Legutóbb ennek a jól kiagyalt átverő show-nak az ókori eredetéről és gyakorlatáról írtam néhány mondatot, most pedig (ugyancsak ennek) a kamu-cirkusznak az újkori, felújított változatán mélázok el ebben a rövidke írásomban.
Azért a „kamucirkusz” kifejezés, mert ezt az igazitól csupán az különbözteti meg, hogy itt a közönséget „szórakoztató” „artistáknak” nincs szükségük valódi teljesítményre, különleges képességekre és lélegzetelállító produkciókra. Elég, ha bamba a közönség. A közönség meg (tisztelet a kivételnek) szeret bamba lenni. Sőt bolondul azért, hogy bamba lehessen. Van olyan „közönség”, amelyik szinte szomjazza a hülyeséget meg a hülyítést. Személyes sértésnek venné, ha az újkori átverő show-ban nem vehetne részt. No, nem mint átverő, hanem mint átvert. Ha nincs meg a napi betevő átvertsége, depresszióssá válik, és kész a vonat alá feküdni, mondván: minek éljen az ember, ha már hülyének sem nézi senki! Van olyan „közönség” is, amelyik a kamucirkusz „művészeit” szentként tiszteli. A cirkuszigazgató neve hallatán meg egyenesen elalél, mint drogos gyerek a klotyón. Némelyiknek az igazgató „úr” fényképe is ott van az éjjeliszekrényén vagy az ágya felett, hogy esténként imádkozhasson hozzá – Jézus helyett.
Szó ami szó, nagy az Isten rezervátuma! Ám egy ilyen becsapós „szórakoztató” műsort még a legmegvezethetőbb „közönség” is megunna, ha a „választott” társulat nem állna elő időnként egy másik műsorszámmal. Komoly teljesítmény tőlük mindig újabb és újabb, hihető dajkamesét és parasztvakítást kiagyalni, amitől majd beájul a nagyérdemű „közönség”. Ebben oroszlánrész jut a bűvészeknek (illuzionistáknak) és a bohócoknak is. Az előbbiek a szemfényvesztés mesterei, az utóbbiak pedig az előbbiek hitelesítésében játszanak szórakoztató szerepet. Kedvelt produkciójuk egyike az, amikor a bűvész a „közönségből” kiválaszt egy oktalan példányt (vagy a teljes közönséget), és annak a szeme láttára tünteti el a karjáról lecsatolt aranyóráját. A bohóc dolga csak annyi, hogy elbagatellizálja idétlen viccelődéssel az óralopást, vagy ami még rosszabb, elhitesse a hiszékeny megkurtítottal, hogy az órája csakis az ő érdekében lett lenyúlva. Örökre! Cserébe viszont a kamucirkusz igazgatója megvédi őt a betolakodó hidegfronttól, a magas életszínvonaltól meg a Gyuri bácsi körömgombájától. (A magas életszínvonalat a bambáknál gyakran előforduló tériszony miatt tanácsos elkerülni. A statisztikai hivatal által a béka ülőgumója alatti magasság javallott (ott nem szédül az ember). De az is csak akkor, ha már sikerült megállítani Brüsszelt!)
A másik említésre érdemes mutatvány – amivel hülyére lehet venni a „cirkusz-kedvelőket” az újkori átverő show-ban az, amikor nem a túlfizetett légtornász himbálódzik a lengőtrapézon, hanem az együgyű közönség van beleültetve a neki kitalált hintába. De amíg a kamucirkusz kamu légtornásza arcátlanul túltolt pénzekért lóg odafenn, addig a formázható cirkusz-fan ellenszolgáltatás nélkül teszi ugyanezt. Sőt, még fizet is érte!
Mondhatni: jól megfizet!
Megjegyzés:
Aki nem szereti a kamucirkuszt, a kész átverést, az a fenti írást ne vegye magára, mert nem róla szól a történet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése