Gergely Árpád blogja

Azt mondja az egyik szomszédom (aki lusta, mint a dög), hogy el akart menni dolgozni, mert a neje kiteszi a szűrét, ha nem keres hamarosan valami munkát magának. A baj csak az, hogy egy életunt lajhár is kapkodó idegbolondnak tűnik ehhez az emberhez képest. Mivel, undorodik mindenféle fizikai tevékenységtől, kevésbé megerőltető munkára jelentkezett. Bement a rendőrségre, hogy vegyék fel Őt, fekvőrendőrnek. Ott meg azt mondták neki, hogy sajnos ezt a munkakört már reggel betöltötték, de jöjjön vissza délben, mert akkorra már biztosan lesz üresedés. Vissza is ment volna ez a hígvelejű, de a hidegfront (ami közelgett) kissé megemelte az IQ-ját és emiatt ágynak esett. Ilyenkor meleg sót szokott alkalmazni, ami lehúzza azt neki, 50 alá. A meleg sót vagy a homlokára teszi vagy a zsíros kenyérre. (A hatás ugyanaz.) Népi gyógymód még erre a nyavalyára az is, hogy ha érezzük a „bajt”, száraz gyertyalángot hordunk körbe a spájzban addig, ameddig az ott tárolt tokaszalonna meg nem

Néhány hónapja annak, hogy a népszerű operaénekest, Plácido Domingot, 70. születésnapjára egy gálakoncerttel lepték meg tisztelői. A koncerten ajándékként egy kortárs „mű” is elhangzott. A zenészek a mű részeként, prüsszögtek, kolompoltak, autó-felnit ütögettek, huhogtak a közönség és az ünnepelt nagy örömére. (Igaz, a „mű” hallatán én is könnyesre röhögtem magamat.)    Látva ezt az elsöprő sikert elhatároztam, összehozok egy kortárs zenekart. Igaz, semmi képzettségem és tehetségem nincs hozzá, de ehhez nem is kell - ugyanúgy, mint a „kortársfestészethez”. Lényeg, hogy a „muzsika” a kor szellemét idézze.  Koncertet már holnap este akarunk tartani, mivel itt (a kortárs-zenészeknél) nincs szükség zenekari próbákra. Sőt, az kifejezetten ártalmas lehet! (Még majd, tévedésből valamiféle dallamot és harmóniát hoznánk ki a „szerszámokból”, amitől rögtön meg lehetne kérdőjelezni a „kortársiasságot”.) Ki is néztem már néhány tehetséget, hangszerfajták szerint. Rézfúvósoknak, P. Géza és bará

A két haverom, akikről már írtam a Valentin nap kapcsán, azzal állt elő, hogy illedelmesen meg kéne ünnepelnünk a Halloweent, mert tavaly is kitűnően szórakoztak vele, meg mit mondanak az amcsik, ha nem majmoljuk őket szakadatlanul. Így is lemaradásban vagyunk hozzájuk képest, mert ők már régen magukévá tették a mohácsi busójárást, meg a hollókői locsolkodást.    Az egyik cimbora, amelyiknek az IQ-ja szinte mérhetetlen, azt vette az agyába, hogy az idén, az anyósát fogja ijesztgetni, mert az most hatvankilenc éves és jobb állapotban van, mint Ő, ez pedig tűrhetetlen - szerinte.  A múltkor, amikor a hátsó udvarban a kandisznó megkergette az öreglányt (a havernál szerencsére mindig van stopperóra), akkor százon, 7,2 másodpercet futott úgy, hogy a kertkaput is „csont nélkül” ugrotta.  A haver, könyörgésre sem nyitotta ki neki, mondván, nem azért zárta be, hogy most meg nyitogassa! A disznó is értetlenül nézett maga elé, mert ilyet még ő sem látott. A cimbora, meg is vette már egy héttel e