Az alábbi eset valóban megtörtént. Az „elszenvedője” egy régi barátom, akinek a Balaton partján van egy teniszpályája, vízparti klubházzal, mellette egy szörf- és vízibicikli kölcsönzővel. A haver jó kondiban lévő, sportos figura, ám kissé már pocakos, enyhén tokás, egy nagy, szőke harcsabajusz tulajdonosa, és ha valaki felbosszantja, utánozhatatlanul bárgyú tekintete tud lenni. (De csak, akkor!) Ha ideges, úgy káromkodik mint egy béres. Egyébként áldott jó ember. Télen sízőket oktat az Alpokban, nyáron meg tenisz- és szörfoktatással foglalkozik Zamárdiban. A rekeszizmokat sem kímélő történetet teljesen felháborodva, magából kikelve mesélte el nekem, mondván: neki mindig csőstül jön a baj, és ő milyen szerencsétlen, milyen peches, és még a csecsszopók is ellene esküdtek össze! Na szóval: Néhány éve, a nyár kellős közepén, az egyik hajnalon arra ébredt, hogy zörög az állványra rakott vízibicikli. Kiugrott az ágyból, odarohant a nyitott ablakhoz, és látta, hogy egy alak éppen akk
Amiről nem érdemes hallgatni!