és eddig csak kultúrkörökben volt ismert. - Látom, neked is könnyeket csalt a szemedbe. Csak nem meghatódtál? - Dehogyis! Csak muszáj volt röhögnöm. - Csak nem a paradicsommal van bajod, kis pupák? - Nem, nem, de a színek helytelenül vannak megemlítve ebben a (tájékozott, felső tízezernek szóló) „zeneműben”. - Oszt mé? -Azért, mert a piros és a vörös nem ugyanaz, és a sárga is más, mint a narancsszín. Nekem elhiheti! Az viszont fedi a valóságot, hogy a mostani narancssárga 30 évvel ezelőtt még keményen vörös volt. - Ott egye a fene, lényeg, hogy Magyarország előre megy nem hátra! -...

- Adjon az Isten, Jani bá! Mi ez a két nagy monokli a szeme körül? Úgy néz ki, mint egy pandamaci. Csak nem elkóborolt megint otthonról engedély nélkül? - Dehogyis, azért még soha nem vert meg a Csapájev-tekintetű anyósom, mert elmentem, csak amiatt, hogy visszajöttem. - Valamiért csak „meghintette” magát Maris néném, mert ok nélkül nem szokott ő helybenhagyni így senkit. Látlelet van? - Lett volna, de az orvos sem mer vele ujjat húzni. Annak is csak egy élete van! - A dokit tán csak nem meri eltángálni Mariska néni, mivel az orvos hivatalos személynek számít. - Először az orvos is azt hitte, de az élet nagy tanítómester. Szegény azóta is dadog. - Aztán mikor alakították ki a kedves anyósával, Maris nénémmel ezt a népies, hagyományteremtő gyakorlatot, Jani bá? - Először akkor páholt el alaposan, amikor megtudta, hogy nálam más politikus a nyerő, nem pedig az, akiért ő rajong. A szomszédok vettek ki a kezei közül. - Nem mondja?! - De biza! Mostanság csak az istállóban merek aludni, mert...

  Előző írásomban is nyomatékosan ajánlottam ennek a fickónak a megállítását, de most már komolyan mondom, hogy be kell vetnünk ellene mindent, mert ez nem ismeri a fair play szabályait, még távolról sem.       Odáig vetemedett, hogy Brüsszel megállítása helyett Brüsszel meglátogatását választotta álszent módon. Megilletődve kereste fel azt az emlékhelynek nyilvánított házat is, ahol (mementóként) az a bizonyos ereszcsatorna található, és amelyiket ereszkedésre (lecsúszásra) használt valaki nem is olyan régen. Nem igaz, mi mindent meg nem enged magának ez az ember! Még jó, hogy nem koszorúzott is! Ettől még az is kitelne! Megdöbbenve láthattuk volna a tévében, amint a vörös szőnyegen Petya, Brüsszel főpolgármesterével együtt ellép a díszszázad előtt, majd két szalutáló katona közreműködésével elhelyezik a megemlékezés és a tisztelet koszorúját minden idők leghíresebb horganyzott bádogcsöve előtt. De emléktáblát is avathatott volna ugyanott - ha ennyire nem ...