Gergely Árpád blogja

- Ha nem veszi tolakodásnak művész Úr, vennék öntől egy festményt, ezért bátorkodtam felkeresni itt a műtermében. - Ember! Azok ott a képek, böngésszen csak nyugodtan. Remélem, vásárló ereje megközelíti azt a szintet, ami miatt hajlandó vagyok megválni a legnívósabb munkáimtól is! - Hát, itt van nálam a nyugdíjam, amit az asszony is megtoldott néhány ezerrel. - Mielőtt a szívéhez kapna elbúgom magának, hogy az a művem amit most tapogat, egy zsűrizett kép, aminek az ára másfél millát tesz ki – dollárban... - Hűha akkor... - ...de mivel tehetségemtől már csak a humanizmusom nagyobb, magának ugyanennyi forintért hajlandó vagyok elkótyavetyélni ezt a páratlan alkotást. - De, nekem... - Na figyeljen ide bátyám! Ha megígéri, hogy nem kotyogja ki műgyűjtő körökben, akkor a másfél millió forint tizedéért, már is a hóna alá csaphatja ezt a képzőművészeti remeket. - Azt akarom mondani, hogy... - Ne mondjon semmit! Tudom, hogy nem sokallja azt a százötvenezer s

Üres zsebű bamba birka, „big-bradert” néz az akolba. Mit számít a kevés lóvé, neki túl jó ez a bódé. Mérsékelten béget ritkán, ki látott már kardot birkán. Mindegy neki mi lesz vele, bőgőhúr lesz majd a bele. Nagy testvére a nagy marha, kérődzne, de kong a kamra. Tejel nappal, tejel éjjel, Le-le fejik, nem kis kéjjel. Ha majd el jő az ideje, tőkén végzi a veleje, elbőgheti csendben halkan: „Bambán éltem, csórón haltam” Kivert kutya rövid láncon, szeme előtt kolbász táncol. De a kolbász dajka szöveg, ne ugassál éhen öreg! A csahosnál más a módi, ugatása sem valódi. Idegenek talpát nyalja, naphosszat a koncot falja. Igás ló is nyerít néha, belőle él minden léha. EU-s szekér nehéz járgány, lóvá lenni most a járvány. Ám a disznó kövér „here” a vályúja mindig tele. Röfögése álnok, hamis, kábít, mérgez mint a hasis. Jószágéknál Ő a „király”. tagadja is, mily nagy zsivány Birka, marha, kutya meg ló, elhülyített alattvaló. Jó példa a balga tehén, rosszul voksolt az elején. Most sem l