Képzelt riport a Kalahári sivatagból.
-Busman úr! Ismerve országuk sivatagi viszonyait, szeretnénk megtudni, Ön hogyan jutott milliárdos vagyonhoz és került be a száz leggazdagabb busman közé, miközben polgártársai olyan soványak, mint a gyári tej.
- Kérem szépen! Én kitűnő családi háttérrel indultam. Apósom egy kecske-ól vezérigazgatója volt, és amikor a szavannák felől új szelek kezdtek fújdogálni, Isten tudja miért és hogy-hogy nem, de valahogyan mégis, a tulajdonunkba került az ól mind az öt kecskéje. Pedig, nem akartuk magunkévá tenni egyiket sem!
- Hogy-hogy pont az ön apósához pártolt mind az öt jószág, más jelentkező nem volt?
- A sivatagi „infrastruktúra” miatt nem lehetett meghirdetni a kitűzött versenytárgyalást. Ennek ellenére egy jelentkező mégis akadt rajtunk kívül, de Ő sajnos az előtte való napon nem tudott elugrani egy mérgezett hegyű nyílvessző elől. A rendőrség azóta is vizsgálja, hogy az elhalt volt e nagyon lusta, vagy a nyílvessző volt túl fürge.
- Az öt kecske, kezdőtőkének túl kevés ahhoz, hogy valaki rövid időn belül többszörös milliárdos legyen.
- Igen, de mint Ön is tudja - pénzt pénzzel, kecskét kecskével lehet fialtatni, ezért már az első évben bevezettük a tőzsdére Bözsi nevű kecskénket. (Le is legelte az összes virágot az épületben.) De mivel, egy kecske nem csinál nyarat - még Afrikában sem, Maszáj-földön is terjeszkedni kezdtünk.
- Mit szóltak ehhez a derék maszájok?
Azonnal ugrálni kezdtek (helyben) és, amíg azzal voltak elfoglalva, hogy melyikük ugrik magasabbra, Mi szépen lekaszáltuk, tarlóra vágtuk a maszáj piacot.
- Hogyan viselik ezt az ottani bennszülöttek?
- Most, még magasabbra szökdécselnek, mert amíg a levegőben vannak - addig legalább - nem bökdösi talpukat a tarló.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése