Néhány hónapja annak, hogy a népszerű operaénekest, Plácido Domingot, 70. születésnapjára egy gálakoncerttel lepték meg tisztelői. A koncerten ajándékként egy kortárs „mű” is elhangzott. A zenészek a mű részeként, prüsszögtek, kolompoltak, autó-felnit ütögettek, huhogtak a közönség és az ünnepelt nagy örömére. (Igaz, a „mű” hallatán én is könnyesre röhögtem magamat.)
Látva ezt az elsöprő sikert elhatároztam, összehozok egy kortárs zenekart. Igaz, semmi képzettségem és tehetségem nincs hozzá, de ehhez nem is kell - ugyanúgy, mint a „kortársfestészethez”. Lényeg, hogy a „muzsika” a kor szellemét idézze.
Koncertet már holnap este akarunk tartani, mivel itt (a kortárs-zenészeknél) nincs szükség zenekari próbákra. Sőt, az kifejezetten ártalmas lehet! (Még majd, tévedésből valamiféle dallamot és harmóniát hoznánk ki a „szerszámokból”, amitől rögtön meg lehetne kérdőjelezni a „kortársiasságot”.)
Ki is néztem már néhány tehetséget, hangszerfajták szerint.
Rézfúvósoknak, P. Géza és barátai jelentkeztek. Ők már rengeteg rezet megfújtak és azt mondták, szívesen ott lesznek az előadáson - ha addigra kiengedik őket.
Fafúvósoknak, J. Zoltánékat hívtam. Ők még „ráérnek” és éppen most hangolták fel a láncfűrészeiket. Rendszeresen gyakorolnak. Tegnap hajnalban is megfújtak vagy nyóc köbmétert.
Ütősöket a REBISZ-től kapunk kölcsön. Bár ők, a 2006-os őszi nagy koncertjük óta keveset léptek fel, 2010-óta pedig csak egyszer-kétszer, viszont sokan vannak. Egy „zenerajongóra” 10-15 is jut belőlük.
Bőgősnek néhány devizahiteles jelentkezett. Kikötésük, hogy elsőnek hitelezőik nótáját húzhassák el alaposan, klasszikus stílusban.
Elsőhegedűs anyagi okok miatt nem lesz, csak második (ha, addigra azt is el nem lopják tőle).
Az üstdobokra is P. Gézáék tartanak igényt, mivel azok is rézből vannak. Zongorára és hárfára pedig, J. Zoltánék fenik a (fűrész)fogukat, mert híre járt, hogy azok meg fából készültek. Bár, a fekete zongorát nem igen kedvelik a fekete füstje miatt. Sajnos a fehér zongora meg ritka, mint az ugyanilyen színű varjú.
Mivel nemcsak instrumentális műveket tervezünk előadni, két énekest is beszerveztem.
Szomszédom lesz a tenor, akinek egy deka ritmusérzéke sincs és kottát is csak a helyi kántor hóna alatt látott. Énektehetségére jellemző, hogy a kocsmában, ahol 6-7 feles után rendszerint x-faktoros slágereket szokott bömbölni (helyes angolsággal), a bor is megsavanyodik percek alatt (ha Ő rákezdi). Az ivócimborák szerint is, ez egy igazi kortárs énekes!
Szopránnak meg ott lesz a haverom anyósa, aki a magas C-t is simán ki tudja préselni magából, csak egy skorpiót kell telepíteni a papucsába. (A sárgábbik fajtából!)
A koncertet ingyenesre tervezzük, mert a forint ingadozása miatt a pénztárosunk nehezen boldogulna a bankókkal. A múltkor, amikor az utcán talált egy ötvenest, sajnos ott kellett hagynia, mert az annyira ingadozott, hogy többszöri próbálkozásra sem sikerült neki felmarkolni. Mindig mellényúlt, mint mulyagyerek a nászéjszakán - áramszünetkor.
Látva ezt az elsöprő sikert elhatároztam, összehozok egy kortárs zenekart. Igaz, semmi képzettségem és tehetségem nincs hozzá, de ehhez nem is kell - ugyanúgy, mint a „kortársfestészethez”. Lényeg, hogy a „muzsika” a kor szellemét idézze.
Koncertet már holnap este akarunk tartani, mivel itt (a kortárs-zenészeknél) nincs szükség zenekari próbákra. Sőt, az kifejezetten ártalmas lehet! (Még majd, tévedésből valamiféle dallamot és harmóniát hoznánk ki a „szerszámokból”, amitől rögtön meg lehetne kérdőjelezni a „kortársiasságot”.)
Ki is néztem már néhány tehetséget, hangszerfajták szerint.
Rézfúvósoknak, P. Géza és barátai jelentkeztek. Ők már rengeteg rezet megfújtak és azt mondták, szívesen ott lesznek az előadáson - ha addigra kiengedik őket.
Fafúvósoknak, J. Zoltánékat hívtam. Ők még „ráérnek” és éppen most hangolták fel a láncfűrészeiket. Rendszeresen gyakorolnak. Tegnap hajnalban is megfújtak vagy nyóc köbmétert.
Ütősöket a REBISZ-től kapunk kölcsön. Bár ők, a 2006-os őszi nagy koncertjük óta keveset léptek fel, 2010-óta pedig csak egyszer-kétszer, viszont sokan vannak. Egy „zenerajongóra” 10-15 is jut belőlük.
Bőgősnek néhány devizahiteles jelentkezett. Kikötésük, hogy elsőnek hitelezőik nótáját húzhassák el alaposan, klasszikus stílusban.
Elsőhegedűs anyagi okok miatt nem lesz, csak második (ha, addigra azt is el nem lopják tőle).
Az üstdobokra is P. Gézáék tartanak igényt, mivel azok is rézből vannak. Zongorára és hárfára pedig, J. Zoltánék fenik a (fűrész)fogukat, mert híre járt, hogy azok meg fából készültek. Bár, a fekete zongorát nem igen kedvelik a fekete füstje miatt. Sajnos a fehér zongora meg ritka, mint az ugyanilyen színű varjú.
Mivel nemcsak instrumentális műveket tervezünk előadni, két énekest is beszerveztem.
Szomszédom lesz a tenor, akinek egy deka ritmusérzéke sincs és kottát is csak a helyi kántor hóna alatt látott. Énektehetségére jellemző, hogy a kocsmában, ahol 6-7 feles után rendszerint x-faktoros slágereket szokott bömbölni (helyes angolsággal), a bor is megsavanyodik percek alatt (ha Ő rákezdi). Az ivócimborák szerint is, ez egy igazi kortárs énekes!
Szopránnak meg ott lesz a haverom anyósa, aki a magas C-t is simán ki tudja préselni magából, csak egy skorpiót kell telepíteni a papucsába. (A sárgábbik fajtából!)
A koncertet ingyenesre tervezzük, mert a forint ingadozása miatt a pénztárosunk nehezen boldogulna a bankókkal. A múltkor, amikor az utcán talált egy ötvenest, sajnos ott kellett hagynia, mert az annyira ingadozott, hogy többszöri próbálkozásra sem sikerült neki felmarkolni. Mindig mellényúlt, mint mulyagyerek a nászéjszakán - áramszünetkor.
Szuper, még mindig a régi vagy!! Örülök a törhetetlenségednek.
VálaszTörlésÖlel egy balatoni öregasszony