A festészetről szavakban

Az alábbi írást, mint interjú-alany adom közre, hátha vannak benne használható gondolatok. (KutMagazin 2008. október 11.)

Beszélgetés Gergely Árpád festõmûvésszel  

Szász István Szilárd (Szisz): Hogyan határozná meg önmagát egy bõvített mondatban?

Gergely Árpád (G.Á.): Realista, szürrealista és naturalista autodidakta festõ és grafikus vagyok, aki néha szívesen kalandozik el az impresszionizmus ,,tájaira" is, ha a téma és a megrendelõ úgy kívánja. Baráti köreimben ragaszkodom a ,,semmilyen díjas ecsetforgató" címhez.

Szisz: Mikor és hogyan került kapcsolatba a festészettel?

G.Á.: Ez az egyik legnehezebb kérdés! Minden olyan ember, akit a sors az erre való hajlammal áldott meg (mármint ami a rajzkészséget illeti), az szinte már dedós korban kapcsolatba kerül ezzel a ,,mûfajjal", amitõl soha nem tud, de nem is akar szabadulni. A rajz és a festészet, gyermek és felnõttkorom kellemes élményei közé tartoznak, ami kapcsán hál' Istennek bõven voltak és vannak sikerélményeim is.

Szisz: Volt-e, és hogyha igen, kicsoda, aki hatást gyakorolt a festészetére?

G.Á.: Sokat törtem a fejemet azon, hogy vajon melyik festõ volt, van hatással rám, de sajnos egyik nagy piktort sem tudom egyedüli ,,hatásgyakorlónak" megnevezni. Mert: Székely Bertalannál és Zichy Mihálynál a bõdületes rajz és képszerkesztési tudást, id. Markó Károlynál , Borsos Józsefnél, Barabás Miklósnál az elképesztõ részletgazdagságot és képi effektusokat, Munkácsy Mihálynál és Deák Ébner Lajosnál az emberábrázolást és a könnyed ecsetkezelést, Benczúr Gyulának a magabiztos akadémizmusát, míg Feszty Árpádnak a tökéletes térlátását, valamint Bogdány Jakabnál a tökéletes állatkép és csendélet festést bámultam meg, munkáikat látva. A külhoniak közül Pannini Giovanni Paolo és Poussin Nicolas bámulatos színvilágát, valamint Canaletto precizitását tekintem követendõnek.

Szisz: Milyen irányelveket követ az alkotás folyamán?

A szakadék   300x150 cm, olaj, vászon

G.Á.: Ha nekilátok egy munkához, azt csak akkor teszem, ha megfelelõ hangulatom van hozzá és megvan a téma is. Lehangolt vagy stresszes állapotban készült képek soha nem azt az eredményt adják, mint amit az ember szeretne a végén maga elõtt látni. Ezek a munka hangulati elemei, de nagyon fontosak és az alkotással kapcsolatos elvek egyike kell, hogy legyen, még akkor is, ha ez gyakorlati kérdésnek tûnik. A másik alapelv, ami már inkább az irányelvek kategóriájába tartozik, az érthetõségre való törekvés. Az a ,,mûalkotás" amelyiket hosszasan kell magyarázni, vagy amelyikbe utólag magyarázzák bele a tartalmat, erõsen vitatható értékû, és a képzõmûvészetek iránt érdeklõdõk félre vezetését, manipulálását szolgálja. A harmadik általam fontosnak vélt szabály, hogy a képalkotás ,,õsi törvényeit" be kell tartani.

Magyarul, a kép mondanivalójának és szépségének egyensúlya az egyik legfontosabb elõírás az alkotás folyamán. Vagyis, ha mondunk valamit, akkor azt úgy tegyük, hogy a festmény vagy grafika szemlélõje ne csak értse, de élvezze is a látványt, amit az számára nyújt, legyen az a múzeum vagy a saját lakása falán elhelyezve.

Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném a helyes képszerkesztés betartásának fontosságát. Egy rosszul szerkesztett képi látvány tönkre tud tenni bármilyen aprólékos munkával elkészített mûvet. A jó képszerkesztés örökérvényû törvényeit az ,,aranymetszés" alapigazságai szabályozzák, amit minden jó festõ ismer és ,,szentírásként" alkalmaz is.

Szisz: Hogyan került kapcsolatba a Képafalon weboldallal? Milyen véleménnyel van az oldal által felvállalt munkáról?

G.Á.: A Képafalon weboldallal úgy kerültem kapcsolatba, hogy nem sokkal a beindulása után (vagy elõtt) Fülöp Miklós Úr és a Képafalon csapata egy körlevélben tájékoztatott az oldal létezésérõl, profiljáról és célkitûzéseirõl. Mint publikálási lehetõséget és a mûvészek közötti kommunikáció fórumát ajánlották fel az oldalon való megjelenéssel, amit én köszönettel el is fogadtam. Elmondhatom, hogy az oldal fokozatosan fejlõdõ szép küllemû weboldallá válik, ami minden itt megjelenõ festõ örömére szolgál.

A mai világban, amikor az igénytelenség és az arrogancia zúdul különbözõ csatornákon az emberek nyakába, különösen nagy szükség van az ilyen kezdeményesésekre, mint amilyet a Képafalon weboldal és annak létrehozói is felvállaltak, népszerûsítve az alkotó mûvészetet és mûvészeket. Dicsérendõ az oldal sokirányú törekvése!

A hazai festõk és munkáik bemutatása mellett az itt regisztrált művészek aktuális kiállításairól is tájékozódhat a látogató, de az itt jegyzett mûvészellátó boltokról és mûvészeti kiadványokról is tudomást szerezhet bárki, aki ellátogat erre az igényesen kialakított, a célkitûzéseinek véleményem szerint tökéletesen megfelelõ honlapra.

Szisz: Milyen kapcsolata van más festõkkel? Tagja valamilyen festõ társaságnak?

Keselyű (50x60 cm. olaj, farost)

 G.Á.: Sok festõt ismerek személyesen is, de nagyon sok festõvel kerültem kapcsolatba virtuálisan, például a Képafalon és más mûvészeti portálok, valamint a saját honlapon keresztül is. 

Néhány tanítványommal is kitûnõ, és lehet mondani, napi a kapcsolatom. A festõkkel való (baráti) kapcsolatom mindig attól függ, hogy a ,,kolléga" mennyire ítéli meg helyesen a saját képességeit. Az önajnározó, saját magát agresszíven adminisztráló ,,mûvészeket" igyekszem nagy ívben elkerülni, de így vagyok a központilag futtatott emberkékkel is. A szerény, a festészethez, az alkotó mûvészetek irányába kellõ alázattal közelítõ festõkkel nemcsak szívesen barátkozom, de amennyire tõlem telik és igénylik, szívesen segítek nekik, úgy szakmailag, mint anyagilag.

Festõtársaságoknak, szervezeteknek nemigen vagyok híve, mert annak idején amikor (Kb. harminc éve) megalakítottuk a Vízivárosi-Galériában az Etalon csoportot, a 10 éves mûködése alatt a sok-sok pozitív hozadék mellett olyan negatív jelenségeknek is tanúja lehettem, ami miatt annak felbomlása után már érdektelen volt számomra mindenféle szervezet és társaság. Sokan persze a valamelyik csoporthoz vagy szervezethez tartozást érdemnek vagy minõségi kategóriának tüntetik fel, és így igyekszenek magukat hirdetni és elkönyvelni, ami pedig nem mindig jön be.

Ezért az a véleményem, hogy aki tucatszám sorolja az ilyen-olyan szervezetekhez, csoportokhoz, mûvészeti társaságokhoz való tartozását, esetleg tisztségeit, ott kemény bajok vannak a tehetséggel.

Szisz: Hány tanítványa van? Hogyan alakította ki velük a kapcsolatot?

G.Á.: Két olyan tanítványom van ,aki huzamosabb ideig járt a mûhelyembe ,,ellesni" a szakmát. Az egyik Tóth Attila (Hatvan), aki már túl van a sokadik kiállításán, képeit a világhálón is lehet látni. Õ filozófus alkat lévén a szürrealista festészetet tanulta nálam, mellyel ez idáig nem hozott szégyent a mesterére. 

A másik Vereb László (Csány), aki csak egyszer állított ki ez idáig, de munkái nem sokáig vannak otthon a falhoz támasztva. Õ azonban, még mindig elhozza festményeit elbírálásra hozzám, mielõtt aláírja. Néhány ,,laza" tanítványom is van, akik csak akkor jönnek, amikor valami segítségre van szükségük, de kedvelem õket, mert mindig tisztelettudóan keresnek meg. Látok bennük tehetséget és akaratot. Közülük van, aki már néhányszor kiállított. Ezen felül az internetes lehetõségekkel élve három-négy kezdõ festõ is megkeres (ki sûrûbben, ki ritkábban), hogy a nehezen születendõ festményükhöz, rajzukhoz néhány instrukciót küldjek ,,postafordultával". Természetesen, szívesen megteszem!

 Szisz: Mennyi tehetség és mennyi munka kell egy jól sikerült festményhez? E kettõ közül melyik dominál önnél?

G.Á.: Egy jól sikerült festmény elkészítéséhez valóban két dolog kell elsõsorban. A velünk született adottság, képesség, vagy ahogyan ezeket gyûjtõnevén szokták emlegetni, a tehetség; valamint a munka.

Minél több tehetség szorult valakibe, annál kevesebbet kell dolgoznia egy képen, és minél kevesebb a rátermettsége, annál izzasztóbb a festmény létrehozása, a jó eredmény kicsikarása, ha ugyan ez sikerül!

Nyilván ezekhez a tényezõkhöz társul még a festészethez szükséges anyagok ismertsége, valamint a fentebb említett hangulati elemek kedvezõ jelenléte. Az, hogy én mennyire vagyok tehetséges vagy mennyire nem, nem az én dolgom eldönteni, azonban elmondhatom, hogy képeim elkészítésével nem sokat pepecselek. Ami természetesen semmit nem von le az értékükbõl.

Gondosan kerülöm viszont a rutinból készült széria munkát, ami idõvel személyem és munkáim elsilányodásához vezethet, amit én nagyon nem szeretnék.

Szisz: Hogyan látja a mai mûvész lehetõségeit?

Java  (100x100 cm. olaj, vászon)

 G.Á.: A mai mûvészek kilátásai éppen az internet adta lehetõségek miatt messze jobbak, mint például 30 évvel ezelõtt. Régebben a festõk ki voltak szolgáltatva a központi elvárásoknak és az agyament kontraszelekciónak, ami azért ma is megvan, de már nincs olyan ereje, mint annakidején.

Mostanság ha valaki tehetséges és kellõen munkabíró, könnyebben betörhet az ,,élvonalba" mint ezelõtt. A világ minden táján láthatják munkája gyümölcsét és válhat ismertté milliószor több ember elõtt, mint amikor még azt sem tudtuk mi az az internet. A virtuális lehetõségeket kiegészíthetik a valós kiállítások, amit már nemigen tudnak kontra szelektálni, mert az embereknek éppen a tágabb rálátás miatt megnõtt az igényük a valódi, manipuláció mentes mûvészeteket bemutató galériákra. Az olyan próbálkozások, amelyek szûk és agresszív mûvészeti csoportok kiváltságait akarják konzerválni, egyre inkább az érdektelenség mocsarába süllyednek és ez így van jól.

Ami azonban az anyagi boldogulást illeti már nem ilyen rózsás a helyzet. Sajnos az emberek többsége beleértve a középosztályt is (aki a mûtárgyak legnépesebb vásárlója lehetne), jelenleg lecsúszó pályán van, ami a festõknek, grafikusoknak, szobrászoknak jelenthet nehezebb megélhetést, nem úgy, mint a szerencsésebb országokban élõ kollégáiknak. 

Ezért a mûvésznek két lehetõsége van: vagy úgy helyezkedik, hogy a mindenkori hatalom díjazgassa rendszeresen és így megélhet a díjakkal járó összegekbõl, vagy ,,hétköznapi" munkát is vállalva (és ez a tisztességesebb), több lábon állva vészeli át mûvészi tevékenységének minden nehézségét.

Szász István Szilárd