Gergely Árpád blogja

A z alább írást, 25 éven felüliek csak kiskorú felügyelete mellett olvashatják! B író ( B: ): - Vádlott! Álljon fel, ha tud! Mi a neve és hány éves? V ádlott ( V: ): - Gyenge Lajos vagyok, és a kilencvenhetediket taposom. B: - Az a vád Ön ellen, hogy megerőszakolta szomszédasszonyát a 35 éves Böhöm Nagy Kálmánnét, leánykori nevén, Markos Jolánt, női súlyemelő világbajnokot. Tagadja a vádat? V: - Dehogy tagadom bíró úr! Ha a gerjedelem rám jön, akkor kő - kövön nem marad a környéken. Jolánka is csak némi segítséggel tudott lemászni az ágyról, miután huszárosan „bemutatkoztam” neki. B: - A vádirat szerint maga, egy óra leforgása alatt háromszor becstelenítette meg a sértettet. V: - Mit tehettem bíró úr, ha már az első után sem szaladt el és megvárta még a harmadikat is. Ha, épen akkor nincs kettős front - ami nagyon le szokott engem gyengíteni - Böhömné járhatott volna még „rosszabbul” is. B: - Hogyan tudta ezt az alávaló bűncselekményt az Ön fizikai állapotában megvalósítani

Mióta devizahiteles vagyok a napi étrendem az alábbiak szerint alakult: Reggeli: Egy szelet kétszersült . (Először kisült a péknél, másodszor a boltban, ahol kisült, hogy nem elég rá a zsozsó, sőt még a szemem is majd-ki sült , hogy csak ennyi “deviza” van nálam.) Egy kisdoboz bontatlan májkrém , ami azért jó, hogy bontatlan, mert így sokáig nem romlik meg, és nem fogy el. Évekig rá járhatok. Járulékos haszna még, hogy a konzervnyitót is eladhatom, ha akad rá vevő. Egy csésze hó-lé, ízesítés nélkül . (jeges tea) Ezt szerencsémre, házon belül is meg tudom termelni, csak a jégcsapot kell megfejnem, ami a csilláron csüng. Tízórai: Ezt ügyesen ki lehet hagyni úgy, hogy tíz óra előtt öt perccel, kétórányit visszacsévélem az óramutatót (nyolckor még ki a fene éhes – pláne, ha reggel bezabált). A déli harangszónál pedig 4 órányit előre. Akkor meg már ott a dél! Ebéd: Ebédre mindig egy-tál ételt eszem, mert a többi tálat a végrehajtó már régen elvitte. Egyik gyakori menü a:  Rántott bor

Az alábbi írást, mint interjú-alany adom közre , hátha vannak benne használható gondolatok. (KutMagazin 2008. október 11.) Beszélgetés Gergely Árpád festõmûvésszel   Szász István Szilárd (Szisz): Hogyan határozná meg önmagát egy bõvített mondatban? Gergely Árpád (G.Á.): Realista, szürrealista és naturalista autodidakta festõ és grafikus vagyok, aki néha szívesen kalandozik el az impresszionizmus ,,tájaira" is, ha a téma és a megrendelõ úgy kívánja. Baráti köreimben ragaszkodom a ,,semmilyen díjas ecsetforgató" címhez. Szisz: Mikor és hogyan került kapcsolatba a festészettel? G.Á.: Ez az egyik legnehezebb kérdés! Minden olyan ember, akit a sors az erre való hajlammal áldott meg (mármint ami a rajzkészséget illeti), az szinte már dedós korban kapcsolatba kerül ezzel a ,,mûfajjal", amitõl soha nem tud, de nem is akar szabadulni. A rajz és a festészet, gyermek és felnõttkorom kellemes élményei közé tartoznak, ami kapcsán hál' Istennek bõven voltak és vannak sikeré

Minden évben az erdőben rongyrázásra gyűl a vad Méregetik ottan egymást melyik ordas hogy halad Drága puccban, ékszerezve pöffeszkednek a bálban Pezsgő durran, lazac lapít aszpikozva a tálban Vaddisznó is frakkban feszít s szmokingban a hiéna Disznónénak gyémánt, arany s vihog, mint a sziréna Egész évben jót kaszáltak megérdemlik e pompát Odakint a csóró népnek rendőr osztja a „tomfát” Vízágyú az osztályrészük nagy kamat és egyebek Űzött vadként, fedél nélkül rettegik az ebeket A tisztáson megy a buli drága pezsgő, kaviár Minden sakál, aki számít s ad magára, ide jár Mulass falka, ropd a táncot nem tudhatod, mit eszel Jön a vadász és kitömve előbb - utóbb te leszel