Azt mondja az egyik haverom, akinek két kisdoktorija is van, hogy az egyik kisdoktoriját, egy Kis nevű ügyvédtől vette (ezért kis-doktori az csak), a másikat meg a Sándor palota előtt találta egy kukában. Azóta is bánja, hogy ennek a Kis nevű, seggen ülő hétpróbásnak a doktorijára alkudott meg, mert másnap szóltak neki, hogy egy bizonyos Dr. Nagy is eladná a doktoriját ráadásul olcsóbban, mint ahogyan Ő vette azt Kis doktortól. Aznap éjszaka nem is aludt egy dekát sem, mert úgy felzaklatta a tudat, hogy fele pénzért (a kisdoktori helyett) most nagydoktorija is lehetne. A faluban többen is kiröhögték, hogy ezért a doktorrövidítést a neve elé, csak kisbetűvel írhatja. A vénasszonyok is rajta köszörülik a nyelvüket az eset óta és volt, amelyik meg is köpdöste emiatt. Azt mondja; majd kisült a szeme a szégyentől, amikor az ivócimborák füle hallatára szidalmazta a piacon egy kofa, hogy nem szégyelli magát, mert a faluban a legutolsó taknyos orrú kölyöknek is van már nagydoktorija, ne
Amiről nem érdemes hallgatni!