Gergely Árpád blogja

Az alábbi eset valóban megtörtént. Az „elszenvedője” egy régi barátom, akinek a Balaton partján van egy teniszpályája, vízparti klubházzal, mellette egy szörf- és vízibicikli kölcsönzővel. A haver jó kondiban lévő, sportos figura, ám kissé már pocakos, enyhén tokás, egy nagy, szőke harcsabajusz tulajdonosa, és ha valaki felbosszantja, utánozhatatlanul bárgyú tekintete tud lenni. (De csak, akkor!) Ha ideges, úgy káromkodik  mint egy béres. Egyébként áldott jó ember. Télen sízőket oktat az Alpokban, nyáron meg tenisz- és szörfoktatással foglalkozik Zamárdiban.  A rekeszizmokat sem kímélő történetet teljesen felháborodva, magából kikelve mesélte el nekem, mondván: neki mindig csőstül jön a baj, és ő milyen szerencsétlen, milyen peches, és még a csecsszopók is ellene esküdtek össze!  Na szóval:  Néhány éve, a nyár kellős közepén, az egyik hajnalon arra ébredt, hogy zörög az állványra rakott vízibicikli. Kiugrott az ágyból, odarohant a nyitott ablakhoz, és látta, hogy...

Eredete:  Nincsenek pontos adatok. Brit tudósok a szélkakastól származtatják, de akadnak olyan tanulmányok is, melyek a  kardfogú hiéna egyenes leszármazottjaként tartják számon, ezt a napjainkra igen elterjedt alattomos ragadozót. Londoni elemzők pedig esküsznek rá, hogy a fentebb említett két ősgazember keveréke lehet a ma is jól ismert változat.  Élőhelye:   Megélhetési terepnek mindig olyan helyet választ, ahol hemzseg a bamba jószág, és bőven akadhat  préda. (Meg prédáné is!)   Táplálkozása:   Szívesen fogyasztja csemegeként a birka húsát, de szereti a marhát, az ökröt, a (buta) libát meg a szamarat is. Zsákmányát kábítással szerzi, de gyakran folyamodik különböző csalik kihelyezéséhez is. Az oktalan, megvezetett kérődző, gyanútlanul rá is harap erre rendszeresen. Az elsőnek említett módszer a következő: a rafinált és minden hájjal megkent „demokrata” addig susog a lábasjószág fülébe, ameddig az el nem szédül - mint kotló a pálinkás kuko...

Székely zászlót visz a tömeg,  összefog most ifjú s öreg. Dicséret a bátor népnek, a bérceken tüzek égnek. Tüzek égnek és hirdetik, a szabadságot Ők „kérhetik”. Kérhetik, mert otthon vannak, fiai a magyar honnak. Tatár, török – meg valahány, csak az tűri, aki hitvány. Kell nekik a gazdag gyarmat, de elillannak, mit a harmat. Így lesz ez majd bizonyára, jön még áldás a Hazára,  Mert: székely zászlót lenget a szél,  és nem adja fel - aki itt él! 

Videóról szól a nóta, szédül a nép, ámul. Kapkodja a tekintetét jó neki, ha kábul. Tv előtt ücsörgünk és várjuk már a „buktát”. Ki az álnok megrendelő, kik tömik a bukszát? De válasz nincs még, hát izgulunk is rajta. Ki az, aki bedől ennek,  és van-e annyi marha? Ócska cirkusz s kabaré, ehhez vagyunk szokva, Cupák helyett vacsorára, ez van nekünk osztva!

Meg kell mondjam, bruhaha,  Nem jön rám a ruha(ha).  Koplalnom kell, azannyát,  Kerülni a lazannyát.  Pacalmentes napok jönnek,  Nekimegyek most a böjtnek.  Isten veled, sertéscsülök,  Tenélküled meghülyülök.  Lecsóról is le kell mondjak,  Hogy néhány tányért be ne toljak.  Grillezéstől tilt a párom,  Azt mondja: Majd jövő nyáron.  Birkapörkölt? Távozz, sátán!  Van már háj az ember hátán.  Marhapörkölt vörösborral.  Csak nézhetem, lógó orral.  Páros kolbász csüng a rúdon,  Hogy feledjem, be kell rúgnom.  Az oldalas is tiltva vagyon,  Hiányzik is, jaj, de nagyon!  Eszem majd a pácolt halat,  Nem kell hozzá, csak akarat.  Csipegetve kevés répát,  Néhány dekát, nem egy vékát.  Egy-egy alma csak estére,  Ember adjon a testére.  Adni kéne, mert jön a hideg,  „Kinőtt” nadrág, tiszta ideg.  Lepattogott minden gomb...

Tart a cirkusz a porondon,  bűvész mondja: Abrakadabra(k)!  Lóvá teszi a balga nyulat,  az meg hiszi, marad majd az abrak.  A kötéltáncos imbolyog,  balra billen, utána meg jobbra.  Fent maradni, ez a lényeg,  s nem volna jó leesni a porba.  Az idomár is ostort ragad,  az állatok meg hallgatnak is rája.  Semmi baj, mert birkahússal  be van fogva az oroszlán szája.  A bohóc is porondra lép,  kockás gatya, tavalyi még rajta.  Dől belőle a hülyeség  (meg a gagyi), ez egy ilyen fajta.  A zsonglőr meg zsonglőrködik,  ámulatba esejtve a népet.  Dobálja a karikákat (a számokat),  fényesíti a színpadi képet.  A késdobáló körbedobja,  hajigálja deszka előtt a csaját.  Ha eltévedne egy-egy „gyilok”,  a sok bámész mereszthetné a haját.  Néró császár is megmondta:  Ami kábít, a cirkusz és a kenyérke.  Ha mulatozunk, jót böfögünk,  el...

Azzal dicsekedett a másik haverom (az egyikről legutóbb „körmöltem” néhány sort), hogy majdnem sikerült az anyósától megszabadulnia, mert a mama nem volt bekötve az anyósülésen, amikor lemeszelte őket az autópályán a rendőr. Mivel a tettenérés minősített esete forgott fenn, a zsernyák a helyszínen lefoglalta és elkobozta az öregasszonyt – mint bűnjelet. Ez a féleszű meg (mármint a haver), nagy örömmel, fütyörészve autózott tovább - hálát adva a sorsnak, amiért ilyen nagyszerű közeggel találkozhatott - amikor is, szirénázva megelőzte ugyanez a zsaru. Megint megállította és követelte (különböző paragrafusokra hivatkozva), hogy a haver váltsa vissza a vén csajt, mert az betétes. Most vette csak észre. A haver meg, majd meg szakadt a röhögéstől, mert tudja, hogy a vén csoroszlya már régen nem az. Na szóval! Ez a cimbora is készül a parlamenti választásokra. Ebben kitűnő segítő társa a neje, aki egy párját ritkító asszony. Ezért a haver típusú figurák már olyan ritkák, mint az anyósa fogsor...

Mondom a nagy tudású haveromnak (annak, amelyiknek az anyósa rendszeresen süt piskótát, de legutóbb nem sikerült neki, mert citrom helyett tévedésből, a teniszlabdát reszelte bele), hogy:  - Jó lenne, ha megkezdenéd a család és a rokonság felkészítését a jövő évi parlamenti választásokra. - Igen, igen! (Helyeselt ez a fékezett habzású, gondterhelten.) - Azért kellene a tréninget elkezdeni minél előbb (folytatta az Einstein-másolat), mert legutóbb is a családunk egy része X-re szavazott, a másik meg Y-ra. Z-re azért nem szavaztunk, mert az arra való voksolást, a rádió és a tévé sem ajánlotta. Mondván, hogy azok így, meg úgy, meg amúgy. Ráfaragtunk, mert most X „szívat”, azelőtt meg Y. Mondom neki : - Figyelj te bamba ökör ! Az nem jutott eszetekbe, hogy éppen ezért, most meg Z-re kellett volna szavaznotok a hazug és köpönyegforgató X, valamint a rabló és hazaáruló Y helyett? - Felmerült ez a változat is, de az anyós, meg az após - akikkel együtt nevelkedtünk a Maónika Són, a V...

Mindig legyen újabb célod,  Hogy elérd, amit elérhetsz,  Legyen miért felébredned,  S legyen, amit megélhetsz!  Ha elsőre semmi sem jó,  Kezdd elölről, s ne add fel,  Ami most csak álomszerű,  Azért küzdj meg, ha az kell!  Legyen mindig újabb terved,  Hogy legyen miért harcolni!  Szívós legyél, és eltökélt,  Ne hagyd magad sarcolni!  A Jó Isten is akkor segít,  Ha Te magad is azon vagy.  Becsüld meg azt, amit adott,  S a szerencséd el nem hagy.  Jól gondold meg, kinek hiszel,  Kiben bízhatsz sokáig,  Ki az, aki nem tesz tönkre,  És nem ezért van odáig.  Ha fut a szekér, sok a haver,  Van barátod, sok „ezer”,  Amikor meg baj szakad rád,  Felelős csak te leszel.  Az életedben, ha választasz,  Milliószor gondold át:  Se magadra, se másokra  Ne szabadíts egy hordát!  Válassz mindig magadfajtát,  Abból nincs baj, ...

Azt mondja a  haverom, akinek már régen be van gyepesedve az agya (ezért azt naponta kell locsolni és hetente nyírni – mármint a gyepet az agyán), hogy tegnap az anyósa, gyalogosan, séta közben elütött egy autót és sajnos ő volt a hibás. A vétlen autó totálkáros lett, de a balesetben szerencsére nem sérült meg senki, csak a helyszínelő rendőr, akinek az öreg csaj ki akarta kaparni a szemét, mert az az életkora felől érdeklődött. Amikor meg kijött az autómentő, ez a vén kotló segített feltenni a roncsot a trénerre, mert annak a sofőrje, az eset hallatán nevetőgörcsöt és ebből kifolyólag sérvet is kapott. A haver sehogyan sem érti, miért nem tudott a mama megállni az ütközés előtt, pedig az öreglányban még ABS is van. (Azt kapta tavaly karácsonyra, ajándékba.)  A futóművét meg Ő (mármint a haver), saját kezűleg  állította be neki, egy szőlőkaróval. Ezért kezdetben, nem egy nyomsávon haladt az öreg bige, de most már igen jó az úttartása. Csak néha sodródik le a járdáról, a...