Komolyan mondom, hogy kemény elvonási tünetek mutatkoznának rajtam, ha nem kapnám meg a napi hülyítésre szánt dózisomat a köztévétől és néhány kereskedelmi tv-nek mondott alattvalójától. Szerencse, hogy a kívánt mennyiség beszerzéséhez elég bekapcsolni a full HD-s „drogelosztót”, máris tolják a képembe a kőkemény hülyítést. Nem győzök nap mint nap hülyülni! Mivel ezek alapból hajlamosnak néznek erre, kedvet kaptak ahhoz is, hogy mindig rátegyenek egy lapáttal, és még hülyébbnek nézzenek, mint előző nap. Nekem meg a lejtőn nincs megállás! A tehetetlenségi erő is a kezükre játszik. A hülyének nézéshez - persze - minimum ketten kellenek. A hülyének nézett és a hülyének néző. Az utóbbi bent ül a készülékben, szuper lapos helyen (Hogy a francba' fér el?), és onnan próbálkozik, üvegen keresztül, a hülyének nézéssel. Meg van győződve arról, hogy akit ő hülyének néz, az az is. A hülyének néző, sohasem improvizál, hanem központi utasításra néz hülyének, és súgógépről olvassa a h
Amiről nem érdemes hallgatni!