Felhők jönnek és maradnak, búsak mint egy rabmadár. Ami marad majd utánuk, a nyirkos napok, meg az ár. Kémleljük az eget folyton, van-e jó nap odafent. A kutyákat is kár kiverni, mert nekik is jobb odabent. Esik nappal, esik éjjel, nem csoda, hogy kivagyunk. Beöltözünk vastag cuccba, mert különben megfagyunk Hol vannak a régi nyarak, már nem is tudjuk milyen az. Amikor a nap volt az úr s’ nem a „zima”! Nem igaz? De vigasztal a felismerés, hogy borúra is jöhet nyár. Szál gatyában szaladgálni, a magamfajta erre vár. Az sem baj ha izzadunk, mint sült tarja a parázson. Húzz el ború más vidékre, mert besokalltál a nyáron! *
Amiről nem érdemes hallgatni!