– Jani bácsi! Azt beszélik a faluban, hogy 10.000 hektár földet akart venni Ausztriában (kihasználva az ottani gazdák szégyenletesen gyenge, kiszolgáltatott és siralmas anyagi helyzetét), de onnan magát - a szóbeszéd szerint - úgy elhajtották, mint javasasszony a magzatot. – El, a nyavalyás labancok! De, túljárok az eszükön hamarosan. Az volt a bajuk, hogy nincs ott állandó lakásom. – Mi a terve Jani bátyám? – Már be is jelentkeztem ott, egy helyi kocsmába, állandó lakosnak. – De hát az is kikötés (úgy tudjuk), hogy életvitelszerűen ott kell tartózkodnia. – Tudom! Ezért választottam a csehót, és nem egy könyvtárat. – Meg aztán feltétel az is, hogy anyanyelvi szinten kell beszélni az ország nyelvét. – Igen, ezért már a múlt héten megbíztam egy nyelvtanárt, hogy oktasson engem (meg az asszonyt is) osztrák nyelvre – havi negyedórában. – De maga jól beszél németül Jani bá! Az anyósa sváb. A Feketeerdőből ered, mint a Tisza! (Vagy, mint a Duna?) – Ez igaz, de én
Amiről nem érdemes hallgatni!