Ugrás a fő tartalomra

A festészetről szavakban

Az alábbi írást, mint interjú-alany adom közre, hátha vannak benne használható gondolatok. (KutMagazin 2008. október 11.)

Beszélgetés Gergely Árpád festõmûvésszel  

Szász István Szilárd (Szisz): Hogyan határozná meg önmagát egy bõvített mondatban?

Gergely Árpád (G.Á.): Realista, szürrealista és naturalista autodidakta festõ és grafikus vagyok, aki néha szívesen kalandozik el az impresszionizmus ,,tájaira" is, ha a téma és a megrendelõ úgy kívánja. Baráti köreimben ragaszkodom a ,,semmilyen díjas ecsetforgató" címhez.

Szisz: Mikor és hogyan került kapcsolatba a festészettel?

G.Á.: Ez az egyik legnehezebb kérdés! Minden olyan ember, akit a sors az erre való hajlammal áldott meg (mármint ami a rajzkészséget illeti), az szinte már dedós korban kapcsolatba kerül ezzel a ,,mûfajjal", amitõl soha nem tud, de nem is akar szabadulni. A rajz és a festészet, gyermek és felnõttkorom kellemes élményei közé tartoznak, ami kapcsán hál' Istennek bõven voltak és vannak sikerélményeim is.

Szisz: Volt-e, és hogyha igen, kicsoda, aki hatást gyakorolt a festészetére?

G.Á.: Sokat törtem a fejemet azon, hogy vajon melyik festõ volt, van hatással rám, de sajnos egyik nagy piktort sem tudom egyedüli ,,hatásgyakorlónak" megnevezni. Mert: Székely Bertalannál és Zichy Mihálynál a bõdületes rajz és képszerkesztési tudást, id. Markó Károlynál , Borsos Józsefnél, Barabás Miklósnál az elképesztõ részletgazdagságot és képi effektusokat, Munkácsy Mihálynál és Deák Ébner Lajosnál az emberábrázolást és a könnyed ecsetkezelést, Benczúr Gyulának a magabiztos akadémizmusát, míg Feszty Árpádnak a tökéletes térlátását, valamint Bogdány Jakabnál a tökéletes állatkép és csendélet festést bámultam meg, munkáikat látva. A külhoniak közül Pannini Giovanni Paolo és Poussin Nicolas bámulatos színvilágát, valamint Canaletto precizitását tekintem követendõnek.

Szisz: Milyen irányelveket követ az alkotás folyamán?

A szakadék   300x150 cm, olaj, vászon
G.Á.: Ha nekilátok egy munkához, azt csak akkor teszem, ha megfelelõ hangulatom van hozzá és megvan a téma is. Lehangolt vagy stresszes állapotban készült képek soha nem azt az eredményt adják, mint amit az ember szeretne a végén maga elõtt látni. Ezek a munka hangulati elemei, de nagyon fontosak és az alkotással kapcsolatos elvek egyike kell, hogy legyen, még akkor is, ha ez gyakorlati kérdésnek tûnik. A másik alapelv, ami már inkább az irányelvek kategóriájába tartozik, az érthetõségre való törekvés. Az a ,,mûalkotás" amelyiket hosszasan kell magyarázni, vagy amelyikbe utólag magyarázzák bele a tartalmat, erõsen vitatható értékû, és a képzõmûvészetek iránt érdeklõdõk félre vezetését, manipulálását szolgálja. A harmadik általam fontosnak vélt szabály, hogy a képalkotás ,,õsi törvényeit" be kell tartani.
Magyarul, a kép mondanivalójának és szépségének egyensúlya az egyik legfontosabb elõírás az alkotás folyamán. Vagyis, ha mondunk valamit, akkor azt úgy tegyük, hogy a festmény vagy grafika szemlélõje ne csak értse, de élvezze is a látványt, amit az számára nyújt, legyen az a múzeum vagy a saját lakása falán elhelyezve.
Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném a helyes képszerkesztés betartásának fontosságát. Egy rosszul szerkesztett képi látvány tönkre tud tenni bármilyen aprólékos munkával elkészített mûvet. A jó képszerkesztés örökérvényû törvényeit az ,,aranymetszés" alapigazságai szabályozzák, amit minden festõ ismer és ,,szentírásként" alkalmaz is.

Szisz: Hogyan került kapcsolatba a Képafalon weboldallal? Milyen véleménnyel van az oldal által felvállalt munkáról?

G.Á.: A Képafalon weboldallal úgy kerültem kapcsolatba, hogy nem sokkal a beindulása után (vagy elõtt) Fülöp Miklós Úr és a Képafalon csapata egy körlevélben tájékoztatott az oldal létezésérõl, profiljáról és célkitûzéseirõl. Mint publikálási lehetõséget és a mûvészek közötti kommunikáció fórumát ajánlották fel az oldalon való megjelenéssel, amit én köszönettel el is fogadtam. Elmondhatom, hogy az oldal fokozatosan fejlõdõ szép küllemû weboldallá válik, ami minden itt megjelenõ festõ örömére szolgál.
A mai világban, amikor az igénytelenség és az arrogancia zúdul különbözõ csatornákon az emberek nyakába, különösen nagy szükség van az ilyen kezdeményesésekre, mint amilyet a Képafalon weboldal és annak létrehozói is felvállaltak, népszerûsítve az alkotó mûvészetet és mûvészeket. Dicsérendõ az oldal sokirányú törekvése!
A hazai festõk és munkáik bemutatása mellett az itt regisztrált művészek aktuális kiállításairól is tájékozódhat a látogató, de az itt jegyzett mûvészellátó boltokról és mûvészeti kiadványokról is tudomást szerezhet bárki, aki ellátogat erre az igényesen kialakított, a célkitûzéseinek véleményem szerint tökéletesen megfelelõ honlapra.

Szisz: Milyen kapcsolata van más festõkkel? Tagja valamilyen festõ társaságnak?

Keselyű (50x60 cm. olaj, farost)
 G.Á.: Sok festõt ismerek személyesen is, de nagyon sok festõvel kerültem kapcsolatba virtuálisan, például a Képafalon és más mûvészeti portálok, valamint a saját honlapon keresztül is. 
Néhány tanítványommal is kitûnõ, és lehet mondani, napi a kapcsolatom. A festõkkel való (baráti) kapcsolatom mindig attól függ, hogy a ,,kolléga" mennyire ítéli meg helyesen a saját képességeit. Az önajnározó, saját magát agresszíven adminisztráló ,,mûvészeket" igyekszem nagy ívben elkerülni, de így vagyok a központilag futtatott emberkékkel is. A szerény, a festészethez, az alkotó mûvészetek irányába kellõ alázattal közelítõ festõkkel nemcsak szívesen barátkozom, de amennyire tõlem telik és igénylik, szívesen segítek nekik, úgy szakmailag, mint anyagilag.
Festõtársaságoknak, szervezeteknek nemigen vagyok híve, mert annak idején amikor (Kb. harminc éve) megalakítottuk a Vízivárosi-Galériában az Etalon csoportot, a 10 éves mûködése alatt a sok-sok pozitív hozadék mellett olyan negatív jelenségeknek is tanúja lehettem, ami miatt annak felbomlása után már érdektelen volt számomra mindenféle szervezet és társaság. Sokan persze a valamelyik csoporthoz vagy szervezethez tartozást érdemnek vagy minõségi kategóriának tüntetik fel, és így igyekszenek magukat hirdetni és elkönyvelni, ami pedig nem mindig jön be.
Ezért az a véleményem, hogy aki tucatszám sorolja az ilyen-olyan szervezetekhez, csoportokhoz, mûvészeti társaságokhoz való tartozását, esetleg tisztségeit, ott kemény bajok vannak a tehetséggel.

Szisz: Hány tanítványa van? Hogyan alakította ki velük a kapcsolatot?

G.Á.: Két olyan tanítványom van ,aki huzamosabb ideig járt a mûhelyembe ,,ellesni" a szakmát. Az egyik Tóth Attila (Hatvan), aki már túl van a sokadik kiállításán, képeit a világhálón is lehet látni. Õ filozófus alkat lévén a szürrealista festészetet tanulta nálam, mellyel ez idáig nem hozott szégyent a mesterére. 
A másik Vereb László (Csány), aki csak egyszer állított ki ez idáig, de munkái nem sokáig vannak otthon a falhoz támasztva. Õ azonban, még mindig elhozza festményeit elbírálásra hozzám, mielõtt aláírja. Néhány ,,laza" tanítványom is van, akik csak akkor jönnek, amikor valami segítségre van szükségük, de kedvelem õket, mert mindig tisztelettudóan keresnek meg. Látok bennük tehetséget és akaratot. Közülük van, aki már néhányszor kiállított. Ezen felül az internetes lehetõségekkel élve három-négy kezdõ festõ is megkeres (ki sûrûbben, ki ritkábban), hogy a nehezen születendõ festményükhöz, rajzukhoz néhány instrukciót küldjek ,,postafordultával". Természetesen, szívesen megteszem!

 Szisz: Mennyi tehetség és mennyi munka kell egy jól sikerült festményhez? E kettõ közül melyik dominál önnél?

G.Á.: Egy jól sikerült festmény elkészítéséhez valóban két dolog kell elsõsorban. A velünk született adottság, képesség, vagy ahogyan ezeket gyûjtõnevén szokták emlegetni, a tehetség; valamint a munka.
Minél több tehetség szorult valakibe, annál kevesebbet kell dolgoznia egy képen, és minél kevesebb a rátermettsége, annál izzasztóbb a festmény létrehozása, a jó eredmény kicsikarása, ha ugyan ez sikerül!
Nyilván ezekhez a tényezõkhöz társul még a festészethez szükséges anyagok ismertsége, valamint a fentebb említett hangulati elemek kedvezõ jelenléte. Az, hogy én mennyire vagyok tehetséges vagy mennyire nem, nem az én dolgom eldönteni, azonban elmondhatom, hogy képeim elkészítésével nem sokat pepecselek. Ami természetesen semmit nem von le az értékükbõl.
Gondosan kerülöm viszont a rutinból készült széria munkát, ami idõvel személyem és munkáim elsilányodásához vezethet, amit én nagyon nem szeretnék.

Szisz: Hogyan látja a mai mûvész lehetõségeit?

Java  (100x100 cm. olaj, vászon)
 G.Á.: A mai mûvészek kilátásai éppen az internet adta lehetõségek miatt messze jobbak, mint például 30 évvel ezelõtt. Régebben a festõk ki voltak szolgáltatva a központi elvárásoknak és az agyament kontraszelekciónak, ami azért ma is megvan, de már nincs olyan ereje, mint annakidején.
Mostanság ha valaki tehetséges és kellõen munkabíró, könnyebben betörhet az ,,élvonalba" mint ezelõtt. A világ minden táján láthatják munkája gyümölcsét és válhat ismertté milliószor több ember elõtt, mint amikor még azt sem tudtuk mi az az internet. A virtuális lehetõségeket kiegészíthetik a valós kiállítások, amit már nemigen tudnak kontra szelektálni, mert az embereknek éppen a tágabb rálátás miatt megnõtt az igényük a valódi, manipuláció mentes mûvészeteket bemutató galériákra. Az olyan próbálkozások, amelyek szûk és agresszív mûvészeti csoportok kiváltságait akarják konzerválni, egyre inkább az érdektelenség mocsarába süllyednek és ez így van jól.
Ami azonban az anyagi boldogulást illeti már nem ilyen rózsás a helyzet. Sajnos az emberek többsége beleértve a középosztályt is (aki a mûtárgyak legnépesebb vásárlója lehetne), jelenleg lecsúszó pályán van, ami a festõknek, grafikusoknak, szobrászoknak jelenthet nehezebb megélhetést, nem úgy, mint a szerencsésebb országokban élõ kollégáiknak. 
Ezért a mûvésznek két lehetõsége van: vagy úgy helyezkedik, hogy a mindenkori hatalom díjazgassa rendszeresen és így megélhet a díjakkal járó összegekbõl, vagy ,,hétköznapi" munkát is vállalva (és ez a tisztességesebb), több lábon állva vészeli át mûvészi tevékenységének minden nehézségét.

Szász István Szilárd

Megjegyzések

  1. Kedves Árpi!
    Évek óta ismerünk, balatoni házigazdánk!
    De csak most kezdem felfogni, milyen nagyszerű, sokrétű művész is vagy Te.

    Gratulálok a blogodhoz!

    Ildi

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések:

A proli, mint olyan

A proletariátus (latin proles „utód” szóból) kifejezést az alsóbb társadalmi osztály megjelölésére használják (tagjai a „proletárok”, röviden „prolik”). Eredeti meghatározásban azok az emberek, akik nem rendelkeznek vagyonnal. / Wikipédia / De, csak az eredeti „meghatározásban” !!!   Ma már mindenki tudja, hogy a proli mibenlét, nem vagyon, hanem mentalitás kérdése, szellemi, jellemi kategória. Lehet egy nincstelen szegény is talpig nagyszerű úriember - a szó nemesebb értelmében és egy többszörös milliomos újgazdag, vagy egy jól kereső, magas beosztású politikus is lehet ócska proli, ringy-rongy senkiházi, ha olyanok a belső tulajdonságai. Mert: A prolinak nincs szégyenérzete. Rávehető mindenre, meg annak az ellenkezőjére is. Befolyásolható, uszítható. A prolinak nincs nemzettudata. Majmol mindent, ami idegen. A nemzete történelmét elferdítve ismeri és terjeszti. Nemzete himnuszát nem énekli, jó esetben közömbös pofával, kénytelen - kelletve kivárja, hogy mások

Rénszarvas

- Adjon az Isten, Jani bá! Azt beszélik a faluban - miközben könnyesre röhögik magukat az emberek, hogy vadászni volt a messzi északon, és jobb híján ártatlan házi állatokat tetszett puskavégre keríteni. Azt mondják, hogy egy háziasított Rudolf nevű rénszarvas is a gyanútlan áldozatai között van. Úgy hírlik, hogy szegény pára annyira szelíd volt, hogy mit sem sejtve oda akart menni Jani bához, mire maga váratlanul lepuffantotta, mint egy veszett kutyát. Szegény, ott azon nyomban eldőlt, mint a krumplis zsák. De ez még semmi! Rá is tetszett térdelni a nyakára, és büszkén fényképezkedett, mint Kittenberger Kálmán annak idején Afrikában - a többmázsás elejtett hím oroszlánokkal. (Annyi különbséggel, hogy ő soha nem térdelt volna rá egy elejtett állat nyakára sem – tahó módon.) Meg aztán, annak ellenére, hogy a nyakán térdelt a jószágnak, nem tetszett észre venni a fülére rögzített krotáliát (bilétát), ami szegény Rudinak a házi „rendszáma” volt. Ilyen alapon, valamelyik jász, vagy csong

Hogyan tehetjük a válogatott futballcsapatunkat eredményesebbé?

1.) Gondosan válasszuk meg leendő ellenfeleinket!!!  A szűkös kínálat a következő: Grönland, Antarktisz, Vatikán, Nauru, Tuvalu, Marshall-szigetek, esetleg a Seychelle-szigetek. 2.) Érjük el a FIFA-nál, hogy – a hátrányos futballhelyzetünkre való tekintettel – a saját kapunkat 10 centivel az ellenfél kapuja mögött helyezhessük el, komoly fejtörést okozva ezzel az ellenfél csatárainak, mert így csak a saját kapujukon keresztül tudnák a miénkbe juttatni a labdát. Mindig öngólt kellene rúgniuk ahhoz, hogy nekünk is gólt rúghassanak. Így a legrosszabb eredményünk is csak a döntetlen lehetne.  3.) Ha a 2. pontban felvetett megoldás nem kivitelezhető, akkor legalább azt engedjék meg, hogy a kapunk a saját gólvonalunktól legalább egy méterrel hátrább kerüljön. Így a gólvonal alapvonallá alakulna át, és a labda azon túljutva nem középkezdést eredményezne, hanem kirúgást. A nyavalyás ellenfél meg csak nézne, mint kóbor kutya a küszöbön.  4.) A csapatunk felszerelésén is változtatni

A TÉLI "TERMÉS" NÉHÁNY DARABJA II.

Csendélet és vadász-témájú képek. VIRÁG CSENDÉLET - 50x40 cm. Olaj VADDISZNÓK IX. - 50x70 cm. Olaj HAJNALI ZSÁKMÁNY - 50x70 cm. Olaj VADDISZNÓK X. - 50x70 cm. Olaj ERDEI IDILL - 50x70 cm. olaj CSENDÉLET MAGDIKÁNAK - 50x40 cm. Olaj

Középkorban

- Ó, nagy királyom, engedd meg, hogy hason csúszva cserkésszem be a lábfejedet, és alázatosan nyaljam le róla az út porát – hűségem jeléül!  - OK, de ugye, te, koszos szolga, nem a "zsúrpubi" nevű trónkövetelőnek vagy az ügynöke? A szemed sem áll jól!  - A szemem azért nem áll jól, felséges nagyuram, mert méltóztattál katonáiddal kinyomatni az eredetit, ami miatt most az üvegszemeimmel vagyok kénytelen bámulni az uralkodói nagyságodat.  - Áh, most már emlékszem! Te vagy az, akit nem hagytunk az út szélén. Katonáim gúzsba kötve vonszoltak be a palota udvarára, hogy azután (a csőcselék szórakoztatására) 200 botütéssel leverjék rólad a hitelre vásárolt, hamisított farmergatyádat és az Adidas-nak hitt, szakadt bocskorodat is.  - Igen, én voltam az, akit ekkora kegyben méltóztattál részesíteni. Talán soha sem tudom meghálálni neked ezt a nemes gesztust! Családom, rokonaim, felebarátaim (azért fele, mert feleannyi eszük sincs, mint egy búgócsigának), mélyen meghajolnak u

valentin-NAP

valentin harcos, teljes fegyverzetben A rendszerváltásnak nevezett össznépi hipnózis óta ezernyi módon próbálják az arra alkalmas egyedeket a mély-hülyeség állapotában tartani vagy odajuttatni. Az egyik ilyen (import) maszlag a valentin-nap. (A másik meg a „halloween”, de erről majd később). Húsz éve erőltetik ennek a magyar hagyományoktól teljesen idegen, agyament marhaságokkal teletűzdelt bohócnapnak az elfogadtatását a magyar néppel, nyilván abból a megfontolásból, hogy a régi magyar szokásokat, hagyományokat, ünnepeket a feledés homályába taszítsák. Így is lehet a nemzettudatot gyengíteni, a hagyományokban is gazdag gyökereket elsorvasztani. Hogy miért is gyomorforgató, de mindenképpen röhejes az egész? 1.   Országunkat egy vagy maximum kettő Valentin lakja, ami ugye nem igen indokol ekkora fesztivált. Igaz, annak idején is kevés Sztálin nevű cimbora futkosott az utcákon idehaza, de „joszif” napon mégis kötelező volt örömködni mindenkinek. 2.   Mi az, hogy szerelmesek napj

A piros madár

Az alábbi képelemző tanulmány KOCSIS KATALIN munkája. 2008. Érdemes elolvasni! I. Művész korszakai, a munkásságára ható irányzatok, stílusa   Kocsis Katalin A művész munkásságát három, általa rokonszenvesnek tartott irányzat befolyásolta – a naturalizmus, a szürrealizmus és a realizmus. Ezek nem egymást követően, hanem sokszor egymással párhuzamosan is megjelentek festészetében – attól függően, hogy éppen melyik témához, melyik passzol a legjobban. A vadász és tájkép témáknál a naturalizmust szereti követni, a figurális és akt képek esetén a realizmust, míg az allegorikus témák esetén könnyen elkalandozik a szürrealizmus felé, ahol a képi meditáció sarkalhatja a nézőt. Vagyis nála nem a külső hatások szabják meg az irányzat megválasztását, uralkodását, hanem a kép mondanivalója, témája.     A stílus - az természetesen, mint minden művész esetében -, egyéni. Egy festő stílusát mindig az ecsetkezelés, a színvilág, és a képszerkesztés összessége adja meg. Ugyan kismértékben az é

Evolúció II.

Legutóbb ebben a témában a legilletékesebbel, mindannyiunk ősapjával (vagy ősanyjával) beszélgettem – egy 4,5 milliárd évet tisztességben megért mikroorganizmussal – aki segített megérteni a földi élet kialakulását, annak minden fonákjával együtt. Most megint eszmét cseréltünk, de a „történet” egyszerűbb kérdéseit feszegettem csak. Ebből ért a magamfajta – meg a nem magamfajta is.  Őspapi! Mondj valamit a tyúk és a tojás keletkezéséről, melyik látta meg először a napvilágot? (No meg a fazekat vagy a rántottás serpenyőt!)  A kérdés eleve elhibázott, mert nem számol egy harmadik szereplővel, a kakassal. Ha nincs kakas, nincs szaporodásra alkalmas tojás sem. Tehát nemcsak a tyúknak, de a kakasnak is elő kellett jönnie a semmiből, ráadásul ugyanakkor, mert ha elkerülik egymást időben és térben, akkor nincs „lamúr”, sem kis tojáska. Egyébként felháborító ez a feminista hozzáállás, ahogyan megpróbálják egyesek elhallgatni az egyik renitens leszármazottam szerepét ebben az „ügyben”. Ped

Színek jelentéstartalma a pszichológia szemszögéből II.

Kocsis Katalin, a színek lélektani hatását elemző sorozatának a második része, amely a  zöldet  vizsgálja meg alaposan, egy-egy festményem példáján keresztül. Zöld A férfiak előszeretettel használják a zöldet és a kéket, mivel hideg, letisztult színek. Ezek amellett, hogy nyugalmat sugallnak, férfias színnek számítanak. A zöld a természetnek - tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.  Szimbolizálja a fejlődést, harmóniát és a termékenységet. Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika. Erős érzelmi összefüggés van a zöld szín és a biztonság között, mivel a zöldnek nagyszerű nyugtató ereje van (kórházak). A legpihentetőbb szín az emberi szem számára. A színskála "közepén" áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmeneti