A témával foglalkozó előbbi írásom cáfolatára az egyik barátom a saját portálján, egy a valentin-nap jelentőségét tudományosan taglaló írást tett közzé. Elolvasva beláttam, hogy nekem is haladnom kell a korral és nem vonhatom ki magamat az angol-szász hatások alól. Valentin nevű cimbora ugyan a környékemen sincs, per szekundum szerelmes sem vagyok ennek ellenére „megünneplem” ezt a napot! Ezért már be is szereztem a Cupido-szárnyakat meg a rózsaszín hegyű nyilakat. Alig várom, hogy lövöldözhessek! Jobb híján a nejem háta lesz a céltábla. Mondtam is az asszonynak: Virágot nem veszek, mert méregdrága, de helyette február 14-én nem verlek meg egyszer sem! Inkább azalatt shoppingolunk egyet. 15-én majd pótoljuk. Az idióta szomszédom meg azzal állt elő, hogy a tavalyi valentin-napról megmaradt 3-4 nyílvesszeje és szeretné az én feleségemre kilőni mindet, mert az övé olyan csúnya, hogy a puskagolyó is visszafordul félútról, ha meglátja a menyecskét. Nem mentem bele az üzletbe, mert nem sz
Amiről nem érdemes hallgatni!