Gergely Árpád blogja

- Jani bácsi! Hallom, vett egy nagyobbacska házat magának, aminek a nappalijában van egy helikopter-leszállóhely meg egy metrómegálló is.  - Hát már muszáj volt lépni egyet, mert az utcában én vagyok a „Jani”, és mit mondanának az emberek, ha nem adnék magamra.  - Azt is beszélik, hogy 365 hálószoba van benne, azért, hogy ne kelljen Jani bácsinak mindig ugyanazt a plafont bámulnia éjszakánként, amikor nem tud aludni - valami miatt.  - Ahogy mondod, fiam, de majd akarok még hozzátoldani egy szobácskát, ahol az anyósom meghúzhatja magát. (Meg a laposüveget is!)  - Úgy hallottam, a házhoz annyi garázs tartozik, hogy eleinte Jani bácsi azért késett el a „munkából”, mert mire megtalálta a saját autóját (valamelyikben), akkorra beesteledett.  - Ez egy valós probléma volt kezdetben. Mert ha déltájon érek be a munkahelyemre, az még oké, de este már hova a francba menjek? Nem vagyok én se kurva, se strici, hogy éjszakára járjak dolgozni!  - Hát az előbbi biztosan nem! Mi a helyzet a fede

Felhők jönnek és maradnak,  búsak mint egy rabmadár. Ami marad majd utánuk, a nyirkos napok, meg az ár. Kémleljük az eget folyton, van-e jó nap odafent. A kutyákat is kár kiverni, mert nekik is jobb odabent. Esik nappal, esik éjjel,  nem csoda, hogy kivagyunk. Beöltözünk vastag cuccba,  mert különben megfagyunk Hol vannak a régi nyarak, már nem is tudjuk milyen az. Amikor a nap volt az úr s’ nem a „zima”! Nem igaz? De vigasztal a felismerés, hogy borúra is jöhet nyár. Szál gatyában szaladgálni, a magamfajta erre vár. Az sem baj ha izzadunk, mint sült tarja a parázson. Húzz el ború más vidékre, mert besokalltál a nyáron! *