Legutóbb ennek a jól kiagyalt átverő show-nak az ókori eredetéről és gyakorlatáról írtam néhány mondatot, most pedig (ugyancsak ennek) a kamu-cirkusznak az újkori, felújított változatán mélázok el ebben a rövidke írásomban. Azért a „kamucirkusz” kifejezés, mert ezt az igazitól csupán az különbözteti meg, hogy itt a közönséget „szórakoztató” „artistáknak” nincs szükségük valódi teljesítményre, különleges képességekre és lélegzetelállító produkciókra. Elég, ha bamba a közönség. A közönség meg (tisztelet a kivételnek) szeret bamba lenni. Sőt bolondul azért, hogy bamba lehessen. Van olyan „közönség”, amelyik szinte szomjazza a hülyeséget meg a hülyítést. Személyes sértésnek venné, ha az újkori átverő show-ban nem vehetne részt. No, nem mint átverő, hanem mint átvert. Ha nincs meg a napi betevő átvertsége, depresszióssá válik, és kész a vonat alá feküdni, mondván: minek éljen az ember, ha már hülyének sem nézi senki! Van olyan „közönség” is, amelyik a kamucirkusz „művészeit” szentkén
Amiről nem érdemes hallgatni!