Gergely Árpád blogja

Ez az írás, Kocsis Katalin, a színek lélektani hatását taglaló sorozatának az első része, amely a pirosat vizsgálja meg alaposan, néhány festményem példáján keresztül.   A szín egy agyban keletkezett érzet, az agy reakciója a fényre. Sir Isaac Newton 1666-ban felfedezte, hogy a prizma a fehér fényt a színspektrum különböző színeire bontja. Minden színnek más és más a hullámhossza, ennek megfelelően a különböző színek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. A szivárvány színeit nevezzük spektrumszíneknek. Nem spektrális színeknek azok a színeket hívják, amelyek nem fordulnak elő a szivárványban (barna, rózsaszín, ezüst, arany stb.). Azokat a színpárokat, melyek tagjait egymással összekeverve fehéret eredményeznek, komplementer színeknek nevezzük. Ezen kívül még természetesen sokféleképpen csoportosíthatók a színek. A színeknek már az ókori kultúrában is különleges szerepe volt. Szimbolikus tulajdonságokat: erőt, rontást vagy gyógyítói képességeket tulajdonítottak nekik. Azó

Riporter (R): Képviselő Úr, mi Önnek a munkaköri feladata, ott a parlamentben? Képviselő (K): Hát, ö, ő, a gombnyomogatás! (Természetesen a bulvársajtó böngészése, a laptop játék és a keresztrejtvény fejtegetésen kívül.) R: Hány gombot kell kezelnie egyszerre? K: Ö, ő… Egyszerre csak egyet.  Nem zongorabillentyű ez, vagy Ctrl+C, hogy kettőt is lehessen nyomogatni egy szuszra! R: Akkor úgy kérdezem, hány gombra kell odafigyelnie? K: Csak arra, amelyiket éppen le akarom nyomni. A másik gomb nem szabad, hogy lekösse a figyelmemet, mert akkor nem tudok eléggé koncentrálni az egyikre. A plusz szellemi munka, nincs megfizetve. R : Az érdekelne, hogy összesen hány gomb van maga előtt? K: Ez attól függ, hogy cipzáras-e a dzsekim vagy gombos, egysoros vagy kétsoros öltöny van-e rajtam, van-e előttem laptop, vagy nincs. A két szavazógomb a padon, csak többletmunkát jelent, amiért érthető a kimerültségünk. Tegnap is ki voltam borulva, mint a kofaszatyor. R: Hogyan tudja megkülönböztetni a

Azt mondja az egyik haverom, aki három hete jött ki az előzetesből (ugyanis az anyósa elintézte a bíróságon, hogy ne azután csukják be a vejét, ami után az laposra verte Őt, hanem előzetesen. Így mindenki jól jár. Az öreglány elkerüli az inzultust, a veje meg annyival előbb szabadul, mint amennyivel előbb bement). Na szóval, azzal dicsekedett ez a szűkagyú (habár nem lehet tudni, hogy igaz-e, mert úgy hazudik, mint a vízfolyás –  ui. előző életében politikus volt), hogy alanyi jogon megkapta az influenzát, és nagyon meg van elégedve, mert nem kellett érte sorba állni, de még adó- vagy kereseti igazolást sem kértek tőle. Másnap felhívta a telefondoktort, ahol azt mondták neki: Erre legjobb orvosság a savanyú káposzta. El is ment egy kiló káposztáért a patikába. Ott meg a patikus azonnal hanyatt dobta magát, amikor ez előadta, hogy mit akar. Úgy kellett felmosni. Amikor észhez tért, pánikszerűen bemenekült a raktárba és könyörgésre sem jött ki. Csak, akkor bújt elő amikor már a haverom