Az alábbi képelemző tanulmány KOCSIS KATALIN munkája. 2008. Érdemes elolvasni!
I. Művész korszakai, a munkásságára ható irányzatok, stílusa
 |
| Kocsis Katalin |
Ezek nem egymást követően, hanem sokszor egymással párhuzamosan is megjelentek festészetében – attól függően, hogy éppen melyik témához, melyik passzol a legjobban.
A vadász és tájkép témáknál a naturalizmust szereti követni, a figurális és akt képek esetén a realizmust, míg az allegorikus témák esetén könnyen elkalandozik a szürrealizmus felé, ahol a képi meditáció sarkalhatja a nézőt. Vagyis nála nem a külső hatások szabják meg az irányzat megválasztását, uralkodását, hanem a kép mondanivalója, témája.
A stílus - az természetesen, mint minden művész esetében -, egyéni. Egy festő stílusát mindig az ecsetkezelés, a színvilág, és a képszerkesztés összessége adja meg.
Ugyan kismértékben az élethelyzet adta hangulatok befolyásolják a festő stílusát, de alapjaiban a kialakult stílus nem változik, mivel a festési mód, ami kialakul a festőnél egy hosszú folyamat eredménye.
Gergely Árpád festői stílusát a három fő irányzat esetén, más-más hatás alakította.
A vadász és természetképek festészeti stílusának megtalálásában nagy szerepe volt a Zamárdiban élő Szobota István festőnek, aki találkozásukkor már öreg rókának számított. Tőle sok minden olyat tanult, ami a naturalista festészethez elengedhetetlen.
A figurális munkák a gyermekkori portrérajzolások eredményei, míg a csendéletek realizmusát autodidakta igyekezett elsajátítani.
Mindezek mellet egy-egy téma megjelenítéséhez sajátos technikákat is alkalmazott, mint például a „A piros madár” esetén, mely képével bővebben szeretnék foglalkozni a dolgozatban.
II. A piros madár /1984./
33x40 cm. Olaj, farost kép. Irányzat: szürrealizmus, téma szerint: allegorikus. A művész által gyakran használt kitörléses technikával készült.
A kitörléses technika lényege: a selyemfényűre alapozott és teljesen megszáradt vászonra vagy farostlemezre nagy széles ecsettel felkeni a témát durván, olyan híg festékkel, ami éppen, hogy csurran meg. Ez azért fontos, mert az ilyen módszerrel készült képeket a száradásig be kell fejezni. A selymes felület, meg azért fontos, hogy a festéket könnyen le lehessen törölni róla.
A durván felhordott rétegnek olyan sötétnek kell lennie, ami majd a kész képen a legsötétebb részeket is kellően prezentálja. A selyemfényű alapnak pedig világos tónusúnak kell lennie, mert majd ez az alapszín adja a világos képrészek fényeit. A selyemfényű alap felkenésekkor lehet eldönteni, hogy milyen legyen a kép összhatása, meleg vagy hideg színek uralják-e a képet.
A téma durva felhordásánál lehet kevert színeket vagy színátmenetet is alkalmazni. A képrészek kitörléséhez puha száraz rongyot vagy puha száraz ecsetet használ, mivel a világos alap és a sötét második réteg között dolgozza ki a tónus átmenetet.
Gyakorlatilag a ronggyal vagy a száraz ecsettel alakítja ki a látványt. Ahol a képi hatások megkívánják, ott meghagyja a durva alapozáskor keletkezett ecsetnyomokat, ahol pedig finomabb részletekre van szükség, ott ecset tuffkolással teszi egyenletesebbé a réteget.
A finom, vonalas részeket 0-s ecsettel rajzolja meg.
Mivel az ilyen festésmód megköveteli a gyors munkát – egy nap alatt kész kell lennie, mert másnap már kezelhetetlen a kitörlendő réteg -, már a munka elkezdése előtt, viszonylag pontosan kialakítja a látványt és a mondanivalót.
III. A kép pszichológiai elemzése
1. – Mi volt fontos az alkotónak a képben?
Az alkotó elmondása alapján a kép megfestését egy baráti társaságban lezajlott beszélgetés inspirálta, aminek a lényege az volt, hogy a férfiak mennyire rabjává tudnak válni a saját elképzeléseiknek, ha érzelmileg vonzódnak az illető hölgyhöz. Itt a kézre szálló madár az idomíthatóság jelképe, a gömbökben gubbasztó fazonok pedig a helyzet megadó eltűrését hivatottak jelképezni.
Úgy gondolom a képben mindenekelőtt az érzelem kifejezése a fontos, mégpedig a bezárt, elzárt, rabságban tartottság, ami szemmel láthatóan nem jelent örömet, de eltűrik a felettük uralkodó személytől.
2. – Hogyan szól ez róla?
A művész fatalon házasodott, egy gyermekük született. A házassága, bár nem akadályozta meg művészi hajlamának kibontakoztatását, de biztosan sok, számára fontos, értékes helyzettől, utazástól, lehetőségtől fosztotta meg. Hiszen alkalmazkodni kellet az általa szeretett és tisztelt feleségéhez /lányához/. Ennek érdekében vállalta a megalkuvást, a lemondást és bizonyos fokig a bezártságot, rabságot.
3. – Kontrasztok, ellentétek módszere.
Mind témában (tájkép, portré, akt, allegorikus kép), mind ábrázolási módban (grafit, tus, olajfesték), mind technikában (aprólékos, finom kidolgozás, illetve nagy vastag ecsetvonások, törlések) a sokféleség, változatosság jellemző a képekre.
Mindez az érzelmi gazdagságát tükrözi a művésznek.
A piros madár a többi képével ellentétben kevésbé élénk, hideg, rideg hangulatot áraszt – míg többi képe, témától és technikától függetlenül inkább barátságos, játékos, meleg hangulatú.
Úgy gondolom ez az, az életérzés, amitől ő a legtávolabb van, amit a legnehezebb számára elviselni, feldolgozni. Bár szereti családját, de belső énje „haldoklik”, szenved – nem tud szabadon szárnyalni.
Ez a gömbbe zárt motívum egy másik képében /Festő és macskák c. kép/ is fellelhető, ott még hangsúlyosabb az önutalás – egy festő van bezárva.
4. – Érzelmi-hangulati tónus.
Hideg érzelmi-hangulati tónus jellemzi. Az egész hátteret sötét, hideg színek jellemzik, az emberek gömbbe zárva, mindez gátoltságot, beletörődött szomorúságot mutat, nem teheti azt, amit szeretne. Bár a kép középpontjában látható piros /meleg színű/ nő és madár látható, de nem megnyugtató, védelmező melegséget sugall, hanem inkább figyelemfelkeltően, energikusan - agresszíven hat a kép a többi részére, uralja, elnyomja azt.
5. – Visszatérő témaválasztás.
Témaválasztásában a részmotívumok és a kép egész témája is többször visszaköszön képein.
Részmotívumok közül pl.
- a Nő, mint központi személy, az érzékiség megtestesítője sokszor megjelenik képein (akton kívül is): Virágok, Keselyűk, Kék váza, Festő és macskák, Kőváza, Lányos kép,
- a Gömböt, mint zárt burkot, ill. törött gömböt, mint a kitörést a zártságból, szintén több helyen megfigyelhetjük: Lila hattyú, Keselyűk, Festő és macskák, Amforák,
- a Madár is sokszor szerepel mint motívum: Keselyűk, Kettős akt, Kőváza, Lila Hattyú.
A kép egész témája is vissza-vissza köszön: Piros hegyek, Keselyűk, Festő és macskák, Kék macska.
Témaválasztása elvont, nem közvetlenül azt jeleníti meg amit látott, hanem érzéseit, élményeit átszublimálja, átemeli egy magasabb szintre – dimenzióba, és ezen keresztül próbálja feldolgozni, megmutatni számunkra.
6. – Színhasználat mint egész
Színhasználata se nem beszűkült, se nem expanzív. Viszont nem realisztikus, mintha más világba helyezné át a témát. Színhangsúlyát tekintve, legdominánsabb a kék és árnyalatai, ami egy kontrolált viselkedést feltételez, és ez pontosan fedi a láttatni kívánt témát, a férfiak kontroll alatt tartását.
Míg központi helyet kap a piros szín, ami kiemelkedik a háttérből, figyelemfelkeltő, a fontosságot, dominanciát szimbolizálja – szinte elnyomja a sok kéket (férfiakat).
A művész saját véleménye színhasználatáról – a színeket igyekeztem mindig a helyére tenni, mert a naturális látásmód ezt meg is követelte. Később, a szürrealista képeknél már gondolatébresztő feladatokat is szántam a színeknek. Ezekhez a képekhez rendelt színvilágot csak a fantáziám szabta meg vagy korlátozta attól függően, hogy mit akartam kihangsúlyozni a képen belül.
Egyetlen színt sem részesítek előnybe, de igyekszem dominánssá tenni bármelyiket, ha azzal egy bizonyos képi hatást akarok elérni.
Ennek ellenére én sem kerültem el a színkorszakokat. A „normális” periódusok mellett volt egy kék-piros, egy lila-piros és egy narancsos időszakom is. Ezek néhány évig tartottak.
7. – Színek száma és intenzitása
Körülbelül 10 színt és ezek árnyalatait használja. Intenzív színhasználat csak a középre helyezett domináns figurákon – nő és madár – látható, ezzel is érzékelteti kiemelkedő szerepüket, uralkodásukat, ahogy a többi – elmosott, fakó, visszafogott – színen (férfiakon) uralkodnak.
8. – Kompozíció
A kompozíció komplex, hiszen sokféle motívum látható a képen, amelyek egy rendezett, harmonikus (szimmetrikus) egységet alkotnak.
Az ilyen képeket készítő alkotók nyitottak az újra, gondolkodásuk összetett, többféle nézőpontot is képesek meglátni és befogadni, képesek a változásra, fejlődésre.
9. – Méret
A kép mérete 33x40 cm. – átlagos méretű kép, 1984-ből. Hasonló méretű képeket a mai napig fest a művész, azonban a későbbiekben már hatalmas faliképeket – secco – is készített.
A képein többnyire egyszerre jelenik meg a nagy mozdulatú ecsetvonás és törlés valamint a finom, aprólékos mozdulatú kidolgozás.
Mindez arra enged következtetni, hogy én-kiterjesztése, önbizalma és ezzel együtt önértékelése a munkássága során nőtt, viszont megfelelő gátakkal is rendelkezik, hogy ne legyen exhibicionista.
10. – Ábrázolási eszköz
Színeket és széles ecsetvonásokat, kitörléses technikát (kenő technikát) használ az ábrázoláshoz – nem a részletek a fontosak, hanem az egész mondanivaló.
11. – Mozgáshangsúlyos vagy formahangsúlyos
A kép mozgáshangsúlyos, határozott, ami pszichés energiát és magas motivációs szintet jelez, amely mellett a személy megőrzi önkontrolját.
12. – Színdominancia vagy formadominancia
Kiegyenlítetten forma és szín domináns a kép. Ugyan a körvonal az elsődleges, a formák ábrázoló szerepe fontos, azonban a színek nem rendelődnek alá a körvonalnak. A színek is meghatározzák, jelentéssel ruházzák fel a formát és ezzel együtt az egész képet.
Tehát érzelmei ugyan jelentős szerepet töltenek be, irányítják a festőt, de ugyanakkor a racionalitás is megtalálható személyiségében – kontroll alatt tartja érzelmeit.
13. – Mozgásosság értelmezése
A kép mozgásossága (lendületes, nagy ecsetvonások, méret) arra engednek következtetni, hogy megfelelően nyitott a környezete felé, az új dolgokra, temperamentumos, érzelmei hatással vannak viselkedésére. Azonban mindez nem túlzott, erőszakos, hiszen megfelelő racionalitásával (kis, aprólékos vonalak, forma fontossága) képes irányítani cselekedeteit, viselkedését.
14. – Ikonikus elemzés
Az alkotónak biztos, hogy nagyon fontos az életében az érzelem, illetve ennek feldolgozása, megélése, kimutatása. Ezzel együtt egyszerre játszik fontos szerepet életében a család és a művészet is, amit sokszor nagyon nehéz összeegyeztetni. Mindezt ő is sokszor érzi, próbálja is feldolgozni, de nehéz, mindig újra és újra felvetődik, új problémával kerül szembe.
Próbál egyensúlyt teremteni a kettő között, de mégis úgy érzi sokszor kerül háttérbe a művészete, saját énje.
15. – Azonosulások, interakciók
Az alkotó a képen látható gömbökbe zárt férfialakkal azonosul leginkább, akit az általa nagyon szeretett hölgy szinte idomít, mint egy madarat, ami által ő nem teheti azt, amit igazán szeretne, gátak veszik körül, bezárják.
Interakciókat tekintve a képen megfigyelhető, mint az izoláció – a férfiak egy gömbbe vannak elzárva a külvilágtól, élettől, mint pedig az érintkezés – a nő és a madár kapcsolata, a nő az idomár, irányító.
16. – Közvetlen élményátélés vagy távolító élményfeldolgozás
A kép, távolító élményátélés által jött létre, a művész az élményeit sűrítette és ennek elvonatkoztatott változatát festette meg. Élményein, érzésein gondolkodik, rágódik, átfogalmazza, majd kifejezi. Sőt újra és újra kifejezi, megpróbálja többször, többféle képen kifejezni, feldolgozni – talán saját maga számára is elfogadhatóbbá tenni.
IV. Összegzés
A művész a „Piros madár” című képével elsősorban saját életét, helyzetét szeretné feldolgozni, láttatni.
A nőt – számára központi jelentőségű személyt (más műveiben is megfigyelhető) – bár csodálja, tiszteli, de egyúttal úgy érzi a férfi szinte a rabja-rabszolgája. Nőiességével, szépségével elcsábítja, bezárja és irányítja a férfit.
Kocsis Katalin
Hatvan, 2008.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése