Cirkusz

Tart a cirkusz a porondon, 
bűvész mondja: Abrakadabra(k)! 
Lóvá teszi a balga nyulat, 
az meg hiszi, marad majd az abrak. 

A kötéltáncos imbolyog, 
balra billen, utána meg jobbra. 
Fent maradni, ez a lényeg, 
s nem volna jó leesni a porba. 

Az idomár is ostort ragad, 
az állatok meg hallgatnak is rája. 
Semmi baj, mert birkahússal 
be van fogva az oroszlán szája. 

A bohóc is porondra lép, 
kockás gatya, tavalyi még rajta. 
Dől belőle a hülyeség 
(meg a gagyi), ez egy ilyen fajta. 

A zsonglőr meg zsonglőrködik, 
ámulatba esejtve a népet. 
Dobálja a karikákat (a számokat), 
fényesíti a színpadi képet. 

A késdobáló körbedobja, 
hajigálja deszka előtt a csaját. 
Ha eltévedne egy-egy „gyilok”, 
a sok bámész mereszthetné a haját. 

Néró császár is megmondta: 
Ami kábít, a cirkusz és a kenyérke. 
Ha mulatozunk, jót böfögünk, 
elmondhatjuk: Ez az, ami megérte! 

Előadás holnap is lesz, 
lesz nézője ugyanannyi, mint eddig. 
Cirkusz is van, 
kenyér is van néha-néha - , de meddig?