Gergely Árpád blogja

Nyakkendőben járunk lopni, A közvagyont hagyjuk kopni. Kezünk ragad, mint a kovász, Rabolj te is, ne csak pofázz! Dagadjon a zsebed, haver, Nyúlj le mindent te is, ha kell! Ne maradjon másnak semmi, Minek nekik annyit enni?! Az a jó, ha felvet a „lé”, Hát csörtess te is mások elé! Két kanállal zabálj, öreg, Hadd nézzen a bamba tömeg. Nem lőhetnek ők egyébre, Túzok helyett csak verébre. Boldogok is ettől nagyon, Jobb, ha másé minden vagyon! (Mondván!) Ezért mondom: lopjunk, komám! Rég járatom már a pofám… Addig, amíg van mit csenni, Két tányérból tudunk „enni”! (Egyszerre!) Spájzoljunk be, amíg lehet, Hogy „átvészeljük” majd a „telet”. A Bahamákon nincsen hideg, Ám itthon a nép tiszta ideg. Üres zsebű, csóró banda, Úgy kell neki, miért bamba! A hónap vége, jaj, de távol, A birka: birka - legyen bárhol! *

- Jani bá! Hallom, hogy beválasztották a nemzet cipészei közé, amiről a többi elaggott nemzet-cipésze döntött, miután megüresedett egy hely közöttük. Mivel érdemelte ezt ki?   - Hát (mi cipészek), egy alomból valók vagyunk. Így aztán természetes, hogy a cipészek a cipészek közé csak suszterokat választanak. Mit keresne ott például egy kőműves? Még az is nyomott valamicskét a latba, hogy cipéket talpaltam napi 3 órában - mielőtt meg nem vényültem.  - De hát ez vót a dóga, Jani bá! Amikor kész vót a cipe, megkapta érte a munka díját, ami után járulékot fizetett, ami miatt most nyugdíjat kap. Miért kellene azért külön hálálkodnunk, mert maga a cipészkedést választotta - valamilyen oknál fogva. Van „arca” hozzá, hogy a „nemzet cipésze” címén felmarkolja azt a kis „pízecskét” ami ezzel jár – ráadásul a semmiért?   - A nyugdíjam nem sok mindenre elég. A luxusnyaralóm rezsijét sem fedezi. A rózsadombi villám személyzetének is kell vetnem valamit, nem is beszélve a cipészeknél elvárh