Néhány hónapja annak, hogy a népszerű operaénekest, Plácido Domingot, 70. születésnapjára egy gálakoncerttel lepték meg tisztelői. A koncerten ajándékként egy kortárs „mű” is elhangzott. A zenészek a mű részeként, prüsszögtek, kolompoltak, autó-felnit ütögettek, huhogtak a közönség és az ünnepelt nagy örömére. (Igaz, a „mű” hallatán én is könnyesre röhögtem magamat.) Látva ezt az elsöprő sikert elhatároztam, összehozok egy kortárs zenekart. Igaz, semmi képzettségem és tehetségem nincs hozzá, de ehhez nem is kell - ugyanúgy, mint a „kortársfestészethez”. Lényeg, hogy a „muzsika” a kor szellemét idézze. Koncertet már holnap este akarunk tartani, mivel itt (a kortárs-zenészeknél) nincs szükség zenekari próbákra. Sőt, az kifejezetten ártalmas lehet! (Még majd, tévedésből valamiféle dallamot és harmóniát hoznánk ki a „szerszámokból”, amitől rögtön meg lehetne kérdőjelezni a „kortársiasságot”.) Ki is néztem már néhány tehetséget, hangszerfajták szerint. Rézfúvósoknak, P. Géza és bará
Amiről nem érdemes hallgatni!