Hazánkban az idei évben is megrendezték a nagyot mondók vetélkedőjét. A döntő, ahová a legjobb három süketelő jutott, a következőképpen zajlott le: A színpadon helyezkedtek el a versenyzők. Az egyes széken Münchausen báró, a kettesen Andersen , a hármason pedig, Háry J ános foglalt helyt. A színpad előtt a zsűri, a nézőtéren a vihogásra éhes tömeg, a páholyokban pedig a hazánkban ideiglenesen tartózkodó díszvendégek foglaltak helyet. A versenyszabályok szerint mindegyik versenyző egy bővített mondatban mondhatott egy-egy velőtrázó marhaságot, két fordulóban. A zsűri pontozott, a közönség pedig a végén akart díjaz ni . Ez lett (volna) a közönségdíj. Elsőnek , Mün c hausen állt fel, hogy mondjon valamit: Visszarántottuk az országot a szakadék széléről , biztonságba helyeztük minden magyar ember nyugdíját! A közönség szil aj röhögésben tört ki, csak nagy nehezen lehetett csendre inteni a jót mulató publikumot. Másodiknak emelkedett szólásra Andersen: Két hét alatt rendet
Amiről nem érdemes hallgatni!