Gergely Árpád blogja

Díjat osztunk haveroknak, csókosoknak eleget, Kirekesztett „rossz fiúknak”, hideget és meleget Puszi-pajtás jöhetsz megint, zsetonért és maniért Dörgölődhetsz mihozzánk, mert van az a pénz, amiért ... Ha véletlenül kitüntetünk GERINCESET, HAZAFIT Csahos bandánk „toleránsan” robban mint a dinamit Visszakérjük frissiben és odaadjuk másnak azt Igyekezünk megfelelni, s' bajra rakni sártapaszt Meggondoljuk kinek osztunk hűségérmet ezután Ilyen szégyen ne törjön ránk, idehaza Pest-Budán Világ szerte piros pontot gyűjtögetünk ez ügyben Nem kell hogy a becsületünk, maradjon a kezünkben Ki a jó és ki a rossz, majd megmondják azt minekünk Elég ha a gerincünk „fáj”, ne törjük hát a fejünk Lényeg az, hogy igazodjunk a trendihez görnyedve Az a jó ha gyarmattartónk nem morog ránk förmedve A „rossz fiúk” meg bevarrt szájjal várjanak a sorukra Majd kapnak díjat posztumuszként, ötszáz éves korukra Addig is a mi kutyánknak kölyke, jó ha gyarapszik

Azt mondja a haver, hogy az anyósának - ma reggelre - annyira lecsökkent a rezsije, hogy ki kellett hívni hozzá a háziorvost. Tegnap még semmi baja nem volt az öreglánynak, ma viszont tíz százalékkal lejjebb ment a rezsi benne, ami idáig kórosan magas volt nála. Most már, nem haladja meg az infláció mértékét sem. Az orvos azt mondta neki, hogy ha még ettől is nagyobb rezsicsökkentést akar, akkor csavarja ki a összes villanykörtét a lámpákból és a villanybojlert is alakíttassa át madáretetőnek, mert hosszú lesz a tél, ne fázzanak a cinegék. A gőzölős vasalót pedig, véletlenül se használja tusoláshoz, mert emiatt vízköves lehet majd a tarkója.   A cimbora „aggódva” kérdezte a dokitól, hogy meddig tarthat ez a rezsi-csökkent állapot a mamánál. De az, semmi jóval nem biztatta vejkót. Ugyanis azt mondta, hogy a betegnek holnap délre már kutyabaja sem lesz. Az idióta ivópajtásom ezen diagnózison felháborodva, egy petáknyi hálapénzt sem adott az orvosnak, sőt a kutyákat is szabadon engedt

A csúszómászó Csúszni-mászni nem tanultam, született a tudásom Embereknél, megalázó tulajdonság a másom De nem tudok én versengeni, ilyenekkel szerintem Nem tehetek én róla, hogy hiányzik a gerincem A szajkó Jár a pofám naphosszat és körülöttem jó' idő Viszem a hírt, hozom a hírt, én vagyok a szóvivő Nyelvezetem kevés szóból és betűből nyerhető Mondandómból ő-betű és semmi más nem érthető A majom Állatkertben az a dolgom, mulattassam a népem Hiszik azt hogy celeb vagyok, ezért majom a képem Nagy az Isten állatkertje, szórakoznak is rajtam Vicces nekik, hogy a banánt a héjából kifaltam A lajhár Lusta dög a becenevem, renyheségem mérvadó A munkámat ezért aztán, nem terheli még' adó Példaképe vagyok a sok élhetetlen disznónak Nem számít az, hogy a dolgos eltartóim mit szólnak A tetű Tetűéknél az a trendi, szívjuk a vért ezerrel Nem fontos hogy a gazdatest, bír-e majd a teherrel Tetű módra élősködünk, a n

Jön a tavasz, megy a tél A természet újból él Elég volt a hidegből A sárga csekkes idegből Jó lesz majd ha nem fázunk A tavak partján pecázunk Nem kell fűtés a partra Úgy várhatunk sült halra Vigyünk sok pénzt a tóra Meg apró manit, klotyóra Felejtsük el a telet Dideregtünk eleget Süt majd ránk a napsugár Mit nekünk a benzinár Eszünk, iszunk keveset Mert nem elég a kereset Ám a víznél felejtünk A télen csak tejeltünk Fosztogattak innen-onnan Jött a „döglégy”, vajon honnan Jó lesz már napra menni A melegből ingyen venni Könnyebb lesz a sárga csekkünk De így is ki' van már a seggünk * (Elnézést a vulgáris megfogalmazásért, de ezt a rímet nem hagyhattam ki!) * *