Gergely Árpád blogja

- Adjon az Isten, Jani bá! Mi ez a két nagy monokli a szeme körül? Úgy néz ki, mint egy pandamaci. Csak nem elkóborolt megint otthonról engedély nélkül? - Dehogyis, azért még soha nem vert meg a Csapájev-tekintetű anyósom, mert elmentem, csak amiatt, hogy visszajöttem. - Valamiért csak „meghintette” magát Maris néném, mert ok nélkül nem szokott ő helybenhagyni így senkit. Látlelet van? - Lett volna, de az orvos sem mer vele ujjat húzni. Annak is csak egy élete van! - A dokit tán csak nem meri eltángálni Mariska néni, mivel az orvos hivatalos személynek számít. - Először az orvos is azt hitte, de az élet nagy tanítómester. Szegény azóta is dadog. - Aztán mikor alakították ki a kedves anyósával, Maris nénémmel ezt a népies, hagyományteremtő gyakorlatot, Jani bá? - Először akkor páholt el alaposan, amikor megtudta, hogy nálam más politikus a nyerő, nem pedig az, akiért ő rajong. A szomszédok vettek ki a kezei közül. - Nem mondja?! - De biza! Mostanság csak az istállóban merek aludni, mert

  Előző írásomban is nyomatékosan ajánlottam ennek a fickónak a megállítását, de most már komolyan mondom, hogy be kell vetnünk ellene mindent, mert ez nem ismeri a fair play szabályait, még távolról sem.       Odáig vetemedett, hogy Brüsszel megállítása helyett Brüsszel meglátogatását választotta álszent módon. Megilletődve kereste fel azt az emlékhelynek nyilvánított házat is, ahol (mementóként) az a bizonyos ereszcsatorna található, és amelyiket ereszkedésre (lecsúszásra) használt valaki nem is olyan régen. Nem igaz, mi mindent meg nem enged magának ez az ember! Még jó, hogy nem koszorúzott is! Ettől még az is kitelne! Megdöbbenve láthattuk volna a tévében, amint a vörös szőnyegen Petya, Brüsszel főpolgármesterével együtt ellép a díszszázad előtt, majd két szalutáló katona közreműködésével elhelyezik a megemlékezés és a tisztelet koszorúját minden idők leghíresebb horganyzott bádogcsöve előtt. De emléktáblát is avathatott volna ugyanott - ha ennyire nem bír magával ez a rezsi-mumus.