- Julis néni! A GAGYI TV-től jöttünk és arra vagyunk kíváncsiak, hogyan bánt el minap öt támadójával is (akik megpróbálták nemcsak kirabolni, de agyon is verni), különös tekintettel arra, hogy most már az alkotmány is megengedi az önvédelmet az arányosság elvének betartásával.
- Amikor ezek öten rám rúgták az ajtót - hajnali fél háromkor, 88 éves létemre kipattantam az ágyból, mint Einstein fejéből a relativitáselmélet és azonnal kung-fu állást vettem fel, majd belesuhintottam a levegőbe jobbról is meg balról is egyet-egyet. Erre az öt lator olyan röhögésbe kezdett, hogy csakúgy dőltek jobbra, balra. De, hogy lássák, mire számíthatnak még, bemutattam nekik egy hármas hátraszáltót, amire egyikük még tapsra is vetemedett.
- És mi történt ezek után?
- Egyik zsivány sem gondolta komolyan, hogy én komolyan veszem az önvédelemhez való jogot és ez volt a vesztük. Öt vascsővel ugrottak nekem, de én az alsó karjaimmal, villámgyors mozdulatokkal vertem vissza a felém záporozó vascsöveket. Ez a xilofon koncert tartott vagy félóráig, mire az egyikük - látva az erőfölényemet - időt kért és fejüket összedugva megbeszélték, hogyan tovább.
- Addig, amíg ezek taktikai értekezletet tartottak mit tetszett csinálni?
- Ezalatt lementem spárgába és a kung-fu szabályai szerint kétszer megcsókoltam mindkét talpamon a tyúkszemet, állítólag ez félelmet kelt a támadókban. De rögtön meg is bántam, mert pártunk és kormányunk utasítása szerint, senkiben nem szabad félelmet kelteni. Ezért - kiengesztelés képen - megengedtem nekik, hogy a negyvenezer forintos nyugdíjam felét szabadon felhasználhassák.
- Hogyan folytatódott a szerencsétlen rablók vesszőfutása?
- Miután testvériesen elosztották maguk között a húsz „rongyot”, ismét nekem ugrottak (volna), most már fejenként két vascsővel, de én klasszikus kung-fu rúgásokkal rugdaltam ki a fogukat – mind egy szálig. Így legalább nagyobb zsemle fér a pofájukba ezután. Az egyiket, amelyik nem tanult az előbbi fogvesztésből és még tovább akart kakaskodni, úgy vágtam pofán, hogy a takony menetet vágott a nyakán. Mire, rögtön a panaszkönyv után kezdett érdeklődni.
- Ezek szerint Julis néni elmondhatja, hasznos törvény az önvédelemhez való jog!
- Hasznos biza! Csak ez az fránya „arányosság” nevű megkötés ne lenne benne!
- Miért?
- Hát honnan tudok én hajnali fél háromkor tíz darab vascsövet hirtelen beszerezni?!
- Amikor ezek öten rám rúgták az ajtót - hajnali fél háromkor, 88 éves létemre kipattantam az ágyból, mint Einstein fejéből a relativitáselmélet és azonnal kung-fu állást vettem fel, majd belesuhintottam a levegőbe jobbról is meg balról is egyet-egyet. Erre az öt lator olyan röhögésbe kezdett, hogy csakúgy dőltek jobbra, balra. De, hogy lássák, mire számíthatnak még, bemutattam nekik egy hármas hátraszáltót, amire egyikük még tapsra is vetemedett.
- És mi történt ezek után?
- Egyik zsivány sem gondolta komolyan, hogy én komolyan veszem az önvédelemhez való jogot és ez volt a vesztük. Öt vascsővel ugrottak nekem, de én az alsó karjaimmal, villámgyors mozdulatokkal vertem vissza a felém záporozó vascsöveket. Ez a xilofon koncert tartott vagy félóráig, mire az egyikük - látva az erőfölényemet - időt kért és fejüket összedugva megbeszélték, hogyan tovább.
- Addig, amíg ezek taktikai értekezletet tartottak mit tetszett csinálni?
- Ezalatt lementem spárgába és a kung-fu szabályai szerint kétszer megcsókoltam mindkét talpamon a tyúkszemet, állítólag ez félelmet kelt a támadókban. De rögtön meg is bántam, mert pártunk és kormányunk utasítása szerint, senkiben nem szabad félelmet kelteni. Ezért - kiengesztelés képen - megengedtem nekik, hogy a negyvenezer forintos nyugdíjam felét szabadon felhasználhassák.
- Hogyan folytatódott a szerencsétlen rablók vesszőfutása?
- Miután testvériesen elosztották maguk között a húsz „rongyot”, ismét nekem ugrottak (volna), most már fejenként két vascsővel, de én klasszikus kung-fu rúgásokkal rugdaltam ki a fogukat – mind egy szálig. Így legalább nagyobb zsemle fér a pofájukba ezután. Az egyiket, amelyik nem tanult az előbbi fogvesztésből és még tovább akart kakaskodni, úgy vágtam pofán, hogy a takony menetet vágott a nyakán. Mire, rögtön a panaszkönyv után kezdett érdeklődni.
- Ezek szerint Julis néni elmondhatja, hasznos törvény az önvédelemhez való jog!
- Hasznos biza! Csak ez az fránya „arányosság” nevű megkötés ne lenne benne!
- Miért?
- Hát honnan tudok én hajnali fél háromkor tíz darab vascsövet hirtelen beszerezni?!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése