A hülyének nézés egyik legrafináltabb formája a „nemzeti konzultációnak” hazudott pártpropaganda. Lényege, hogy valós problémákkal kapcsolatos, de magától értetődő kérdésekkel bombáznak gyanútlan tömegeket, amiket azok, csakis úgy tudnak megválaszolni, ahogy azt a kérdező elvárja. (A kérdéses problémákat a kérdezőnek kérdezősködés nélkül is kötelessége lett volna már régen megoldani, mert azért fizetik, de eszébe sem jutott ilyesmi.) Így persze, az evidens válaszokat saját sikernek beállítva lehet kábítani a hiszékeny rétegeket, mondván: lám, lám megerősítést nyert a politikánk! De „konzultáció” ide, „konzultáció” oda, természetesen minden marad a régiben. (A több százmilliós költségek ide-oda vándorlását kivéve!) A jámbor „véleménynyilvánítónak” pedig megmaradhat az a hamis illúziója, hogy adnak a szavára. Ezen felbuzdulva én is kezdeményeztem egy „nemzeti” konzultációt. Néhány olyan kérdést gyűjtöttem össze, amelyekre csak az akadémiai szinten gondolkodó, magasan
Amiről nem érdemes hallgatni!