Képzelt riport a Kalahári sivatagból. -Busman úr! Ismerve országuk sivatagi viszonyait, szeretnénk megtudni, Ön hogyan jutott milliárdos vagyonhoz és került be a száz leggazdagabb busman közé, miközben polgártársai olyan soványak, mint a gyári tej. - Kérem szépen! Én kitűnő családi háttérrel indultam. Apósom egy kecske-ól vezérigazgatója volt, és amikor a szavannák felől új szelek kezdtek fújdogálni, Isten tudja miért és hogy-hogy nem, de valahogyan mégis, a tulajdonunkba került az ól mind az öt kecskéje. Pedig, nem akartuk magunkévá tenni egyiket sem! - Hogy-hogy pont az ön apósához pártolt mind az öt jószág, más jelentkező nem volt? - A sivatagi „infrastruktúra” miatt nem lehetett meghirdetni a kitűzött versenytárgyalást. Ennek ellenére egy jelentkező mégis akadt rajtunk kívül, de Ő sajnos az előtte való napon nem tudott elugrani egy mérgezett hegyű nyílvessző elől. A rendőrség azóta is vizsgálja, hogy az elhalt volt e nagyon lusta, vagy a nyílvessző volt túl fürge.
Amiről nem érdemes hallgatni!