A Jenő nevű haverom felesége délben - meggondolatlanul- kikiabált az udvarra: - Kész a kaja, jöhetsz ebédelni, Jenőkém! A szomszéd meg (aki évek óta hallgatózik és kukucskál a Jenőék udvarára néző vécéablakból), eldobta a kezében lévő klozettkefét, beszaladt a hivatalba a jegyzőhöz, és feljelentést tett - mondván, hogy a Jenő: kém! A jegyzőnek se kellett több (mert ki nem állhatta Jenőt, de főleg a családját, ugyanis azok tudtak a viselt dolgairól), megbízta az önkormányzati faliújság szerkesztőjét, még aznap délután hozza le a helyi „tacepaón”, hogy ez az elvetemült Jenő: kém! A falu hangosbemondóján keresztül pedig - halasztást nem tűrve - drámai beszédet mondott a polgármester is. Rezignált hangon jelentette be a világvégét, és annyira szívére vette a felháborító, a minden „jóérzésű” falubelit „lesújtó” hírt, hogy a mondandója végén („egyenes adásban”) olyan eszeveszett sírás-rívásba kezdett, hogy néhányan azt hitték a faluban, a sziréna szólalt meg, és itt vannak az o
Amiről nem érdemes hallgatni!