Bárány urat a bográcsban értük utol:
Riporter (R): Uram! Abba hagyná egy kis időre a rotyogást, hogy beszélgetni tudjunk?
Bárány (B): De csak röviden, mert délre meg kell főnöm!
R: Hogyan értékeli az elmúlt év tükrében azt, hogy annak idején az üde zöld rét, a hűtőláda és a bogrács közül, az utóbbit választotta?
B: Nézze! A hűtőládában – amiben nyolc évet töltöttem önként és dalolva - igen fagyossá vált a légkör az utóbbi időkben, a zöld rétről pedig a hentesem azt állította, hogy az egy faszista terep. Nem maradt más, mint az egyszer már jól bevált bográcsra ikszelnem.
R: Nem bosszantja Önt az, hogy most meg főhet a saját levében?
B: Marha Misi, a sógorom (akit a faluban csak fehér ökör néven ismernek), biztatott: Öregem, válaszd a „kondért”! Jó meleg és – bolondításként - még vörösborral is nyakon önthetnek néha, ami jól jöhet akkor, ha forró a helyzet.
R: Arra nem gondolt, hogy a két rossz helyett egy jót, az üde zöld rétet válassza, ahol nem nyúzták volna meg, és nem aprítják fel, mint paraszt a szecskát?
B: Gondoltam, gondoltam, de Misi sógor is a bográcsba kívánkozott. Tudja, a csordaszellem összetart minket!
R: Bárány úr! Ön húsz éve csak a hentesére hallgat, aki képmutató módon többször is vacsorára invitálta magát, és csak ott derült ki, hogy nem Ön eszik, hanem Önt eszik.
B: Engem, ez az egy betűnyi differencia soha nem zavart!
R: Hogyan képzeli el a jövőjét ilyen paprikás környezetben?
B: Mint bekecs, valamelyik kirakodó vásárban kelletem majd magamat, mint pörkölt, pedig a hentes holdudvarának az éhségét akarom csillapítani. Ami azonban folyvást csípi a szememet az a bors, amit az orrom alá törnek, miközben birka-türelemmel puhulok itt, jól fűszerezve, nyakig a lében. De hát, nem lennék birka, ha nem vágnék hozzá jó pofát.
R: Nem is zavarjuk tovább, mert még odaéghet.
Köszönjük az interjút!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése