Gergely Árpád blogja

A helytartó az emelvényről elégedetten nézett szét a tömegen, és miközben az éljenezte és tapsolta, pökhendi stílusban szónokolni kezdett: - Polgárok! Én azt mondom, fehér! A tömeg hálásan tapsolt, ujjongott, és lelkesedésükben többen is a helyszínen elhatározták, a következő csemetéjüket a helytartóról fogják elnevezni. Amikor elcsendesedtek, a szónok így folytatta: - Mindig is kiálltam amellett, hogy fekete! A tömeg megint üdvrivalgott egy darabig. Lentről valaki bekiabált, hogy „az anyádat kábítsd, te, rühes patkány”, de azonnal el is vezették, mint paraszt a belvizet, mire a helytartó így folytatta: - Már számtalanszor megerősítettem nektek, hogy se nem fehér, se nem fekete! A tömeg üsmét tombolni kezdett, és vastapssal jutalmazta a helytartót, de most is valaki hangosan beszólt: „Ne pofázz annyit, hanem cselekedj, te, agyament barom!” Ez is úgy járt, mint az előbbi, plusz(!) kiöblítették a száját egy flakonnyi paprika spray-vel, amitől gyorsan helyre állt a cimbora