búsak mint egy rabmadár.
Ami marad majd utánuk,
a nyirkos napok, meg az ár.
Kémleljük az eget folyton,
van-e jó nap odafent.
A kutyákat is kár kiverni,
mert nekik is jobb odabent.
Esik nappal, esik éjjel,
nem csoda, hogy kivagyunk.
Beöltözünk vastag cuccba,
mert különben megfagyunk
Hol vannak a régi nyarak,
már nem is tudjuk milyen az.
Amikor a nap volt az úr
s’ nem a „zima”! Nem igaz?
De vigasztal a felismerés,
hogy borúra is jöhet nyár.
Szál gatyában szaladgálni,
a magamfajta erre vár.
Az sem baj ha izzadunk,
mint sült tarja a parázson.
Húzz el ború más vidékre,
mert besokalltál a nyáron!
*
Megjegyzések
Megjegyzés küldése