Azt mondja az egyik haverom, akinek két kisdoktorija is van, hogy az egyik kisdoktoriját, egy Kis nevű ügyvédtől vette (ezért kis-doktori az csak), a másikat meg a Sándor palota előtt találta egy kukában. Azóta is bánja, hogy ennek a Kis nevű, seggen ülő hétpróbásnak a doktorijára alkudott meg, mert másnap szóltak neki, hogy egy bizonyos Dr. Nagy is eladná a doktoriját ráadásul olcsóbban, mint ahogyan Ő vette azt Kis doktortól.
Aznap éjszaka nem is aludt egy dekát sem, mert úgy felzaklatta a tudat, hogy fele pénzért (a kisdoktori helyett) most nagydoktorija is lehetne.
A faluban többen is kiröhögték, hogy ezért a doktorrövidítést a neve elé, csak kisbetűvel írhatja. A vénasszonyok is rajta köszörülik a nyelvüket az eset óta és volt, amelyik meg is köpdöste emiatt. Azt mondja; majd kisült a szeme a szégyentől, amikor az ivócimborák füle hallatára szidalmazta a piacon egy kofa, hogy nem szégyelli magát, mert a faluban a legutolsó taknyos orrú kölyöknek is van már nagydoktorija, neki meg csak két kicsije van, ami nem ugyan az, mintha egy nagy lenne. A neje is válni akar tőle, mert neki (a havernak) kicsije van, a szomszéd Józsinak meg nagy. (Mármint doktorija)
El is határozta, hogy gyorsan ír egy nagydoktori disszertációt, a „Subraktív aspirációk degenerativ inspirációinak lineáris és kontraszelektív aberrációjáról”, különös tekintettel az útszéli „szűzlányok” téli munka beosztására és rumadagjára.
A dolgozatot latinul akarja megírni, mert az egyetemi szenátusban remélhetőleg senki nem beszéli ezt a nyelvet anyanyelvi szinten és így nem találhatnak majd benne hibát. Igaz, latinul Ő sem tud, de a téma ezt nem is igényli.
Azt állítja ez a vadbarom (mármint a haver), hogy Ő már egyszer írt egy hasonló szakdolgozatot, aminek azt a címet adta, hogy: A napszelek süvöltésének politikai befolyása a füstölt lazacok urbánus többségére, a rokokó kortól a kiegyezésig. Alcímnek pedig: Mitől büdös a tápos csirke, ha tollával együtt főzzük, becsukott szakácskönyv és ablak mellett.
Sajnos, mielőtt beadta volna elbírálásra a Verne-regény vastagságú írást, valaki „pofán csapta” a fiókjából és még aznap begyújtották vele a disznópörkölőt. Pedig - mint mondja - az egész dolgozatot celofán-papírra írta, hogy haladósabb legyen. Így, az egyik oldalra írt szöveg a másik oldalt is jól láthatóan kitöltötte. Csak, azt nem balról jobbra, hanem jobbról balra kellett olvasni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése