Ez az írás, Kocsis Katalin, a színek lélektani hatását taglaló sorozatának az első része, amely a pirosat vizsgálja meg alaposan, néhány festményem példáján keresztül. A szín egy agyban keletkezett érzet, az agy reakciója a fényre. Sir Isaac Newton 1666-ban felfedezte, hogy a prizma a fehér fényt a színspektrum különböző színeire bontja. Minden színnek más és más a hullámhossza, ennek megfelelően a különböző színek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. A szivárvány színeit nevezzük spektrumszíneknek. Nem spektrális színeknek azok a színeket hívják, amelyek nem fordulnak elő a szivárványban (barna, rózsaszín, ezüst, arany stb.). Azokat a színpárokat, melyek tagjait egymással összekeverve fehéret eredményeznek, komplementer színeknek nevezzük. Ezen kívül még természetesen sokféleképpen csoportosíthatók a színek. A színeknek már az ókori kultúrában is különleges szerepe volt. Szimbolikus tulajdonságokat: erőt, rontást vagy gyógyítói képességeket tulajdonítottak nekik. Azó
Amiről nem érdemes hallgatni!