Az idei szilvesztert is a megszokott baráti körben töltöm el, mert már jelezte mindkét haverom, hogy legalább olyan jól akarják magukat érezni, mint egy évvel ezelőtt. Az egyik, amelyik tavalyi bulin már a kora esti órákban belefulladt a konyakba és a köztársasági elnök újévi köszöntője tudta csak kijózanítani, most, az idei bulira nem hozza magával az anyósát, mert tavaly is csak a baj volt vele. Az történt, hogy ez a félagyú tévedésből cigaretta helyett, petárdával kínálta meg a vénlányt. És, mivel a cimbora talpig úriember, még tüzet is adott neki. Amikor meg ezért a mama egy kissé durcássá vált, azt mondta neki: Anyuka ne duzzogjon! Igaz hogy most leégett a fejéről a kendő, viszont egy ideig nem kell a bajuszát gyantáztatni. De a mama, teljesen csak akkor vigasztalódott meg, amikor a vőt (ezért) lecsukták másfél hónapra. Szegény asszony egy havi nyugdíját áldozta fel és kente meg a börtönőrt, hogy a smasszer naponta locsolgassa vízzel a cellaajtó lakatját, hátha az végleg rárohad a
Amiről nem érdemes hallgatni!