Ugrás a fő tartalomra

A szoknya

Az alábbi eset valóban megtörtént. Az „elszenvedője” egy régi barátom, akinek a Balaton partján van egy teniszpályája, vízparti klubházzal, mellette egy szörf- és vízibicikli kölcsönzővel. A haver jó kondiban lévő, sportos figura, ám kissé már pocakos, enyhén tokás, egy nagy, szőke harcsabajusz tulajdonosa, és ha valaki felbosszantja, utánozhatatlanul bárgyú tekintete tud lenni. (De csak, akkor!) Ha ideges, úgy káromkodik  mint egy béres. Egyébként áldott jó ember. Télen sízőket oktat az Alpokban, nyáron meg tenisz- és szörfoktatással foglalkozik Zamárdiban. 
A rekeszizmokat sem kímélő történetet teljesen felháborodva, magából kikelve mesélte el nekem, mondván: neki mindig csőstül jön a baj, és ő milyen szerencsétlen, milyen peches, és még a csecsszopók is ellene esküdtek össze! 

Na szóval: 
Néhány éve, a nyár kellős közepén, az egyik hajnalon arra ébredt, hogy zörög az állványra rakott vízibicikli. Kiugrott az ágyból, odarohant a nyitott ablakhoz, és látta, hogy egy alak éppen akkor huzigál le egy vízibiciklit a helyéről. Gyorsan magára akarta kapni a gatyáját (éjszakánként a nagy melegre való tekintettel rendszerint anélkül aludt), de a szoba sötétjében és a beléje állt ideg miatt azt nem találta, így a felesége bokáig érő, gumis derekú, rózsás szoknyáját kapta magára nagy hirtelen. Ez akadt a kezébe. A zajra ugyancsak felébredő segédje is kirohant a partra vele együtt. Mindketten beugrottak a vízbe, ők is lehúztak egy járgányt, felpattantak rá, és üldözőbe vették a lopót, aki már mintegy száz méternyi előnyre tett szert, és a tihanyi nádasok felé vette az irányt.
Egy kilométernyire sem távolodtak el a zamárdi partoktól, amikor a „segéd”úrnak inába szállt a bátorsága, és nemes egyszerűséggel közölte, hogy ő visszamegy inkább gyalog. Itt még leérhet a lába a talajra. Így a barátomnak egyedül kellett az üldözést folytatnia.  
Már csak néhány méter előnye volt a zsiványnak, amikor Tihanynál eljutottak egy horgászstégig. A fickó föl a stégre, ő meg utána. Remélte, hogy a manusz nem tud majd sokáig futni, mert már „kitekerte” magát a vízibringán, de tévedett. Az be a házak közé, ő meg szorosan a nyomában. Ott kergetőztek lihegve már egy félórája a lejtős utcákon (az enyveskezű egy szál fürdőgatyában, ő meg félmeztelen, rózsás szoknyában, mezítláb, harcsabajusszal), amikor az egyik kis utca elején feltűnt egy rendőrautó. Négy rendőr ugrott ki belőle, a fújtató gazember meg odarohant hozzájuk, és azt kiabálta, hogy ez a pedofil állat hajnal óta üldözi őt a szerelmével, úgyhogy éppen idejében jöttek a biztos urak. 
Az egyik rendőr fel is szólította – mármint a havert, hogy tegye hátra a két kezét, mert meg akarja bilincselni. Tizenöt-húsz percbe telt, amíg el tudta hitetni a zsarukkal, hogy ő a sértett, nem pedig amaz. Erre az egyik rendőr (amelyik a négy közül a leggyorsabb észjárásúnak nézett ki), a hatóság félrevezetéséért és lopás megalapozott gyanúja miatt, a tolvajra tetette a vasat. Ekkor már jó magasan járt a nap, és többen odacsődültek a környékről röhögni. A cimbora mondta is a rendőröknek, hogy nem lehetne-e ezeket a vihogó parasztokat elkergetni innen a francba, mit röhögnek ezek itt rajta. Erre az egyik fakabátos halkan odaszólt a mulatozóknak: 'Oszoljanak, emberek, nincs itt semmi látnivaló!' 

Miután mindkettőjük adatait felvették (bemondásos alapon), a cimbora el akart köszönni a zsernyákoktól, hogy visszamenjen a vízijárgányokhoz, de azok azt mondták, hogy előbb be kell mennie velük a füredi kapitányságra, mert itt egy tettenéréses lopás alapos gyanúja forog fenn, ezért jegyzőkönyvet kell felvenni, és a feljelentést is meg kell tennie. Erre azt mondta nekik, hogy ő úgy látja, a rendőrautó csak ötszemélyes, az egyenruhások meg a zsivánnyal együtt éppen öten vannak, ezért ha lehet, kimaradna a füredi utazásból. Erre a legfiatalabbnak kinéző rendőr azzal az ötlettel állt elő, hogy majd valaki beleül a másik ölébe, és így minden OK. Erre a haver azt javasolta, hogy a legvékonyabb közeg vegye ölébe a tolvajt, mert őt, ez a genya egyszer már úgyis megrágalmazta pedofíliával. Meg aztán Ő – mármint a haver - amúgy is kövér, meg nagy darab, meg szoknyában is van és félő, hogy ez a rohadék emiatt Füredig nem tudna nyugton maradni. 
A rendőrök ezt azzal hárították el, hogy sajnálják, de nem kelthetik azt a látszatot, miszerint a rendőrség kebelén hordozza a bűnözőket, ezért legjobb ha a szoknyás úr ül alulra, az elkövető úriember meg az ölébe. 
Így autóztak vagy ötven métert, amikor a haver szólt a sofőrnek, hogy azonnal álljon meg, mert a zsivány hátrabilincselt keze pontosan az ő pöpösénél van, és ezt nem hajlandó eltűrni tíz kilométeren keresztül. A tolvaj meg azért rimánkodott ugyanakkor, hogy rá meg terítsenek már valamit, mert ki nem állja, ha valaki ráliheg a meztelen hátára. 
Amikor beértek a városi kapitányságra, a helyzet tovább rosszabbodott. Az előtérben, ahol várakozni kellett, rengetegen voltak. Egy ülőhely volt üres, amire a nyavalyás rendőr a megvasalt gengsztert ültette. Így az a helyzet állt elő, hogy a haver meg a zsaru ácsorgott, a csirkefogó meg a kényelmes fotelben pöffeszkedett. (Még az asztalon talált újságot is volt pofája olvasgatni!) A bajt - és az égést - csak tetőzte, hogy egy drogos külsejű fiatal át akarta adni a cimborámnak a helyet, de a mellette ülő „szegecselt” fülű haverja visszarántotta őt a padra, azzal a dumával, hogy ez nem egy igazi lotyó, hanem csak egy imitátor. 
Egy négy év körüli kis srác meg lekászálódott az anyja térdéről, odaállt a haver elé, egy ideig nézegette őt szótlanul, majd az anyjához fordulva hangosan megkérdezte, hogy a néninek miért van ekkora bajusza, és miért pisilt be a néni, merthogy a szoknyája is vizes? És.... De nem tudta folytatni, mert a muterja egy enyhe taslival elhallgattatta. Egy félóráig hallgatták utána a gyerek bömbölését. 

Körülbelül negyven perces várakozás után megtörtént az adminisztráció. Amikor végeztek, a vizsgálótiszt azt mondta, hogy most már el lehet menni. A barátom ragaszkodott hozzá, hogy legalább odavigyék vissza autóval, ahonnan elhozták őt. De a rendőrtiszt segítségként csak azt tudta elintézni, hogy egy másik rendőrautó a legközelebbi buszmegállóig elvigye. A nyomozó a saját zsebéből adott neki buszjegyre valót. 
Amikor meg a buszra fel akart szállni, a sofőr előkapta a mobilját, és hívta a rendőrséget, ahonnan megnyugtatták, hogy a szoknyás úr veszélytelen és szállítható. A huzavona miatt a menetrendhez képest öt perccel később indult a busz. A buszon alig volt ülőhely. A haver le akart ülni egy öregasszony mellé, de az sipákoló hangon azt kiabálta, hogy ha nem megy el mellőle, akkor a nála lévő ételhordóval fejbe veri. Balatonfüredtől Tihanyig a busz közepén kellett állnia, miközben vigyorogva mustrálgatták az utasok. A révnél leszállt, ott meg az éppen beérkezett komp német utasai kezdték el veszettül fotózgatni. Ketten még utána is szaladtak. Az egyik egy öt euróst akart a kezébe nyomni. 
Nagy nehezen megtalálta azt a stéget, ahol a két vízibringája „várakozott”. Szerencsére a szomszéd stégen egy horgász múlatta az időt, aki nagy könyörgésre adott neki öt-hat méternyi vastag damilt, amivel visszavontatta a majdnem ellopott vízibicaját a zamárdi partok közelébe. A tó közepén a vízi rendőrök is megállították, de mivel azok ismerték, és ő vázlatosan elmondta nekik az addig történteket, a röhögéstől fuldokolva csak annyit kérdeztek tőle, hogy akkor most ami rajta van az a legújabb fürdőszoknya divat, vagy csak egy közönséges vízi-pongyola. 

Amikor a part közelébe ért, rádöbbent, hogy nem mehet ki a partra, mert a strandon az ismerősök – az ellenségei meg még inkább - agyon röhögik magukat, ha meglátják. Ezért még látótávolságon kívül beleereszkedett a vízbe, és a két vízibiciklit maga előtt tolva araszolgatott előre. Remélte, hogy valaki majd csak arra téved, akivel kiüzenhet majd a nejének, hogy hozzon be a vízbe egy fürdőgatyát neki. A délutáni nagyobb UV sugárzás miatt azonban a strandolók a fák alatt hűsöltek, szinte senki nem volt a vízben. A segítője is békésen szunyókált egy nyugágyban - egy deka forgalom nem volt - észre sem vette, hogy megérkezett a főnök, és kényszerűségből a külső vizeken dokkol. 
Viszonylag hosszú idő elteltével egy kamaszgyerek bóklászott arrafelé, akit nagy nehezen közelebb csalogatott, és megkért arra, menjen oda és beszéljen a vízibiciklis kollégával kint a parton, hogy küldjön már be neki egy fürdő nacit. A hülyegyerek meg a szomszéd vízibiciklishez ment oda tévedésből, aki azt mondta a kölyöknek, hogy esze ágában sincs segíteni azon a fazonon, mert addig jó, ameddig a konkurencia a vízben rohad. 

................................................ 

A forró nyári nap meg tűzött ezerrel! 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések:

A proli, mint olyan

A proletariátus (latin proles „utód” szóból) kifejezést az alsóbb társadalmi osztály megjelölésére használják (tagjai a „proletárok”, röviden „prolik”). Eredeti meghatározásban azok az emberek, akik nem rendelkeznek vagyonnal. / Wikipédia / De, csak az eredeti „meghatározásban” !!!   Ma már mindenki tudja, hogy a proli mibenlét, nem vagyon, hanem mentalitás kérdése, szellemi, jellemi kategória. Lehet egy nincstelen szegény is talpig nagyszerű úriember - a szó nemesebb értelmében és egy többszörös milliomos újgazdag, vagy egy jól kereső, magas beosztású politikus is lehet ócska proli, ringy-rongy senkiházi, ha olyanok a belső tulajdonságai. Mert: A prolinak nincs szégyenérzete. Rávehető mindenre, meg annak az ellenkezőjére is. Befolyásolható, uszítható és tovább hülyíthető. A prolinak nincs nemzettudata. Majmol mindent, ami idegen. A nemzete történelmét elferdítve ismeri és terjeszti. Nemzete himnuszát nem énekli, jó esetben közömbös pofával, kénytelen - kelletve

Hogyan tehetjük a válogatott futballcsapatunkat eredményesebbé?

1.) Gondosan válasszuk meg leendő ellenfeleinket!!!  A szűkös kínálat a következő: Grönland, Antarktisz, Vatikán, Nauru, Tuvalu, Marshall-szigetek, esetleg a Seychelle-szigetek. 2.) Érjük el a FIFA-nál, hogy – a hátrányos futballhelyzetünkre való tekintettel – a saját kapunkat 10 centivel az ellenfél kapuja mögött helyezhessük el, komoly fejtörést okozva ezzel az ellenfél csatárainak, mert így csak a saját kapujukon keresztül tudnák a mi kapunkba juttatni a labdát. Mindig öngólt kellene rúgniuk ahhoz, hogy nekünk is gólt rúghassanak. Így a legrosszabb eredményünk is csak a döntetlen lehetne.  3.) Ha a 2. pontban felvetett megoldás nem kivitelezhető, akkor legalább azt engedjék meg, hogy a kapunk a saját gólvonalunktól legalább egy méterrel hátrább kerüljön. Így a gólvonal alapvonallá alakulna át, és a labda azon túljutva nem középkezdést eredményezne, hanem kirúgást. A nyavalyás ellenfél meg csak nézne, mint kóbor kutya a küszöbön.  4.) A csapatunk felszerelésén is változt

Rénszarvas

- Adjon az Isten, Jani bá! Azt beszélik a faluban - miközben könnyesre röhögik magukat az emberek, hogy vadászni volt a messzi északon, és jobb híján ártatlan házi állatokat tetszett puskavégre keríteni. Azt mondják, hogy egy háziasított Rudolf nevű rénszarvas is a gyanútlan áldozatai között van. Úgy hírlik, hogy szegény pára annyira szelíd volt, hogy mit sem sejtve oda akart menni Jani bához, mire maga váratlanul lepuffantotta, mint egy veszett kutyát. Szegény, ott azon nyomban eldőlt, mint a krumplis zsák. De ez még semmi! Rá is tetszett térdelni a nyakára, és büszkén fényképezkedett, mint Kittenberger Kálmán annak idején Afrikában - a többmázsás elejtett hím oroszlánokkal. (Annyi különbséggel, hogy ő soha nem térdelt volna rá egy elejtett állat nyakára sem – tahó módon.) Meg aztán, annak ellenére, hogy a nyakán térdelt a jószágnak, nem tetszett észre venni a fülére rögzített krotáliát (bilétát), ami szegény Rudinak a házi „rendszáma” volt. Ilyen alapon, valamelyik jász, vagy csong

A TÉLI "TERMÉS" NÉHÁNY DARABJA II.

Csendélet és vadász-témájú képek. VIRÁG CSENDÉLET - 50x40 cm. Olaj VADDISZNÓK IX. - 50x70 cm. Olaj HAJNALI ZSÁKMÁNY - 50x70 cm. Olaj VADDISZNÓK X. - 50x70 cm. Olaj ERDEI IDILL - 50x70 cm. olaj CSENDÉLET MAGDIKÁNAK - 50x40 cm. Olaj

Középkorban

- Ó, nagy királyom, engedd meg, hogy hason csúszva cserkésszem be a lábfejedet, és alázatosan nyaljam le róla az út porát – hűségem jeléül!  - OK, de ugye, te, koszos szolga, nem a "zsúrpubi" nevű trónkövetelőnek vagy az ügynöke? A szemed sem áll jól!  - A szemem azért nem áll jól, felséges nagyuram, mert méltóztattál katonáiddal kinyomatni az eredetit, ami miatt most az üvegszemeimmel vagyok kénytelen bámulni az uralkodói nagyságodat.  - Áh, most már emlékszem! Te vagy az, akit nem hagytunk az út szélén. Katonáim gúzsba kötve vonszoltak be a palota udvarára, hogy azután (a csőcselék szórakoztatására) 200 botütéssel leverjék rólad a hitelre vásárolt, hamisított farmergatyádat és az Adidas-nak hitt, szakadt bocskorodat is.  - Igen, én voltam az, akit ekkora kegyben méltóztattál részesíteni. Talán soha sem tudom meghálálni neked ezt a nemes gesztust! Családom, rokonaim, felebarátaim (azért fele, mert feleannyi eszük sincs, mint egy búgócsigának), mélyen meghajolnak u

valentin-NAP

valentin harcos, teljes fegyverzetben A rendszerváltásnak nevezett össznépi hipnózis óta ezernyi módon próbálják az arra alkalmas egyedeket a mély-hülyeség állapotában tartani vagy odajuttatni. Az egyik ilyen (import) maszlag a valentin-nap. (A másik meg a „halloween”, de erről majd később). Húsz éve erőltetik ennek a magyar hagyományoktól teljesen idegen, agyament marhaságokkal teletűzdelt bohócnapnak az elfogadtatását a magyar néppel, nyilván abból a megfontolásból, hogy a régi magyar szokásokat, hagyományokat, ünnepeket a feledés homályába taszítsák. Így is lehet a nemzettudatot gyengíteni, a hagyományokban is gazdag gyökereket elsorvasztani. Hogy miért is gyomorforgató, de mindenképpen röhejes az egész? 1.   Országunkat egy vagy maximum kettő Valentin lakja, ami ugye nem igen indokol ekkora fesztivált. Igaz, annak idején is kevés Sztálin nevű cimbora futkosott az utcákon idehaza, de „joszif” napon mégis kötelező volt örömködni mindenkinek. 2.   Mi az, hogy szerelmesek napj

A piros madár

Az alábbi képelemző tanulmány KOCSIS KATALIN munkája. 2008. Érdemes elolvasni! I. Művész korszakai, a munkásságára ható irányzatok, stílusa   Kocsis Katalin A művész munkásságát három, általa rokonszenvesnek tartott irányzat befolyásolta – a naturalizmus, a szürrealizmus és a realizmus. Ezek nem egymást követően, hanem sokszor egymással párhuzamosan is megjelentek festészetében – attól függően, hogy éppen melyik témához, melyik passzol a legjobban. A vadász és tájkép témáknál a naturalizmust szereti követni, a figurális és akt képek esetén a realizmust, míg az allegorikus témák esetén könnyen elkalandozik a szürrealizmus felé, ahol a képi meditáció sarkalhatja a nézőt. Vagyis nála nem a külső hatások szabják meg az irányzat megválasztását, uralkodását, hanem a kép mondanivalója, témája.     A stílus - az természetesen, mint minden művész esetében -, egyéni. Egy festő stílusát mindig az ecsetkezelés, a színvilág, és a képszerkesztés összessége adja meg. Ugyan kismértékben az é

Evolúció II.

Legutóbb ebben a témában a legilletékesebbel, mindannyiunk ősapjával (vagy ősanyjával) beszélgettem – egy 4,5 milliárd évet tisztességben megért mikroorganizmussal – aki segített megérteni a földi élet kialakulását, annak minden fonákjával együtt. Most megint eszmét cseréltünk, de a „történet” egyszerűbb kérdéseit feszegettem csak. Ebből ért a magamfajta – meg a nem magamfajta is.  Őspapi! Mondj valamit a tyúk és a tojás keletkezéséről, melyik látta meg először a napvilágot? (No meg a fazekat vagy a rántottás serpenyőt!)  A kérdés eleve elhibázott, mert nem számol egy harmadik szereplővel, a kakassal. Ha nincs kakas, nincs szaporodásra alkalmas tojás sem. Tehát nemcsak a tyúknak, de a kakasnak is elő kellett jönnie a semmiből, ráadásul ugyanakkor, mert ha elkerülik egymást időben és térben, akkor nincs „lamúr”, sem kis tojáska. Egyébként felháborító ez a feminista hozzáállás, ahogyan megpróbálják egyesek elhallgatni az egyik renitens leszármazottam szerepét ebben az „ügyben”. Ped

A festészetről szavakban

Az alábbi írást, mint interjú-alany adom közre , hátha vannak benne használható gondolatok. (KutMagazin 2008. október 11.) Beszélgetés Gergely Árpád festõmûvésszel   Szász István Szilárd (Szisz): Hogyan határozná meg önmagát egy bõvített mondatban? Gergely Árpád (G.Á.): Realista, szürrealista és naturalista autodidakta festõ és grafikus vagyok, aki néha szívesen kalandozik el az impresszionizmus ,,tájaira" is, ha a téma és a megrendelõ úgy kívánja. Baráti köreimben ragaszkodom a ,,semmilyen díjas ecsetforgató" címhez. Szisz: Mikor és hogyan került kapcsolatba a festészettel? G.Á.: Ez az egyik legnehezebb kérdés! Minden olyan ember, akit a sors az erre való hajlammal áldott meg (mármint ami a rajzkészséget illeti), az szinte már dedós korban kapcsolatba kerül ezzel a ,,mûfajjal", amitõl soha nem tud, de nem is akar szabadulni. A rajz és a festészet, gyermek és felnõttkorom kellemes élményei közé tartoznak, ami kapcsán hál' Istennek bõven voltak és vannak sikeré

Színek jelentéstartalma a pszichológia szemszögéből II.

Kocsis Katalin, a színek lélektani hatását elemző sorozatának a második része, amely a  zöldet  vizsgálja meg alaposan, egy-egy festményem példáján keresztül. Zöld A férfiak előszeretettel használják a zöldet és a kéket, mivel hideg, letisztult színek. Ezek amellett, hogy nyugalmat sugallnak, férfias színnek számítanak. A zöld a természetnek - tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.  Szimbolizálja a fejlődést, harmóniát és a termékenységet. Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika. Erős érzelmi összefüggés van a zöld szín és a biztonság között, mivel a zöldnek nagyszerű nyugtató ereje van (kórházak). A legpihentetőbb szín az emberi szem számára. A színskála "közepén" áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmeneti