Gergely Árpád blogja

Most, hogy a divatba jött az adófajták leg elképesztőbb változatainak a kiagyalása, majd bevezetése, nekem is támadt egy-két ötletem, amivel meglehetne örvendeztetni az istenadta népet, de legalábbis annak kétharmadát, különös tekintettel azok, „okosan” leadott voksaira. Na, szóval: Vezessük be az öregségi adót! Mert mégiscsak felháborító, ahogyan ez a szerencsésen megvényült réteg dőzsöl a javakban. Némelyikük már nem bír magával. 5 dekánként veszi a baromfi párizsit (havi rendszerességgel), miközben rá sem hederít a direkt neki gyártott Pick szalámira. Pazarló életmódjukra misem jellemzőbb, mint az, hogy az utcán két-három kuka mellett is elmennek úgy, hogy bele se néznek. A rongyrázóbbak pedig attól sem riadnak vissza, hogy a macska szájából is kivegyék az egeret. Vezessük be a madáradót! Aki megengedheti magának azt, hogy a háza tetejére szálljon egy veréb, az fizessen, mint a huszártiszt! Aki meg pazarol és nagyobb madarat hagy a háztetőn turbékolni, ne adjisten kere

Azt mondja az egyik haverom, akinek két kisdoktorija is van, hogy az egyik kisdoktoriját, egy Kis nevű ügyvédtől vette (ezért kis-doktori az csak), a másikat meg a Sándor palota előtt találta egy kukában. Azóta is bánja, hogy ennek a Kis nevű, seggen ülő hétpróbásnak a doktorijára alkudott meg, mert másnap szóltak neki, hogy egy bizonyos Dr. Nagy is eladná a doktoriját ráadásul olcsóbban, mint ahogyan Ő vette azt Kis doktortól.  Aznap éjszaka nem is aludt egy dekát sem, mert úgy felzaklatta a tudat, hogy fele pénzért (a kisdoktori helyett) most nagydoktorija is lehetne.  A faluban többen is kiröhögték, hogy ezért a doktorrövidítést a neve elé, csak kisbetűvel írhatja. A vénasszonyok is rajta köszörülik a nyelvüket az eset óta és volt, amelyik meg is köpdöste emiatt. Azt mondja; majd kisült a szeme a szégyentől, amikor az ivócimborák füle hallatára szidalmazta a piacon egy kofa, hogy nem szégyelli magát, mert a faluban a legutolsó taknyos orrú kölyöknek is van már nagydoktorija, ne