Gergely Árpád blogja

- Julis néni! A GAGYI TV-től jöttünk és arra vagyunk kíváncsiak, hogyan bánt el minap öt támadójával is (akik megpróbálták nemcsak kirabolni, de agyon is verni), különös tekintettel arra, hogy most már az alkotmány is megengedi az önvédelmet az arányosság elvének betartásával. - Amikor ezek öten rám rúgták az ajtót - hajnali fél háromkor, 88 éves létemre kipattantam az ágyból, mint Einstein fejéből a relativitáselmélet és azonnal kung-fu állást vettem fel, majd belesuhintottam a levegőbe jobbról is meg balról is egyet-egyet. Erre az öt lator olyan röhögésbe kezdett, hogy csakúgy dőltek jobbra, balra. De, hogy lássák, mire számíthatnak még, bemutattam nekik egy hármas hátraszáltót, amire egyikük még tapsra is vetemedett. - És mi történt ezek után? - Egyik zsivány sem gondolta komolyan, hogy én komolyan veszem az önvédelemhez való jogot és ez volt a vesztük. Öt vascsővel ugrottak nekem, de én az alsó karjaimmal, villámgyors mozdulatokkal vertem vissza a felém záporozó va

Kedves hallgatók! Most egy riportot hallhatnak Bárány Benő birkával, abból az alkalomból, hogy ma egy éve annak, hogy letette voksát a neki felajánlott három lehetőség közül az egyikre. Bárány urat a bográcsban értük utol: Riporter (R): Uram! Abba hagyná egy kis időre a rotyogást, hogy beszélgetni tudjunk? Bárány (B): De csak röviden, mert délre meg kell főnöm! R: Hogyan értékeli az elmúlt év tükrében azt, hogy annak idején az üde zöld rét, a hűtőláda és a bogrács közül, az utóbbit választotta? B: Nézze! A hűtőládában – amiben nyolc évet töltöttem önként és dalolva - igen fagyossá vált a légkör az utóbbi időkben, a zöld rétről pedig a hentesem azt állította, hogy az egy faszista terep. Nem maradt más, mint az egyszer már jól bevált bográcsra ikszelnem. R: Nem bosszantja Önt az, hogy most meg főhet a saját levében? B: Marha Misi, a sógorom (akit a faluban csak fehér ökör néven ismernek), biztatott: Öregem, válaszd a „kondért”!  Jó meleg és – bolondításként - még vö

Hazánkban az idei évben is megrendezték a nagyot mondók vetélkedőjét. A döntő, ahová a legjobb három süketelő jutott, a következőképpen zajlott le: A színpadon helyezkedtek el a versenyzők.  Az egyes széken Münchausen báró, a kettesen Andersen , a hármason pedig, Háry J ános foglalt helyt. A színpad előtt a zsűri, a nézőtéren a vihogásra éhes tömeg, a páholyokban pedig a hazánkban ideiglenesen tartózkodó díszvendégek foglaltak helyet. A versenyszabályok szerint mindegyik versenyző egy bővített mondatban mondhatott egy-egy velőtrázó marhaságot, két fordulóban. A zsűri pontozott, a közönség pedig a végén akart díjaz ni . Ez lett (volna) a közönségdíj.   Elsőnek , Mün c hausen állt fel, hogy mondjon valamit: Visszarántottuk az országot a szakadék széléről , biztonságba helyeztük minden magyar ember nyugdíját!   A közönség szil aj röhögésben tört ki, csak nagy nehezen lehetett csendre inteni a jót mulató publikumot. Másodiknak emelkedett szólásra Andersen: Két hét alatt rendet

Egy derék győri plébános azzal állt elő (nem tudni ki biztatta fel), hogy mindenki adakozzon a saját belátása szerint az államadósság enyhítésére. Mert mint mondta, ”közös érdekünk annak csökkentése”. Ő tüstént fel is ajánlott egy egész millió forintot, miután valamilyen oknál fogva kitüntették. (Hogy miért éppen azután jutott eszébe, azt nem mondta.) Könnyes szemmel végig hallgatva ezt a derék embert, elő is kapartam a szalmazsákban eddig rejtegetett mínusz egymilliómat (pluszban már régen nem vagyok) és már majdnem adakozni kezdtem, amikor néhány keresetlen gondolat jutott az eszembe: Mi volna, ha azok adakoznának csak, akik az államadósságot előidézték és nagy részét ilyen vagy olyan formában bezsebelték! 1.) Adakozzon, aki az elmúlt több mint húsz évben milliós fizetéseket vett fel (képviselőként, kormánytagként) nulla teljesítményért, az ország tönkretételéért! (Igaz, lepusztítani valamit - az is munka) 2.) Adakozzon az, aki dobra verte a nemzeti vagyont, ami miatt most, se